Black Hawk Down (2001)

A sólyom végveszélyben

A Pearl Habor óriási buktája után rizikós volt egy újabb háborús eposzt leforgatni, ezért Bruckheimerék a zöldhasúik elköltéséhez egy igazi nagyágyút szerződtettek, még pedig a Gladiátorral végképp bizonyító Ridley Scottot.

1993. október 3.-án a jenki hadseregnek nem sikerült elvakítani amerikai fényével a szomáliai gerillákat. Egy balul sikerült villámakcióban a profi katonák a mogadisui felkelők szorításába ádáz harcot folytattak. Így is nagy veszteségek árán sikerül őket egy 16 órás mészárlás után kiszabadítani. De hősök megint tonnaszámra születtek.

Ridley Scott háborús terepen is jól érzi magát. A 90-es évek klasszikus szisztémájára összeszedett egy pár zseniális színészt és terepszínű ruhát adott rájuk, majd berakta őket a vaktöltények viharába. A közönség a szakma is imádta, igaz hogy nem szól semmi újról, csak Istenről, családról, hazáról. A feszültség viszont annál több került mű be, a por és vérgőzös levegőben ott van az esendőség félelmetes érzése.

Hogy zseniális mű-e? Az biztos! Emlékezni fogsz e rá évek múlva? … sajnos nem.

Captain Phillips (2013)

Philips kapitány

Aktuális politikai helyzet vászonra vitelében nagyon járatos rendezőnk esete az erős alakítások fejedelmével.

A kétezres évek közepén a szomáliai partoknál egy rég elfelejtett veszedelem üti fel a fejét.
A harmadik világbeli szegényebb réteg a túlélésért való küzdelmében kénytelen a békés kereskedelmi hajók kifosztására specializálódni. Philips kapitány (Tom Hanks) már az aktuális útja elején megtapasztalja a félelmet, amit a harcban járatlan legénység érez. Eleinte rutinjával és vasszigorával még le tudja győzni az ellenséget, csatát nyer de a háborút elveszíti.
A merénylők a hajóra jutva viszont egy dologgal nem számolnak, főhősünk rafináltságával. Philips zseniálisnál zseniálisabb húzásával szinte már túljár a fegyveresek eszén, amikor egy váratlan fordulat áll be és innentől kezdve már a saját élete a tét.

Jellemzően a film Hanks drámai feszültségkeltő játékára összpontosít. Vaskos leckéket kapunk, hogy mi a fedélzeti protokoll és milyen felelősséggel jár egy ilyen bádogkoporsó irányítása.
Greengrass akciófilm sebességével repíti előre a történetet, majd egy zárt-térben megállítja időt és hagyja, hogy a néző végezzen a körmének lerágásával.

Semmi korszakalkotó, semmi formabontó csak egy középszerű ipari melléktermék.

Avatar (2009)

James Cameron nagyszabású Sci-fije volt az első 3D-és élményem, mondhatni letaglózott. A napokban egy kereskedelmi csatorna is a műsorára tűzte filmem, gondoltam ennek apropóján klaviatúrát ragadok.

Dzsékszuli’ (Sam Worthington) a morci tengerészgyalogos egy bevetés után tolószékbe kényszerül, de újabb esélyt kap a sorstól. A Bátyja helyébe lépve a Pandorára utazik ahol különleges lények laknak, a Na’vik. Zsoldosunk feladata lesz, hogy beépüljön közéjük Grace doktornő (Sigourney Weaver) segítségével. Sajnos a kutatás nem csak békés ismerkedés szól, hiszen a finanszírozó konszern ki akarja szipolyozni az őslakosokat. Ezek után borítékolható egy két pity-puty, na meg némi szerelem és becsületességesség.

Rendezőnk nagyvonalúan tér vissza (a pletykák szerint mostanra lett kivitelezhető a film technikai része.), grandiózus Sci-fit hozott össze. Csodálatos a bolygó növény és állatvilága, plusz a harci effektekkel se spórolt. A kutyát se érdekli, hogy a történet lopott e vagy sem.

Ezt a filmet élvezni kell és kész!!!