Saving Mr. Banks (2013)

Banks úr megmentése

Sosem rajongtam az olyan filmekért, ami egy nagy eposz létrejöttét meséli el vagy hátterére világít rá. Sőt tovább megyek a bárgyú 64-es Mary Poppins se varázsolta el engemet.

P.L. Travels (Emma Thompsom) miután papírra vetette a híres dada történetét, a mű óriási világsiker lett. De mivel, hogy több könyvet nem volt hajlandó írni ezért pénztárcájában a ropogós fontok apadni kezdtek, ekkor úgy határozott, hogy átreppen a tengerentúlra és megpróbál valamiféle egyességre jutni a kitartó ostromlóval, Walt Disneyvel (Tom Hanks). Persze ebben a korban az álomgyár csak musicalt volt hajlandó kipréselni magából és ez ami Travels „kis”asszonynak nem igazán van ínyére.

Történet bájos és giccses, de hát ez egy hollywoodi történelmi tény a nagy boldog véggel. A rendezőnek se kellet sok mindenre figyelni csak, hogy nagy totálba mutassa a gigaszínészeit. Persze aki játszani akart a filmben az játszott is. Thompson olyan elemi erővel keltette életre a karót nyelt teapusztító vénasszonyt, hogy az már csuda.

Nem mondom, hogy nem bátor dolog összekötött kézzel vízbe ugrani. De nem egy nagy mutatvány.

Captain Phillips (2013)

Philips kapitány

Aktuális politikai helyzet vászonra vitelében nagyon járatos rendezőnk esete az erős alakítások fejedelmével.

A kétezres évek közepén a szomáliai partoknál egy rég elfelejtett veszedelem üti fel a fejét.
A harmadik világbeli szegényebb réteg a túlélésért való küzdelmében kénytelen a békés kereskedelmi hajók kifosztására specializálódni. Philips kapitány (Tom Hanks) már az aktuális útja elején megtapasztalja a félelmet, amit a harcban járatlan legénység érez. Eleinte rutinjával és vasszigorával még le tudja győzni az ellenséget, csatát nyer de a háborút elveszíti.
A merénylők a hajóra jutva viszont egy dologgal nem számolnak, főhősünk rafináltságával. Philips zseniálisnál zseniálisabb húzásával szinte már túljár a fegyveresek eszén, amikor egy váratlan fordulat áll be és innentől kezdve már a saját élete a tét.

Jellemzően a film Hanks drámai feszültségkeltő játékára összpontosít. Vaskos leckéket kapunk, hogy mi a fedélzeti protokoll és milyen felelősséggel jár egy ilyen bádogkoporsó irányítása.
Greengrass akciófilm sebességével repíti előre a történetet, majd egy zárt-térben megállítja időt és hagyja, hogy a néző végezzen a körmének lerágásával.

Semmi korszakalkotó, semmi formabontó csak egy középszerű ipari melléktermék.

Cloud Atlas (2012)

Egy csodálatos, csodálatosan összetett, fantasy/sci-fi/dráma/antiutópiát nézhetsz meg, ha neki kezdesz ennek a megalomán filmnek. 

Vigyázz, 172 perc, azaz Százhetvenkettő perces. 

Belevágtunk, mert micsoda bemutatója van már, ráadásul Tom Hanks, Halle Berry és sok más jó színész...és tényleg jó színészek.

Harmincakárhány' percnél parkolópályára állítottuk, helyette megnéztünk egy River Cottage részt:). 

Nincs új a nap alatt, vagyis láttunk már olyan filmet, ami több idősíkon játszódik, de szervesen, kapcsolódnak egymáshoz az ott megismert történetek. 

Na, itt még lazán is csak alig-alig érintkeznek, a fele kapcsolódási pont teljesen szükségtelen a téma szempontjából. Értem én, milyen akart lenni, de így, hogy szinte minden 2 perecben egy másik jelenetben/idősíkban vagyunk, ez nem előnyére vált a filmnek, hanem éppen ellenkezőleg. 

Nagyon-nagyon unalmas lett, széttöredezett az egész és ezt még a gyönyörű képek és az egyedi történet mesélés sem feledteti el. 

Jó ötlet lenne, hogy ugyanaz a cirka hat színész játszik el minden "időben" egy szerepet, de mivel ennyire csapongós a film, ez inkább már zavaró és megtévesztő.

A feltuningolt látvány mellé kapunk egy kis buddhista konyhafilozófiát, pár begúglézott' Coelho idézetet és még néhány gáz nagyotmondást' egy kb. 30 éves aforizma gyűjteményből. Látszik, hogy a Wachowski testvérek munkája, egy az egyben a Mátrix-ra hasonlít. Tuti látvány, elsőre tetszetősnek hangzó, de totál közhelyes gondolatok.

Sz*r, díszcsomagolásban. De a közhely bombák miatt egy csomó embernek tetszeni fog. Így megy ez.

The 'Burbs (1989)

Ami sok az sokk
Tom Hanks karrierje elején bevállalt pár bugyuta filmet, na ezekből választottam egy nézhetőt.
Egy tipikus kertvárosban lakik Ray (Hanks) családjával, tudják, ahol mindenki ismer mindenkit. Éppen a szabadságát tölti, de ahelyett hogy levinné a családját a tóra, inkább figyeli az új lakókat. Persze nem ok nélkül, hiszen esténként furcsa zajok törnek elő a házból. A rejtély felderítésére rögtön segítségére sietnek a bolondos szomszédok is. A történet tipikus 80-as évek. A film vége már annyira rossz, hogy csak mosolyogsz rajta.
Ha kíváncsiak vagytok Lejla hercegnőre, mint családanyára, akkor belevághatok, de ne számítsatok valami hátborzongató thriller élményre. Igazi retro horror vígjáték.
tás

Larry Crowne (2011)

Vannak olyan színészek, akik karrierjük végeztével nagyon jó rendezővé válnak, na Tom Hanksre ez nem igaz.

Larry Crowne egy munkamániás kisember, akit nem léptetnek elő, mert nincs diplomája. Sőt, egy szép napon ki is rúgják egy nevenincs multiból. Hát mit van, mit tenni, irány vissza suliba. Na és ki ne járna olyan suliba, ahol Julia Roberts a retorika tanár? Két kiégett, megkeseredett, negyvenes szépen egymásra is talál, ahogy ez már lenni szokott. Egyetlen előnye a filmnek a mellékszereplők, Cedric the Entertainer kivallóan alakítja a bazáros szomszédot, aki csak úgy ontja a bölcsességet magából, vagy a tornatanárnő Pam Grier, aki ügyesen pátyolgatja főhősnőnk lelkét. A történet innen-onnan már ismerős lehet, az elkövető maga Hanks és Bazi nagy Vardalos, hát ez sem sikerült. Jaj és a jelmeztervezőt könyörgöm, lője fejbe valaki! Egyszerűen röhejes a festette hajú Hanks ebben a láncos szerkóban, Robertsről meg ne is beszéljünk. Meg kell még említenem a csók jelenetet, benevezném egy aranymálnára, az biztos!

Talán ha ötvenéves leszek, majd tetszenek ezek a romantikus komédiák, de még nem vagyok annyi, egyelőre.

tás