Cinderella Man (2005)

A remény bajnoka (A hamupipőke ember)

Ron Horward, miután mindenféle stílusban kipróbálta magát, rendezett egy sportfilmet is. Sőt a kedvenc színészét is magával hozhatta a stábba, hiszen Russel Crowe mackós alkata pont megfelelt a szegények bajnokának, azaz Jim Braddock életre keltésére.

Az első világháború utáni gazdasági válság padlóra küldte szinte az egész nemzetet, köztük a Braddock családot is. A fényes jövő előtt álló bokszoló sajnos minden vagyonát elvesztette és a meccsein is elhagyta a szerencse. Míg nem egy szép napon csak tető alá hoznak a főhősünknek egy olyan mérkőzést, amit nem nyerhet meg. De ezen az estén a ringben valami elemi erejű váratlan történik, ami reményt adhat a megkeseredett elszegényedett nép számára.

Ez a film egy az egyben a brutális küzdelmekről és a végletekig kitartásról szól, na meg egy picit a szerencséről. A legkönnyfakasztóbb drámai elemekkel teletűzdelt alkotás lett belőle egy olyan ember történetéről, aki a mérhetetlen szegénységből és kilátástalanságból merített erőt.

Horward miután belelendült, nem cicózott, elővette a legalapabb hatásvadász elemeket (gyerekek, ennivaló, becsületesség) és ott verte vele gyomron a nézőt, ahol csak lehet. Hibaként fel lehet róni, hogy néhol pont a felsorolt klisék miatt egy kis történelemferdítésre került sor. Például Baer nem volt ennyire kegyetlen, mint ahogy ábrázolták a moziba, minden ellenfelétől bocsánatot kért, akit megalázott vagy megbántott. Jimet mérhetetlenül tisztelte és tartott tőle, mindent megtett, hogy elkerülje az összecsapást. Sőt a korabeli újságírók többször fejtegették, hogy szándékosan adta át a címet közös mérkőzésükön. De ez már csak tényleg szőrözés.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.

The Brass Teapot (2012)

A csóró fiatal pár, Alice és John életét felemészti a mindennapi küzdelem a sárga csekkekkel. Hiába az Alótőgyesi' főiskolai végzettség, Alice nem kap munkát sehol, John pedig egy sales cégnél öreg embereket zaklat telefonon, hogy vásároljanak. 

Egy autóbaleset után a kábult Alice betéved egy boltba, ahonnan meglovasít egy csillogó teáskannát.
Mire John hazaér, hogy közölje, kirúgták, Alice rájön, ahányszor fájdalmat okoz magának, a csoda teáskanna ontja magából a dollárokat. 

Előkerülnek tehát az ollók, kalapácsok, fűrészek és akkor még nem is mondtam a durvább dolgokat. Egyre jobban belemelegednek a fájdalom okozásba, a fájdalmas vég elkerülhetetlen.

Ötletes a sztori, ez mindenképpen pozitív. Végig is néztem, habár a teásköcsögből a film közepére elszállt a kraft, amiért kár, a jó színészek és a tuti ötlet megvolt. 

Nem igazán tudta belőni a film, hogy mi is akar lenni igazából. A vicces jelenetek ellenére sem nevezném vígjátéknak, drámának sem, ahhoz túl sekélyes. 

A nagy konklúzió, hogy a pénz nem minden, a töménytelen pénz pedig meghülyít, bele van tolva a néző arcába, sokat gondolkodni nem kell. 

A megvalósítással van bajom, túlontúl hülyék a karakterek, hogy szerethetőek legyenek, így a végére már inkább idegesítettek a csetlés-botlásaik.

Adj neki egy esélyt nyugodtan, hátha neked jobban bejön. Unalmas estére megfelelő lehet.