Stalag 17

A 17-es fogolytábor

A film nyitányaként felhangzik a mondat, hogy soha nem csináltak még háborús filmet a hadifoglyokról. Szegény narrátorunk ekkor még nem sejthette, hogy a 21. századra több tucat remekmű készül ezen apropóból. (Schindler listája, Menekülés a győzelembe, Hart háborúja …)

Javában dúl a második világháború, mi közben egy sereg amcsii katona nyögi a szokásos hadifoglyok életet a híres német 17-es fogolytáborban. Persze a napi rutinon túl csak egyetlen egy cél lebeg előttük, megszökni a barakkból. Többnyire azzal töltik az idejüket, hogy azon mesterkednek, hogyan segíthetnének egymásnak megszökni. De a Fritzek is rafkósak annyira, hogy minden ilyen nemű kísérletet megakadályozzanak. J. J. Sefton őrmester (Holden), az éles nyelvű jenki katona mind addig ki marad a buliból, még rá nem terelődik a spiclisség gyanúja.

A több mint 60 éves alkotás az amerikai reményt lovagolja meg, amely már sokszor kihúzta őket a csávából. Nincs fölösleges szál csak a tiszta hazafiasság és bajtársiasság. William Holdenről pedig mindenki tudja, hogy korának Harrison Fordja volt. Bármilyen svindlis vagy csibészt életre tudott kelteni és nem rémült meg a honvédségtől sem.

Double Indemnity (1944)

Gyilkos vagyok

"Pénzért öltem és egy nőért. A pénzt nem kaptam meg és a nőt sem"- Walter Neff

Billy Wildert filmográfiájában a vígjátékok vannak túlsúlyban, még is két akkora filmnoir mesterművet alkotott, hogy az már csuda.

Walter Neff egy esős éjszakán érkezik meg hosszú ballonkabátjában főnöke irodájában, és egy különös története mesél el nekünk. Főhősünk nincs jó bőrben, ugyan is szerelemből eltette lábalól kedvese zsémbes férjét és a legtökéletesebb vonatbalesetnek álcázta. Ugyan is kiváló ügynök lettére kitervelte a legtökéletesebb biztosítási csalását, de sajnos ravasz főnöke, Barton Keyes (Edward G. Robinson) ugyan is kifundálta miben mesterkednek a fiatalok.

A filmfőszereplője a tökéletes bűntény megálmodása és kivitelezése, de megdöbbentő, hogy a gyilkosság után még izgalmasabbá válik a történet. A film fővonala szép ívet jár be a narráció hátborzongató, az atmoszféra pedig rém erős, ami ugye bár ehhez a stílushoz kötelező. Színészek közül Robinson emelném ki, nagyon hatásosan alakítja a belső ellenőrt, szinte tapintható a feszültség ahogy Neffel beszélget a bűntény után.

Film történelmi jelentősége elvehetetlen, a filmnoir nagykönyvébe örökre beírta magát. Szorosan ott van az Alkony Sugárút mögött.

The Apartment (1960)

Legénylakás

Billy Wilder mindig is azon rendezők közé tartozott, aki egy-egy filmjével képes volt sokkolni az embereket. Karrierje elején nagyszerű krimiket rakott le az asztalra, később pedig tabudöngető könnyed mozikat rendezett.

Baxter (Jack Lemon) egy nagy vállaltnál dolgozik és az előléptetése érdekében esténként kölcsönadja főnökeinek legénylakását. Szegény pára igazi balekká válik, amikor kiderül, hogy a vezérigazgató a főhősünk által is kiszemelt liftes lányt (Shirley MacLaine)hordja a kéjfészekbe.

Pofonegyszerű történet lenne, ha film napjainkban készült volna. De ez a film a 60-as évek elején készült és ekkor még a házasság törés bűncselekménynek számított. Ezért is kellet az alkotóknak nagy bátorság, hiszen ez volt az első film, ami valódi emberek problémáival foglalkozott és a félrelépés központi szerepet kapott benne. A rendező szinte Lemonra írathatta filmet, aki lehelet finoman sokszor improvizálva hozta össze nagyon is szerethető karaktert. Köszönet érte, hogy az ő Baxter nem lett egy csetlő-botló figura, aki ezáltal nem vált rút-röhej tárgyává. 

A nagyvárosi ember drámája ma is igen divatos, de még senkinek nem sikerült ilyen erős filmet készítenie e történet óta.