Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Szentesi Áron a piacképes diploma megszerzése után csak teng-leng a nagyvilágban. A barátnője elhagyta, munkája, életcélja nuku. Az albérletet a szülők fizetik, meg a zsebpénz is, amivel esténként a bulinegyedben iszogat a haverokkal és az élet nagy dolgain agyalnak.
Miután a fészbúkon meglátja a volt csaját egy másik férfival, keményen felöntenek a garatra és másnap arra ébred, satu részegen rendelt egy csakoda' repjegyet Lisszabonba.
És akkor most menjen, vagy ne menjen?
Vagy keresse meg az azt a csinos ellenőrcsajt, akibe két pillanat alatt belehabarodott a négyes-hatos villamoson?! Maga sem tudja, a néző sem tudja, úgy néz ki, néha a rendező sem tudja. 

Kapunk egy jó nagy adag Budapest a legjobb hely életérzést, ami a kritikák szerint annyira megfogta a főváros lényegét, hogy az már csuda. Ezzel ugyan nem tudok azonosulni, elhiszem nekik, ezért viszont még nem kiáltanám ki az év, mit az év, az évtized magyar filmjének. 

Azért viszont már lehetne "generációs film" a "harmincasok Moszkva tere", ha mondjuk frankón bemutatná a fentebb említett harmincas korosztály problémáit, a munkakeresés buktatóti, a reménytelen szélmalomharcot, majd a behódolást és  végül a sorba állást. 

Szó se róla, egyedi stílusban ugyan ezek meg is jelennek, de nagyon súlytalanul, vicceskedve, úgy néz ki, Áront pont nem érdekli, végül is mint fog mondjuk dolgozni, egy étteremben mosogatni kb. ugyanaz, mint egy multi irodájában csücsülni és pecséteket nyomkodni. 

Félreértés ne essék, értem, mit akar ezzel megmutatni a rendező, átérezzük Áron tanácstalanságát de hogy is mondjam csak finoman...rohadtul idegesít is egyben. 

A sztori egy helyben topog, semmi fejlődés semmi előrehaladás, vagy valamerre haladás, se a történetben, se a főbb karakterekben. Nekem ez kell, kész, ennyi, tudom, hogy bennem van a hiba. Van, amikor a filmet elviszi a fíling', ez talán a pestieknek meg is van, de én csak egy tesze-tosza kócos gyereket látok, aki nem halad semerre. Nagy eséllyel mindenkinek van egy hasonló ismerőse, de hogy ezt még nézzem is?

Nem mellékesen a főszereplő, Ferenczki Áron tökéletes a szerepre, remek lúzer típus, elhiszem neki, hogy nem tudja, merre van az arra és a másik kedvencem (kár, hogy nem sokat szerepel), Áron faterja, Kovács Zsolt, aki annyira Apa archetípus, hogy szinte érte megéri végigülni a mozit. 

A Lisszabon szín kicsit elkapkodott szerintem, de ez már csak hab a tortán. 

Összességében azt mondanám mindenkinek, nyugodtan nézze meg a filmet, magyar alkotáshoz képest viszonylag egyedi és érdekes is, látszik rajta valamiféle amatőr báj, így megérdemli, hogy jegyet váltsunk rá.

Tinker Tailor Soldier Spy (2011)

Suszter, szabó,baka, kém

Egy film a brit színjátszás hőseivel, megfűszerezve egy csipetnyi Magyarországgal.

A bevezető képeken már feltűnik az ódon Budapest, telis-tele ismerős arcokkal (Kálloy, Mucsi, Csuja). Itt egy akció közben valaki beleköp az angolok levesébe, talán a szovjetek (?). Ezek után rögtön a köröndön' (brit hírszerző központ) összeülnek a nagyok (Suszter, Szabó, Baka, Kém), hogy elemezzék az esetet. Smiley (Gary Oldman jutalomjátéka) ügynököt bízzák meg a lehetséges Vakond (kettős ügynök) felkutatásával. A feladat nem egyszerű, egykor hasonló feladatokat ellátó Control (John Hurt) valami különleges rejtvényekkel teli sakkjátszmát hagy halálával maga után.

Egy csipetnyi hidegháború, tele rejtélyes, kusza történetekkel és borús, komor hangulattal.

A korszak szerelmeseinek (mint én) ajánlott ez a nehezen emészthető mű.