Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

The Grand Budapest Hotel (2014)

A Grand Budapest Hotel

Wes Anderson már idejekorán egyedi stílust teremtett a mozgóképes alkotások terén. Ez által évről-évre elég csak egy kicsit kimozdulni a biztonságot jelentő sablonok közül és máris garantált a siker.

Gustave (Ralph Fiennes) nem minden napi szállodaigazgató, piperkőc stílusával és tenyérbe mászó modorával elkápráztatja a Grand Budapest Hotel lakóit. De inkább az idősebb hölgyek körében arat nagy sikert és ez által biztosítja a szálloda számára visszatérő klienseket. Az aktuális cselekmény egy olyan korban játszódik, amikor a történelmet arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok írják. Ezek a szélhámosok között főhősünk ügyesen megy a lavírozás és közben van ideje még betanítani a jóravaló Zéro Musztafát tökéletes helyettesnek. 

A Grand Budapest Hotelnél azért egy kicsit más a helyzet, mint Anderson eddigi meséinél. De itt most ügyesen keverte a barokk képi világot az igazi kaland-dráma életúttal. Néhol eszembe jutott a Nagyhal meg sajnos a Pi élete, de ez az atmoszférateremtő alkotás azért jócskán túlmutat mindkettőn és varázsol egy nagyot.

Alig hanem a 2014-es év legszórakoztatóbb alkotásával van dolgunk.

Side Effects (2013)

Mellékhatások

Sodergergh megint egy kényes témával döngeti a kapukat.

Emily (Rooney Mara) egyszerű lánynak tűnik, hitves ura távollétében is fen tartotta az otthon melegét. A frissen szabadult Martin (bamba Tatum) a régi üzelmeit akarja folytatni főhősnőnk legnagyobb bánatára. Ezek után nem csoda, hogy depresszió eluralkodik rajta és jóképű Johnatan (JudeLaw) rendelőjének kanapéján találja magát. Kezdődhet a kísérletezés a gyógyszerekkel, aminek nem várt mellék hatásai lesznek. Kedvenc rendezőm már megint beletenyerel a lecsóba, ismert gyógyszergyártókról próbálkozik némi lepel lerántással. Thrilleri effektusokkal operál, de közben nagy hangsúlyt fektet a drámai hatásokra is. Mara tökéletesen azonosul a szereppel, de a bájgúnár Tatum elég rosszul passzol hozzá.

Érdekes film, de nem estem tőle hasra.

The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009)

Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Terry Gilliam régóta dédelgetett álmát, még Heath Ledger halála se tudta keresztül húzni.

Parnassus doktor a vásári-sarlatán, a képzelet birodalmába repíti nem túl lelkes közönségét. Néző még nem is sejti, hogy az öreg magával a sátánnál kötött egyezsége után, milyen szörnyűségek lappangnak a háttérben. A pszionista segítői a bájos Bűbáj és „Móka Miki” Anton, a két fiatal szerelmes civakodásai közé csöppen bele az akasztott ember, Tony (Ledger). Főhősünk az emlékezetét elvesztette a hídon lógva, de végül kiderül, hogy ő is nagy spíler ám. Az új jövevény érkezése után felbolydul amúgy sem békés társulat.

A film Gilliam megszokott, misztikus világába kalauzol, vizualitásában semmi kivetni való nem akad. A közepétől történet az értelmét is elveszti és a néző igényeit már nem elégíti ki a vászonra varázsolt színes kavalkád. A mozi különlegessége még, hogy Ledger halála miatt, a fantázia birodalomba átlépő hőst, más-más színészek játsszák (Law, Deep, Farrell).

Csak egy hajszál választja el a középszerű kategóriától.

Anna Karenina (2012)

Valahogy a realizmussal úgy vagyok, mint Petőfi a Kárpátokkal: ”tán kedvellek…” (imdb)

A szentpétervári bársony ruhaköltemények varázsában él Anna (Keira Knightley), módos tisztviselő férjével (Jude Law) igazi főúri pompában. Egy fagyos téli napon Moszkvába siet fivére házasságát megmenteni. Ha már ott jár, belekóstol egy kicsit a fővárosi bálok barokk világában, ahol mély benyomás tesz rá az ifjú Vronsky gróf. Főhősnőnknek dönteni kell a biztos hitvesi ágy és a mindent felolvasztó vágy között. Lehet találgatni vajon melyik érzés győzedelmeskedik majd.

Joe Wright nem egyszer bizonyítottat, hogy ronggyá koptatott romantikus könyveknek is tud új értelmet adni a vásznon. Szédületes misztikus táncok, pergő fényes kelmék, színpadiasan változó díszletek, piperkőcök és léhák, "oh jöjj Oroszország".

Kosztümös körökben megállja a helyét, de nem világrengető darab. Megnézheted például azért is, ha nincs kedved elolvasni a vaskos kötetet.

Midnight in the Garden of Good and Evil (1997)

Éjfél a jó és a rossz kertjében

Egyik nagy kedvencem Mr. Eastwoodtól, most megnéztem megint, sokadszorra.

John Kleso (Joh Cusack) Szavana-ba érkezik, hogy egy karácsonyi partiról tudósítson lapjának. A város legnagyobb estéjét, amit az új gazdag Jim Williams (Kevin Spacey) rendez, mondhatni hatalmas érdeklődés övezi. Főhősünk szépen lassan ráébred, a hely ahová csöppent, az maga a paradicsom, itt az élet szinte állandó bulizásból áll. A város szépen magába szippantja és a nagy sztori is megtalálja közben. Azt forgatja a fejében, hogy Jim felemelkedéséről ír egy könyvet és pont kapóra jön, hogy az estélyen egy gyilkosság is történik. Az ügy felgöngyölítése közben megismerkedik a woodoo-mágiával és összebarátkozik a különc milliárdossal.

Clint papa jól ötvözi a thrillert, a füledet sötét misztikummal és az egészet megspékeli egy kis Mississippi menti jazzel. Cusack többször bizonyította, hogy a lelki válságban lévő írót remekül tudja hozni, Spacey pedig bármit el tudott hitelesen játszani ekkortájt. Figyelemre méltó még a forróvérű ifjonc szerepében a fiatal Jude Law.

Igazi a krimi élmény a kilencvenes évekből.

Sherlock Holmes: A Game of Shadows (2011)

Árnyjáték

A legújabb Sherlock rész és egy Guy Ritchie féle arcon csapás (a stílusnak).

Holmes (Robert Downey Jr.) egy gyanús professzor nyomába ered, aki alvilági üzletekért és emberek eltűnésért felelős. Ebbe keveredik bele a mézesheteket töltő Watson (Judge Law) is. Segítőjük is akad, Sim (Noomi Rapace) a csinos cigánylány személyben. A csapat végigkutatja a viktoriánus Európát, a lány bátyját keresve. Vérbéli Ritchie-féle akció mozi, rendezőnk ismerős terepen (Bunyó, cigó tábor) mozog ismét. Erőteljes filmzenei motívumok és végig feszes történet.

Sokkal jobb az első résznél, legalább is bennem mélyebb nyomot hagyott.

tás

Hugo (2011)

Leleményes Hugó

Martin Scorsese tisztelgése egy nagy rendező előtt, családi filmnek álcázva. A fogaskerék lehet, hogy még működik?!

Hugo egy kisfiú, aki Párizs legnagyobb állomásán tengeti mindennapjait. Fontos feladta van, ő vigyázz arra, hogy az órák rendesen működjenek. Sajnos magára maradt és egy titok is nyomja a vállát, amit édesapja (Jude Law) hagyott rá. Senki nem tud a létezéséről, csak az állomás felügyelő (Sacha Baron Cohen) szaglászik utána, miközben árvákra vadászik. Egy baleset után kénytelen egy helyi bazárossal (Sir Ben Kingsley) szövetkezni és eközben a lányával is összebarátkozik, aki oda van a kalandokért és naná, hogy kíváncsi rá, mi az a ronggyal letakart misztikum az asztal mögött. A film technikai része és a színészi játék is aprólékos, mint egy óramű. A cselekményben az utolsó alkatrész is helyére kerül a néző szeme láttán. Talán, ha több lenne a csavar, vagy ha kilépne a történet a saját árnyékból, akkor jobban működne a varázslat.

Vasárnapi könnyfakasztó szórakozás a család mindenen tagja számára. Egyszer volt, hol nem…

tás

Contagion (2011)

Fertőzés

Ha választanom kéne egy rendezőt, aki szinte mindig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, az holt biztos, hogy Mr Soderbergh lenne. Íme, a legújabb filmje.

Egy vírus fertőzés terjedésének útját mutatja be és az ellenszerének a kifejlesztését. Sok minden hátráltatja főszereplőinket, a bizonytalanság, a sajtó, na meg az idő. A szereplők gyarlók, kiszolgáltatottak, egyszóval olyanok, mint mi. Persze, hogy temérdek „a listás” színész állt a rendező rendelkezésére gondolom potom pénzért, csak pár név a teljesség kedvéért: Paltrow, Damon, Law, Fishburn, Cotillard, Winslet. Soderbergh nem komplikál, nyersen, tisztán, valósághűen mutatja be a nézőnek azt a borzalmat, amit egy ilyen kórokozó tudna csinálni, ha nem sikerül időben megállítani. 

Nagyon hasonlít a film levezénylése a Traffichoz, de azért annyira nem zseniális.

Az utóbbi évek legjobb vírusos filmje (ha nem az egyetlen)! Megnézése után garantáltan más szemmel nézel majd a H1N1-re.

tás