The Color of Money (1986)

A pénz színe

Honnan veszed észre, hogy egy Martin Scorsese filmet nézel??? Több a duma benne, mint a történés! De ház ezért szeretjük! Nem?

Eddie (Paul Newman) a visszavonult biliárdjátékos egyhez ért nagyon, a szerencsejátékhoz. A Vincenttel (Tom Cruise) való találkozás után csak egy dolog lebeg a szeme előtt, hogy felkészítse az ifjú tehetséget a hazárdjátékok nagy meccseire. A két biliárdos és a csinos Carmen felcuccolnak és elindulnak a Las Vegas-i nagy tornára, de előtte még beugranak pár szalonba, hogy egy kis pénzt keressenek. Azért persze nem megy minden simán, mint ahogy az ilyen jellegű alkotásoknál lenni szokott.

Klasszikus kis mozi a kilencvenes évek megkapó hangulatával és minden bájával. Krúz', mint lelkes amatőr, Newman, mint vérprofi, ütős páros, mellesleg az idős aktor ezért az alakításáért vehette át első Oscar szobrocskáját.
Füstös kocsmák és hosszú velős dialogók, alá Scorsese, páratlan alkotás. Nincsenek üres járatok, némi kóstolgatás után a két játékos egymásnak feszül és a végletekig eljátszanak a másikkal.
Csipetnyi romantika, némi életérzés és fanyar humor, ja és biliárd minden szépsége bele van gyömöszölve ebbe a filmbe. Rögtön beugrott a Pókerarcok, ami szerintem sokat köszönhet ennek a filmnek.

Valóban jó mozi lett, az 1961-es Svindler folytatásnak titulált alkotás. Az idős rendező fejedelem neve ez idő tájt még garanciát jelentett a minőségi szórakoztatásra.

The Wolf of Wall Street (2013)

A Walls Street farkasa

Tőzsde, papírok és részvények. Mi a „fészkes-fene” ebben az izgalmas? Pénz, drogok és meztelen bukszák, ugye mindjárt más a leányzó fekvése.

Joan Bredfort (Leonardo DiCaprio) az a legkisebb gyerek típus, aki a középosztályból a csúcsra küzdötte fel magát. A közeg, amelyben sikereit elérte, egy tipikus amerikai álom, hisz pénzzel spekulálni és közben drogozni, dögös bigékkel kéjelegni igazán szuper elfoglaltság.
A film fő kérdése, vajon önmagad tudsz-e maradni úgy, hogy szinte már teljesen lehúzott a korrupció és a bűnözés örvénye.

Scorsese zseniális filmet alkotott, neki ez már zsigerből jön. Nem tudom honnan veszi az ötleteit, de képes még mindig meglepni egy-egy különleges szcénával. Jonah Hill kezd lassan DeVito-i magasságokba emelkedni, pedig jelentéktelen fizimiskája és szenya karakterei miatt nagyon rühelltem eddig.
A szépen lassan puffadó történet kicsit megspékelése a jól bevált zsánert (meztelen lányok, drogos „világok’) követi, néhol a rendező legcsillogóbb alkotása, a Casino ugrott be. Kedvenc jelentem, amikor a két főszereplő kicsit lesajnálja a régóta szekrénybe porosodó tudatmódosítót és ezáltal egy igazán kellemes estében lesz részük.

Évtized bomba meglepetése lett a mozi, de DiCapriót annyiszor láttuk már zsigerből hozni a felfuvalkodott milliomost, hogy még is fanyalgunk egy kicsit.

Hugo (2011)

Leleményes Hugó

Martin Scorsese tisztelgése egy nagy rendező előtt, családi filmnek álcázva. A fogaskerék lehet, hogy még működik?!

Hugo egy kisfiú, aki Párizs legnagyobb állomásán tengeti mindennapjait. Fontos feladta van, ő vigyázz arra, hogy az órák rendesen működjenek. Sajnos magára maradt és egy titok is nyomja a vállát, amit édesapja (Jude Law) hagyott rá. Senki nem tud a létezéséről, csak az állomás felügyelő (Sacha Baron Cohen) szaglászik utána, miközben árvákra vadászik. Egy baleset után kénytelen egy helyi bazárossal (Sir Ben Kingsley) szövetkezni és eközben a lányával is összebarátkozik, aki oda van a kalandokért és naná, hogy kíváncsi rá, mi az a ronggyal letakart misztikum az asztal mögött. A film technikai része és a színészi játék is aprólékos, mint egy óramű. A cselekményben az utolsó alkatrész is helyére kerül a néző szeme láttán. Talán, ha több lenne a csavar, vagy ha kilépne a történet a saját árnyékból, akkor jobban működne a varázslat.

Vasárnapi könnyfakasztó szórakozás a család mindenen tagja számára. Egyszer volt, hol nem…

tás