Jane Eyre (2011)

Nincs olyan ember, aki a romantikus világirodalom többször megfilmesített Jane Eyre-rének történetéről ne hallott volna.

A 21. század elején megint eljött az ideje Brontte 1847-es művét valakit megint alaposan leporolja. A csendes hősnőnk (Mia Wasikowska) történetébe most a közepén csöppenünk bele, miután hirtelen elhagyja Tronfield kastélyát. Visszaemlékezések magját természetesen a főszereplő és Rochester (Michael Fassbender) között szövődő szerelmi csatározás adja. Több szót nem is pazarolták a történetről, hisz kötelező olvasmány minden valamire való gimnáziumban. Eme mű sikeréneke kulcsa, egyöntetűen Wasikowska érzékeny játéka, csodálatos ahogy a szürke kisveréb kidomborodik a vászonról. Színésznőnk bőréhez jól illő halvány pasztell köntösbe csomagolta újszerű filmjét a japán-amerikai Cary Fukunaga rendező. A másik kulcs Fassbender, akinek már megint jól áll a züllött macsó szerep, talán egy kicsit túl jóképű a Tronfield urához. 

Nincs csillogó erénye, de nem is tudok rosszat mondani róla. (Elismerő csettintés!-szerk.)

Anna Karenina (2012)

Valahogy a realizmussal úgy vagyok, mint Petőfi a Kárpátokkal: ”tán kedvellek…” (imdb)

A szentpétervári bársony ruhaköltemények varázsában él Anna (Keira Knightley), módos tisztviselő férjével (Jude Law) igazi főúri pompában. Egy fagyos téli napon Moszkvába siet fivére házasságát megmenteni. Ha már ott jár, belekóstol egy kicsit a fővárosi bálok barokk világában, ahol mély benyomás tesz rá az ifjú Vronsky gróf. Főhősnőnknek dönteni kell a biztos hitvesi ágy és a mindent felolvasztó vágy között. Lehet találgatni vajon melyik érzés győzedelmeskedik majd.

Joe Wright nem egyszer bizonyítottat, hogy ronggyá koptatott romantikus könyveknek is tud új értelmet adni a vásznon. Szédületes misztikus táncok, pergő fényes kelmék, színpadiasan változó díszletek, piperkőcök és léhák, "oh jöjj Oroszország".

Kosztümös körökben megállja a helyét, de nem világrengető darab. Megnézheted például azért is, ha nincs kedved elolvasni a vaskos kötetet.

Hysteria (2011)

Bele se kukkantottam az előzetesbe, de már tudom is, hogy Hugh és Maggie egymásba szeret és Everett meg valamiféle csodabogarat (esetleg meleget) fog játszani ebben a műben.

Mortimer (Dancy) elkötelezett híve a modern gyógyászatnak, tehetségét Dalrymple család a nőgyógyászati rendelőjében kamatoztatja is. Az 1880-as években unatkozó gazdag asszonyok hisztéria nevű betegségét gyógyítja remek kézügyességek. E közben szemet vet a ház ifjabbik leányára, akivel megfoghatja a jó nevű praxist is az isten lába mellé. A szemtelen, de jó lelkű fekete bárány Dalrymple lány (Gyllenhaal) viszont jobban felkelti főhősünk figyelmét. Ha még nem jöttek rá, akkor ez a film a vibrátor feltalálásáról szól. Amit csak a kínos és feszengő fogalom tesz mulatságossá, közben az egész mozi elúszik a giccs és középszerűség homályában.

Kosztümösben láttunk már ennél szellemesebbet is és látni is fogunk még Kenneth Branagh él és rendez.

tás

The Count of Monte Cristo (2002)

Régi nagy kedvenc Dumas regényem! Már úgy álltam hozzá, nem gond, ha nem ugyanaz a sztori, vagy ha más lesz a vége, megnézem. Jó színészek játszanak benne, Jim Caviezel és Guy Perace játékára nem lehet panasz. Egy igazi kosztümös popcorn mozi, egy kalandfilm a régi érából. Nekem bejött, attól függetlenül, hogy idegesítően sokszor tértek el az eredeti történettől. Nem tökéletes, de élvezhető. Az alábbi videó a teljes film.

Anonymous (2011)

Több évszázad után is érdekli az embereket, hogy vajon ki lehetett ez nagyszerű író, ki is valójában Shakespeare!

Helyszín Erzsébet királynő (Vanesssa Redgrave) udvara. Ekkortájt a tudorokról, vérfertőzésektől és a színjátszástól volt hangos a viktoriánus Anglia. A uralkodónő halála már közeleg, mindenki sütögeti a maga pecsenyéjét, közben a színházak megtelnek az elégedetlenkedő néppel, amikről köztudott, hogy egy "időzített bomba".

Ötletes az irodalmat összehozni a történelemmel. A film egész jónak mondható, kosztümös berkekben. Látványos, izgalmas és történetbe még mindig van annyi, hogy a néző elcsodálkozzon: Oh, ez tényleg így történhetett?
Csak egy egészen pici dolog hiányzik, hogy jó film legyen. Talán a csak velem van a baj! (nem szeretem a színházat)