Platoon (1986)

A Szakasz

Ezzel a művel Oliver Stone bebizonyította, hogy piszkos jó rendező és elindult a halhatatlanok felé vezető úton. Ezzel a művel Charlie Sheen-ből kihozták a színészt, aki ezek után még megmászott egy hegycsúcsot és elindul lefelé a lejtőn.

Egy csomó perifériára szorult önkéntes katona a vietnami borzalmak között találja magát. Ezek közül a megélhetési hazafiak közül erősen kilóg az ifjú Chris Taylor (Sheen) akiről rögtön lerí, hogy másfajta miliőből jön, mint szegényebb társai. A különc értelmiség srác nagyfokú bizonyítási kényszerrel küzd és a nagymamájának dokumentálja a vele történt eseményeket. Az ők kis háborújukban amúgy két teljesen más személyiségű felettese játssza főszerepet. Elias (Willem Dafoe) egy nyugodtabb típusú realista tiszt, aki nem rest betartani az előírásokat. Barnes (Tom Berenger) viszont egy tipikus tökéletes katona, aki szereti piszkosan játszani talpnyalóval a saját háborúját.

A mű gyönyörűsége az emberi borzalmak hatásit túlélő (viselő) katonák megfestésében rejlik. Mindegyik karakter remekül ki van dolgozva és a sok jó színész pedig remekül passzol a Stone-féle atmoszférához.
A dzsungel mögötti borzalom életre keltése igazi mestermű és így az egymásba olvadó két faktor(alakítás és hangulat) fim történelmi pillanatokat tár elénk.
Sheen az egész alkotás meglepetés embere, hiszen ahogy elmeséli a háború borzalmait és belső vívódásait amolyan „balladásan” az valami zseniális.

Aki még nem látta annak mindenképpen érdemes megnéznie, mert az újkori háborús filmek között alapalkotásnak számít, hatásos dráma és szépen megkomponált akció tökéletes elegye.

Born on the Fourth of July (1989)

Született július 4-én

Sok helyen olvastam, hogy micsoda kultusz lett ebből a filmből, még is nekünk európai nézőknek inkább csak egy másodvonalbeli önéletrajzi dráma maradt.

Poros amerikai államban is születnek hősök, még ha ahhoz hosszú és nehéz utat kell is bejárni. Ron Kovic (Tom Cruise) már kiskorában sikeres akart lenni, de sem a baseball, sem a birkózás nem hozta meg a várva várt sikert. Ezért inkább a tengerészgyalogság felé fordult. Vietnamban aztán szembesült a semmi értelmes dologról nem szóló háborúval. Csak, hogy főhősünk bénán tér haza és nem igazán akaródzik megbirkózni a tolókocsis léttel. Ron viszont kiáll az ő háborújáért és mindazok védelmére kell akik oda vesztek fölöslegesen a vérengzés oltárán, így lesz Amerika egyik legismertebb háborúellenes aktivistája.

Bár nem érzem, hogy a film erőssége Tom játékának köszönhető, inkább az akkor még aktuális Vietnam láz tudatos és hatásos megkomponálásában rejlik. Az első negyedórába kifejti a rendező mogul, hogy miért is volt a szörnyű a háború és ez után magára hagyja az eseményt. Minden pillant arra a momentumra van kihegyezve amit anyuci megálmodott, hogy fia még egyszer sok ember előtt fog beszédet mondani. Viszont amire most döbbentem rá, hogy ha ez a mozi nincs akkor nem születik meg a mái napig is dúló Forrest Gump kultusz.

Reális ábrázolásmód egy sokat vitatott háborúról, de kétségkívül Stone is azt akarja lenyomni az amerikai honpolgárok torkán, hogy ez megnyert diadalittas csatasorozata volt.