Derek Cianfrance rendező már azzal megdobogtatta szívünket,
hogy a „tragika” Williamst és „cool” Goslingot összehozta egy vászonra.
Nyomasztó családi jelenetekkel kezdődik a film, unalmas álmos
reggelre ébred Cindy (W) és Dean (G). Már ezeken, képkockákon érződik, hogy a
film nem egy tini-románc film lesz. Aranyos kis időutazásokkal megismerjük a
főszereplőink előtörténeteit. A film első felében még szurkolunk a
szerelmeseknek, de aztán rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyenek
látszik a helyzet.
„... s ha múlik, akkor fájnia kell!”
Ebben a keserű család-drámába gyönyörűen
bontakoznak ki férfi-női kapcsolatok nyűgei. A kiváló női főszereplőnk rideg játéka és Gosling természetes-egyszerűsége lenyűgöz bennünket. Rendezőnk pedig nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy
megalkuszik, inkább választja a „gyomron-rúgást”.
Ez egy tipikusan olyan mozi, amelyen könnyesre sírhatod a
párnádat.
