Bill Murray mostanában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem rest saját maga paródiájává válni. Nem tudom mikor kezdődött el ez a folyamat és meddig tart még, de én nagyon „csipázom” az öreg játékát az utóbbi időkben.
A mi „jóöreg” Donunk (Murray) miután lapátra tette a legutóbbi csaja (Julie Delpy) naphosszat heverészik a kanapéján, így áldozik a vezeklés oltárán. Csendes magányba vonulásának egy rózsaszín levél szakít véget, amelyben az áll, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Persze ő először tudomást sem akar venni róla, de a szomszéd-barátja addig nyaggatja főhősünket, amíg ő bele nem vág egy különös utazása. A megrögzött agglegény miközben nyomozni próbál a fia után, felkeresi a régmúlt szerelemeit és a találkozásokból régi titkokra derül fény és muris kalandok születnek.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Hervadó Virágok direkt Bill Murray-re íródott. Jarmusch megteszi nekünk azt a szívességet, hogy direkt lassítja filmjét azért, hogy a néző tudjon azonosulni a főszereplőjének szenvedésével. Van itt kérem fanyar humor, áttetsző romantika és kiváló színész hölgyek is.
