A mai Hollywoodban mostanában úgy spórolnak az egetverő gázsikkal, hogy inkább egyszereplős drámákat forgatnak. De vajon ez kinek jó?!
Egy szótlan, 70-es férfi (Robert Redford) hánykolódik valahol "a nagy-büdös semmin”(óceánon). Balszerencséjére nekiütközik egy konténerének és a hajóját elönti a víz. A műszaki berendezések tropára mennek, ezek után jöhet a keserves szivattyúzás és lékfoltozás. Mikor már mindennel elkészült az öregúr, jön egy elsöprő erejű vihar és kezdheti előröl. Így telnek a napok egymásután és a főszereplőnket az összes létező katasztrófa eléri, amiről valaha is rettegett egy tengerész.
Nehéz írnom bármit is egy olyan filmről, ami direkt lassítva van, hogy a néző minden idegszála bele görbüljön a néma tengeren való hánykolódásba. De a Keselyű azért nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy félvállról vegye a mondanivalóját. Meglett kora ellenére elhiszünk, hogy egy "Tata" még képes egyedül elevezni egy kishajót...vagy megtölteni érzelemmel egy egész estés mozit. Mikor már tényleg „minden odavan”, akkor persze lenyomják a torkunkon a kötelező heppiend'-et. Nagy ászok ezek a jenkik!
Csak unalomra éhes Redford rajongóknak!
