The Adventures of Baron Munchausen (1988)

Münchausen báró kalandjai

Vajon kor függvénye-e a mesékbe vetett hit!? 

Még szerencse, hogy van egy olyan nagy mesemondónk, mint Terry Gilliam. Műveiben rávesz bennünket, hogy ócska cirkuszi mutatványosok tolmácsolásában előadott színdarabbal is a csodák birodalmában érezzük magunkat.

A 18. századi történetünk főszereplője nem más, mint a kalandos életű Münchausen báró.  Rendkívüli történeteit egy viharos időket élő város színtársulata is műsorára tűzi. Az előadások közben török ágyúgolyók sorra robbannak be színházba, védelem erői a végüket járjak. De csoda történik ugyan is megjelenik a nézőtéren a címszereplő. A báró elmeséli, hogy ez az affér az oszmánokkal az ő személyes ügye és holdra száll, hogy megkeresse a csapata többi tagját és rendet tegyen a világban. Vele tart a színházvezető kislánya is, Sally, aki ártatlan rajongással veti bele magát a furcsábbnál-furcsább kalandokba.

Bohókás mese elevenedik meg előttünk telis-tele gillliami vízióval, misztikummal és bibliai utalásokkal. A rendezőnk stílusa csak úgy vonzza a tekintet és nézése közben nem érezzük, hogy több, mint harminc éves a kópia.

Remekbe szabott fantasy orgia a hétvégére.

Jumanji (1995)

Robin Willams rengeteg közhelyes vígjátékkal próbálkozott fennmaradni a 90-es években, ez talán az egyik legjobban sikerült film a tarsolyából.

A nyápic Alant (még nem Williams) mindenki utálja a suliban, mart apucinak cipőgyára van. Iskolatársai mindennap jól helybenhagyják, persze ha nem bújik el előlük. Az egyik ilyen bújócska során akad rá egy régi társasjátékra, ami felkelti főhősünk érdeklődését. Alan egyetlen barátjával, Sarahval kezd neki a játéknak, a tábla kinyitása után beszippantja a játék a fiút. Csak 30 évvel később kerül elő a már felnőtt Allan (már Williams), amikor Peter és Judy (még nem kalácsképű Kristen Dunst) újra elkezdi a játékot. A társaság kiegészülve a felnőtt Sarahval egy igazi fergeteges kaland lavinát indít el játékukkal, amire kisvárosuk nem igazán van felkészülve. Ötletes történet, szédületes kivitelezés, főleg az, ahogy rászabadul a dzsungel a városra. Viszont egy idő után unalmassá válik a gyengére sikerült animáció dömping (Mondjuk a film majd húsz évvel ezelőtti) és a néző már nagyon várja mi is lesz a film vége. A mozi többször egy abszurd vicc határán egyensúlyoz, ezért a néző sokszor felteszi magában kérdést, hogy: "most mi van?"

Gyerekmesének túl fantasztikus, fantasztikusnak meg túl gyerekes.

Tás

Insomnia (2002)

Dormer nyomozó (Al Pachino) és a társa egy alaszkai kisvárosban nyomoz egy gyerekgyilkos (Robin Williams) után. Egy balul sikerült rajtaütés során Dormer véletlenül lelövi a társát. Persze ki más is lenne a szemtanú, mint maga a gyilkos. Kellemetlen helyzet, az biztos, főleg, hogy Dormer elég frusztrált, hogy az állandó nappali világosság miatt nem bír aludni.

Összességében jó film, nincs vele semmi gond! Pachino és Williams hozza a kötelezőt, ahogy szokták mondani, de nem tesznek hozzá semmi plusszt a karakterekhez. Haloványak, pedig jó a sztori. Baltaarcú Hilary Swank alakítja az izgága vidéki rendőrt...jó színész, de istenem, milyen arcszerkezete van...

Az azonos című norvég film feldolgozása. Nem lehet rossz az eredeti sem, ha már Stellan Skarsgard játssza benne az álmatlan nyomozót.

Másfél órát megér az életedből.