Swing (2014)

A magyar romokom gyártást a mennyiség és nem minőség jellemzi már régóta. A Swing se jó előjellel indult nálam, de végül adtam neki egy esélyt.

Három megkeseredett lélek találkozik egy belvárosi étteremben tök véletlenül. Az itt éppen fellépő egykori díva, Emmi (Törőcsik Mari) úgy dönt, hogy valamiféle énekes csapatot farag a lányokból, akikkel az élet csúnyán elbánt. Jajj! Segítségül hívja az éjszakai élet transzvesztita királynőjét (Kulka János), aki sikeresen leszervez egy hakni sorozatot a Balcsi körül, az ekkor már Swing Angels néven futó csajbandának.

Összehasonlítva a kortárs, honi gyöngyszemekkel provokatívabb, humorosabb és néhol egészen szórakoztató. De sajnos még mindig túljátszott, elcsépel alakítások jellemzik a művet, hogy a marhára rosszul elsütött dalbetétekről már ne is beszéljek.

Begin Again (2013)

Dave, a felkapott énekes/dalszerző és párja, Greta (Keira Knightley) New York-ba telepednek le, ahol a Dave-t le is szerződteti egy nagy kiadó. Lemezek, fellépések, kecó, minden. Dave idővel egyre nagyobb sikereket ér el, hamarosan ki sem lát a csajok és a koncertek tengeréből. Greta lelép és már készülőben van hazafelé, amikor egy barátja koncertjén belefut egy munkanélküli zenei menedzserbe, aki totál részegen esküdözik neki, ha rábízza magát, sztárt farag a lányból.

Dan (Mark Ruffalo), miután a saját maga által alapított kiadóból kihajítják és a főnökének/haverjának (Mos Def) nem jön át az irodában előadott dalocska, elhatározza, hogy nem egy demót, hanem egy komplett albumot hoz össze a csajjal. Stúdió ugyan nincs, de New York elég nagy, egy csomó háztető és sikátor van, meg csónakázótó, ráadásul rengeteg unatkozó zenészt ismer, akik szívesen besegítenek.

Nem nagy történet, de amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. Ruffalonak majdnem olyan jól áll az alkes/borostás/lerobbant csóka szerep, mint Bruce Willis-nek. Már csak egy nagy torony és egy véres fehér trikó kellene és ikrek is lehetnének. Knightley-t meg ki szereti, ki nem, vagy egy stílusa, de nem olyan idegesítő a filmben és kicsit még énekelni is tud.

Most leleplezem ám a baromi nagy titkot, nem fognak egymásba habarodni. És ez pont így van jól. Két kiábrándult embert látunk, akit csak a zene kapcsol össze és hirtelen nagyon örülnek egymásnak, mert már szinte semmijük sincs a másikon kívül. Mialatt összehozzák a lemezt, sok kellemes dalt kapunk, kellemes helyeken. New York baromi látványos, több helyszínen is lehetett volna "stúdiózni", talán csak ebben tudok belekötni.

Nagyon kellemes csalódás, a Szerelemre hangszerelve magyar cím senkit ne riasszon el a megnézésétől, aki ezt kitalálta, egy idióta, a film meg tuti jó.

Begin Again (2013)

Szerelemre hangszerelve

John Carney hangos Sudance sikere után jó sokára kapta meg a lehetőséget, hogy végre ízig-vérig hollywoodi produkciót dirigáljon. A filmjéhez megkapta korunk két remek karakter színészét és mellé még a könnyűzenében igen csak tehetséges érzelmes rockert, Maroon 5 front emberét Adam Levine-t.

Van úgy, hogy az embernek minden össze jön egyszerre, na a film főhősei is ilyenek. Dan (Mark Ruffalo) egykoron ünnepelt kiadó vezető volt, de házassága tönkre ment és az alkohol problémái miatt ki csúszott a lábai alól a talaj. Láttunk már ilyet! (Ha ez most egy akció mozi lenne, akkor egy véres trikóba jól megbosszulná az asszony félre kettyintését). Great (Keira Knightley) a csöndes, angol kislány gimis szerelmével New Yorkba költözik, hogy zenészek siker felé vezető rögös útjain együtt induljanak el. De a srác (Levine), ahogy bekopogtat az ajtaján a hírnév már is dobja a sznob cicát. Gondolom már mindenki kitalálta, mi fog kisülni a két elfuserált lélek találkozásából.

Van valami megindító ebben a két elesett karakterben és valami iszonyúan jó fest alá a rendezőnk (Zeneszerzőnk) a megindító képek alá. Ezek a trackek bebújnak az emberbőre alá és a néző beleborzong abba, hogy mekkora tragédiák állnak a dolgok háttérben.
Persze lehet rajta bosszankodni, hogy néhány szituációt már lerágták a kutyát. De rég nincs már új a nap alatt …

Berlin Calling (2008)

Icka (Dj Ickarus, alias Paul Kalkbrenner) elismert Dj, aki világ körüli fesztivál fellépési között új lemezén dolgozik. 

A megjelenés közel, a bulik óriásiak, csakúgy, mint a bevett gyógyszer és egyéb drog adagok. 

Egy félresikerült trip után Icka elvonóra megy, de úgy tűnik, minden csak egyre rosszabb lesz. 

Az asszony lelép egy csoki csajjal, a lemez kiadást törlik, mert nem tetszik a producernek az anyag. 

Annyira mélyen van, hogy innen már csak felfelé visz az út.

Nem igazán tudom hová rakni a filmet. Egyértelműen "kultfilmnek" szánták, és nem csak annak a rétegnek, aki ezt a "cölöpdöngölő elektrometált" hallgatja. Nem görcsöl rá a rendező, hogy nagyon meg akarja mondani, mi a jó és mi a rossz, hogy kellene lennie, stb. Nem veszi magát túl komolyan a film, ez mindenképpen pozitívum. 

Ugyanakkor ez szerintem a hátránya is. Nem mond semmit és ettől a film kényelmesen középszerű és langyos marad, amit még a fíling' és a zene sem tud elrejteni.

Úgy mondanám pedig, hogy akár kétszer is nézhető, de nem megy. Egyszer talán, mélázós hangulatban.