Swing (2014)

A magyar romokom gyártást a mennyiség és nem minőség jellemzi már régóta. A Swing se jó előjellel indult nálam, de végül adtam neki egy esélyt.

Három megkeseredett lélek találkozik egy belvárosi étteremben tök véletlenül. Az itt éppen fellépő egykori díva, Emmi (Törőcsik Mari) úgy dönt, hogy valamiféle énekes csapatot farag a lányokból, akikkel az élet csúnyán elbánt. Jajj! Segítségül hívja az éjszakai élet transzvesztita királynőjét (Kulka János), aki sikeresen leszervez egy hakni sorozatot a Balcsi körül, az ekkor már Swing Angels néven futó csajbandának.

Összehasonlítva a kortárs, honi gyöngyszemekkel provokatívabb, humorosabb és néhol egészen szórakoztató. De sajnos még mindig túljátszott, elcsépel alakítások jellemzik a művet, hogy a marhára rosszul elsütött dalbetétekről már ne is beszéljek.

Üvegtigris (2001)

Az újkori magyar film készítés egyik legnagyobb alakja valami olyan életérzést tett le az asztalra, hogy az már csuda.

Az első részben megismerhetjük Lalit (Rudolf Péter), aki isten háta mögötti büféjében tengeti napjait, viszont társasága akad bőven. Hű fegyver hordozója, Sanyi talán a legszerethetőbb karakter az egész bagázsból, a maga aranyos világával. Az Üvegtigris a hat ember közötti barátság egyetemes szimbóluma. Hisz Gaben (Reviczky Gábor) itt kereskedik rozoga autócsodáival, Róka (Gáspár Sándor) pedig a csencseléseinek selejt eredményeit hordja a büfé mellé. Csoki (Csuja Imre) viszont napestig a környéken keménykedik és szórja elmés bölcsességeit. Végül is történet nincs, vagy csak nagyon halovány, inkább az egyes részek próbálják egymás humorát űberelni. Még is valahogy ez katyvasz iszonyúan magával ragadja nézőt, aki szinte azonosulni akar a kétbalkezes szereplőkkel. Végére összejön azért egy hosszú epizód, ahol a főszereplők végső elkeseredésükben bankrablásra adják fejüket.

Ki kell mondanom, hogy Rudolf Péter, olyan filmet alkotott, ami túl fogja élni az évtizedek viharait és mindig alkalmat ad majd idézgetésre.