Az áldozat (1980)

„Az enyim, a tied mennyi lármát szűle …”

Igazi fullasztó kriminek harangozták be anno. De valahogy félre siklott az évtizedet homályában.

Kristály Zoltán (Gábor Reviczky) a munkamániás nyomozó egy kíméletlen sorozatgyilkos után kutat. Az egész ügyosztály sötétben tapogatózik, de Kristály mintha előre érezni, hogy hol fog lecsapni az illető vagy ki lesz az Áldozat. Mint ha nem is Magyarországon, de még nem is csak e világban játszódna a történet, hanem inkább valamiféle szürreális álomban.

A sorozat gyilkos motívumok ebben a filmben csak másodrendű adalékok, az igazi fűszer a lázas szerelem és az ezzel járó ideológus megalkuvások. Revicky már fiatalon megmutatta, hogy nem kell egy kis drámai alakításért a szomszédhoz becsöngetnie.

Retró thriller élmény!

Üvegtigris (2001)

Az újkori magyar film készítés egyik legnagyobb alakja valami olyan életérzést tett le az asztalra, hogy az már csuda.

Az első részben megismerhetjük Lalit (Rudolf Péter), aki isten háta mögötti büféjében tengeti napjait, viszont társasága akad bőven. Hű fegyver hordozója, Sanyi talán a legszerethetőbb karakter az egész bagázsból, a maga aranyos világával. Az Üvegtigris a hat ember közötti barátság egyetemes szimbóluma. Hisz Gaben (Reviczky Gábor) itt kereskedik rozoga autócsodáival, Róka (Gáspár Sándor) pedig a csencseléseinek selejt eredményeit hordja a büfé mellé. Csoki (Csuja Imre) viszont napestig a környéken keménykedik és szórja elmés bölcsességeit. Végül is történet nincs, vagy csak nagyon halovány, inkább az egyes részek próbálják egymás humorát űberelni. Még is valahogy ez katyvasz iszonyúan magával ragadja nézőt, aki szinte azonosulni akar a kétbalkezes szereplőkkel. Végére összejön azért egy hosszú epizód, ahol a főszereplők végső elkeseredésükben bankrablásra adják fejüket.

Ki kell mondanom, hogy Rudolf Péter, olyan filmet alkotott, ami túl fogja élni az évtizedek viharait és mindig alkalmat ad majd idézgetésre.