Whiplash (2014)

A tavalyi (2015) legtöbb fórumon az évfilmjének megválasztott nem éppen bohókás zenei drámája vajon elég hangsúlyos-e ahhoz, hogy elvigye az évet?! Legalább is nálam…

Andrew (Miles Teller) nem az nyár polgár amerikai kezdő zenészt, aki megfélemlíthet a tanszék fura ura (J.K. Simmons). Véresre vert kezek és verejtékben úszó dob felszerelés is kevés ahhoz, hogy a jazztanárok atyaúristenét meghassa. Ha valaki a legjobb akar lenni, az haljon meg sikerélt és tartassa végi a ritmust!

Nehéz az élete annak aki Amerika leghíresebb zenetanszékét válassza ugródeszkává a világhírnév felé. Tök egyszerű, de még is átütő játékok és több a jazz, mint egy 50-60-as évekbeli musicalben. Életszagú frázisok, vér és verejték, avagy hogyan legyél a világ legjobb jazz dobosa. Hát ne a Hungáriba szülessél lehetőleg!

Bird (1988)

Clint Eastwood rendezői pályája során többször nyúlt már önéletrajzi darabokhoz. A nagy tisztelgése a Jazz koronázatlan királya előtt is egy nagy fába való vágás volt.

Bird (Forest Whitaker) munkásságát a kezdetektől hullámhegyek és völgyek tarkították, fiatalon és sikeresen a drogok világába került. Több betegség kínozta pályafutása során, egyedül felesége tudta kezelni ezt a kiváló képességű vadlovat. Született tehetség volt az nem kérdés, de sajnos ez egy olyan szakma volt a 40-es évek Amerikájában amiből nem lehetett

 megélni. Ebben az időben az emberek már nem voltak kíváncsiak az igényesebb Bbop-ra, inkább a „butább” Rock’n Rol hozta lázban őket. Rendezőnk alaposan kidolgozta a rövidke életút folyamatát és megfestette nekünk a whiskytől gőzölgő izzadságszagú csehók hangulatát. A saját bőrünkön éreztük, amikor a mississippi egy eldugott szegletében a zene történelmet írt. A mindig tökéletes Whitaker olyan szívet melengetően fújta a hangszert, hogy minimum egy Oscar jelölést érdemelt volna.

Viszont a film hosszúsága miatt csak a nagyszerű zene szerelmeseinek ajánlom.