A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húszas évek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húszas évek. Összes bejegyzés megjelenítése

The Great Gatsby (2013)

A Chicago című opus rendezője megint a húszas évek Amerikájába kalauzol, a helyszín most New York.
A szeszcsempészek idején az államokban kétfajta ember létezett: kő gazdag és szegény. Mesélőnk (Tobey Maguire) saját történeté meséli el nekünk, hogyan is sikerült bepillantania a luxus és a fergeteges, rongyrázós partik világába, szegény bróker lévén. A nagyalmában szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Gatsbyről (Leonardo DiCaprio), de keveseknek adatot meg, hogy találkozzon ezzel az egyszerre bájgúnár, de közben Oxfordban tanult nemzeti hőssel. Mint vas a mágnest úgy vonzza Nicket (főhősünk) a csillogó forgatag, a híres emberek és a feltörekvő színésznők társasága. Közben szépen lassan romantikus történet bontakozik ki és megtudjuk, ki is lakik a milliomos mögött. Ausztrál rendezők ebben a művében se spórolt a színpadiassággal és a rájellemző stíluskeveréssel. A történet egy darabig izgatja a fantáziánkat, de végül győz a giccs és parádé.

Ettől a filmtől se estem hanyatt, mint a direktor eddigi művétől se. Jó érzékkel nyúl a klasszikusokhoz, de mint ha mindig egy lapáttal több csillogást akarna legyűrni a torkukon.
A nagy Gatsby (2013) on IMDb

Midnight in Paris (2011)


Néha már szégyellem, hogy szeretem a Woody Allen filmeket. Még rá is teszek egy lapáttal, mióta kimozdult a „Nagyalmából”, egyre zseniálisabb filmek kerülnek ki műhelyéből.

A neurotikus írónkat (Owen Wilson, csak egy picit kínos) Párizs utcái szippantják be. Főszereplőnk annak rendje-módja szerint bele is szeret a városba, vágyik a húszas évek pezsgő éjszakai élete után. Mint ha az istenek meghallgatnák imáját, mikor éjfélt üt az óra, ő Picasso, Fitzgerald és Hemingway mellett találja magát. Ők viszont a századforduló előtti időkbe vágynak vissza. Mindenhol jó, de legjobb… szindróma.

Sajnos az idősödő Woody egyre kommerszebb romantikus filmeket gyárt. De az alkotói válság nem jellemző rá, piszok jól sikerült megálmodni ezt is. Nálam most nem a dialógusok, hanem a nagyon jól eltalált filmzene vitte prímet.

Párizs megér egy misét (még ha csak a vásznon is)!
Éjfélkor Párizsban (2011) on IMDb