Ultimo tango a Parigi (1972)

Utolsó tangó Párizsban

Hogyan beszéljünk úgy a szexről, hogy az már művészi legyen.

A film központja egy lerobbant hotel padlásszobája, ahol találkozik két kóborló, szeretetre vágyó lélek. Jeanne a fiatal egyetemista lány a felnőtté válás küszöbén fut össze a nála jóval idősebb Paullal. A férfiről kiderül, hogy nemrég vesztette el feleségét és ezért jó mélyen bezárkózott a saját világába. Az első légyott után a lánynak imponál a Marlo által zseniálisan életre keltett vulgáris, kakasként viselkedő figura. Az egyre magabiztosabbá váló Paul pedig nem hagyja ki a ziccert, hogy ne élje ki perverz hajlamait egy huszonéves lányon. Ezek után peresze borítékolható a végső tragédia.

Bernardo Bertollucci utolsó mozielőadásában megidézi A vágyak villamosából megismert szexuális ösztön démont. Brando pedig az egyik legerősebb játékával szinte kilép vászonról és erőszakolja meg a figyelmünket.

Iszonyú nagy önuralmat igényel a film végignézése, de a korszak zsenije miatt megéri.

On the Waterfront (1954)

Rakparton

Kazan és Brando neve garancia egy igazi dráma katarzishoz.

Terry (Brando) egy dokkmunkás a rakparton, a szakszervezetis bátyja révén kiváltságokban is részesül. Kicsit együgyű céltalan srác, akit még az sem érdekli, hogy legjobb barátját meggyilkolják. Egy nap arra kérik, szimatolgasson a helyi atya által életre keltett elégedetlenségi gyűlésen. Itt ismerkedik meg Eddivel a halott fiú húgával, aki rabul ejti a morconatróger szívét. Így nyitva fel Terry szemét mekkora a korrupt és igazságtalan világban is él. Ebben az időben a közönség imádta a tragikus sorsú hétköznapi hősöket, akiket Brando elementáris erővel keltett éltre. Kazan mesterien rendezte a naturális gengszterfilmeket, ebben a műben is érzékelhető egy szervezet felépítése és szerepvállalása. A New Yorki kikötő életetnek és a tárgyalóterem feszültségének bemutatása az egekbe emelte a rendezőt. Ezen kívül jó érzéke volt a kezeltetetlen aktorrokhoz, dolgozott: Deannal, Beattyvel és három közös filmet forgatott Marloval.

Kicsit vontatott és nehezen emészthető, de még is van ereje a színészi játékoknak, ami manapság már szinte kiveszett a szélesvásznú mozikból.