St. Vincent (2014)

Vincent (Bill Murray) egy megkeseredett, végtelenül házsártos és bunkó vénember, aki apró stiklikből és fogadásokból tartja el magát. A szomszédba költözik az éppen váló anyuka (Melissa McCarthy) és nem éppen életre való fia, Oliver. 

Mivel anya sokat dolgozik, Vincent valahogy bébiszitterré lép elő és gondolom, nem lepődik meg senki, ha elmondom, összebarátkozik a sráccal. Együtt járnak ki a lovira, kocsmába, szedik fel Vincent csaját, az "éjszakai pillangó" terhes orosz prostit (Naomi Watts).

Bill Murray majdnem minden mennyiségben jöhet (kivéve talán Wes Anderson filmjeiben, bocs), attól függetlenül, hogy az első három percben már láttam, ez is a fiatal gyerek felfedezi, a vén hülyének aranyból van ám a szíve, aztán hirtelen nagyon nem lesznek barátok, majd a végén happy end és pont sémára épül 

Ha ez is lesz (ez lett), legalább Murray majd lubickol a szerepben, mint kisvárosi Dr. House. Meg Watts, mint prosti és McCarthy, mint állandóan szenvedő és idegesítően ugyanazt a témát felhozó anyuka. Na meg a pap Oliver iskolájában. Ő is megér egy misét.

Nos, ez félig-meddig teljesült. Átlagon felül, pontosabban sablonon felülit nyújtottak a szerepben, talán maga Murray volt kicsit bizonytalan, de mindenki hozzátett valamit a karakterhez (Watts félelmetesen közönséges, a csuhás kúl' csóka, az uzsorás kedves és türelmes).

Csak ne lenne annyira egyenes és kiszámítható a történet. Egyszerűen fantáziátlan. És ez kinyírta az egész filmet.

Fack Ju Göhte! (2013)

Ezt a mozit már mindenki látta százszor, más helyszínekkel, más szereplőkkel, de a lényeg mindig ugyanaz.
A fickó, Zeki Müller most szabadult a sittről, megy is a pénzért, amit elásott, gondolva a nyugdíjas éveire. Ám a pénzeszsák felé egy iskola épült, így nem maradt más hátra, mint tanárként beszivárogni a suliba. Így, kulccsal a zsebében már szabad bejárása van a pincébe, ahol éjszakánként ás.
Nappal meg a suli leggörényebb osztályával harcol a túlélésért.

Jól bevált recept alapján készült, német precizitással kiszámított, már-már alpári poénokat is felmutató mozi, ami annyira, de annyira akarja bizonyítani, hogy a németeknek van humorérzékük, hogy az már szinte aranyos.

Olyan sok jónak gondolt filmet hagytam abba a felénél, vagy tekertem át, ezt pedig megnéztem. A fene sem érti ezt. El lehet rajta nevetgélni, meg közben magadon is, hogy ezen nevetgélsz.

És nemsokára jön a második rész, mert nagy siker volt a film.