Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

Chasing Liberty (2004)

Szabadság, szerelem

Na, nem a direkt március 15-ére forgatott Dobó Kata által elkövetett magyar merényletről fogok írni, hanem egy egész „B” kategóriás garmadád felvonultató és az egykor szebb napokat látott énekesnő Mandy Moorral az élen végrehajtott amerikai giccs parádéról.

Nehéz a sorsa annak az amerikai tininek (Moore), akik burokban nevelnek a szülei és nem mellesleg az elnök lánya. Sebaj, ő úgy dönt, hogy megszökik egy kis európai vakációra, de nem lesz egyedül, hiszen apuci titkos ügynökei a nyomában loholnak. A jóképű Ben (Matthew Goode) is közülük való, de még is egyre közelebb kerül főhősnőnkhöz a lány tudta nélkül. Tiltott gyümölcs legédesebb ugye bár!

Tipikus öreg kontinenst bemutató roadmovie, a szokásos régióra jellemző poénokkal. Persze a Mielőtt éjfélt üt az óra is bekacsint néha. Le tudjuk küzdeni magunkban a béna karterek és a ZS-és színészi játékokat egész kis pofás romantikus vígjátékot kapunk. Szigorúnak csak randi filmnek ajánlom!

Pitch Perfect 2 (2015)

Tökéletes Hang 2

Az első rész sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy alkotók nem vették komolyan a tinik bajait és inkább humoros néhol merész iskola-vígjátékot készítettek. Ezért több korosztály számára is élmény volt a krízisen átesett kórus mindennapjai.

A Bardemi Bellák élete móka és kacagás mióta megnyerték az országos versenyt. De nem, egy félresikerült fellépés után hírnevükön egy Fat Amy nagyságú folt esik, melynek befoltozására egyetlen lehetőség van, ha meg nyerik a Koppenhágai acapella világbajnokságok. A múltkori győzelmez nagyban hozzá járult Beca(Anna Kendrick) merész újításai, aki most egy kicsit a hátérben akar maradni inkább a suli utáni életére szeretne koncentrálni. Nincs más megoldás a csajoknak, mint visszanyúlni a gyökerekhez, na ez ami nem megy egykönnyen.

Korunk legütősebb musicalje már az első részben is megmutatta, hogyan lehet újítás bele vinni a műfaji korlátok közé. Hiszen tucat mozik készültek már, azzal hogy megnyerünk egy kórus versenyt, mert kell hírnév vagy mentsük meg a sulit. A Bellák élükön Annával és Cup Song-gal most is tök sok erdeit ötlettel és igen ütős dalbetétekkel kápráztatnak el bennünket. A mű fénypontja a 90-es évekbeli hip-hop jam felidézése, még ha a németek is tolják a Jump-ot legfaszábban.

Sorozatok - Jessica Jones (2015)

Marvel, marvel és a marvel már a spájzban (is) van. Jobbnál jobb, vagy inkább monumentálisnál monumentálisabb mozikat csinálnak és most be akarnak férkőzni a szürke hétköznapokba is. Ott legalább nyugtunk volt.
Néha jött egy komplett városokat egymásra hajigáló mega' mozi, de utána hónapokig semmi. Nagyságukat és ravaszságukat dicsérve egyszerre, belekóstoltak a hétköznapokra való sorozatok világágba, ott sem hagyva nyugtot nekünk. És dühítően jól csinálják.
Itt van pl. a Daredevil. A karakterek végre kidolgozottak, a forgatókönyvet nem egy poháralátétre írták és sikerült jó színészgárdát összeszedni hozzá. A legjobb viszont a sötét, nyomasztó hangulat. Batman kisöccse a Pokol Konyháján a sous chef.
A fenti sémát követi a Jessica Jones is. Nincsenek nagy emberek nagy problémái, csak kis emberek nagy problémái. Nem a világot mentik meg, hanem a sarki fűszerest. A szuperhős univerzum szakmunkásait látjuk, akik minden nap melóba indulnak és fáradtan jönnek haza (és még egy rohadt hideg sört sem ad nekik senki az esti tévézés közben). Nincs szuper high-tech bázis, ahol megpihentethetik fáradt szárnyaikat.
Az általam kevésbé ismert Jones-nak (Krysten Ritter) pár apró ügy mellett a nagy főgonosszal, Kilgrave-vel kell megküzdenie...majd a végén. Jones masszív alkoholista, nagyjából utál mindenkit, legfőképpen magát. Amikor taj másnaposan felszárad a lakása valamelyik részén és éppen nincs hülyére verve, felkap egy fehér trikót és legurít egy pohár whiskeyt. Tiszta Bruce Willis. Legalább olyan jól is csinálja. Ő is menekül a múlt elől, de ezt szépen és ízlésesen. Nem szándékozik megmenteni mindenkit, mivel még magát sem nagyon tudja.

Lassan csordogál a történet, sok titokra fény derül, de a vége felé lesz csak teljes a kép. Az első éved mindenképpen a bemutatkozásra koncentrált, ki ő, honnan jött, kik a barátai és mellesleg lepofoz pár rossz arcot. Kilgrave (David Tennant) karaktere jól sikeredett, bár nekem sokszor inkább hisztis kölyöknek tűnt, mint egy vérbeli szociopatának. A képessége viszont állat, ebből kifolyólag tényleg elég nehéz elkapni, még Jones-nak is.
Külön dicséret Jones kispajtásának, a minden hájjal megkent ügyvédnek, Carrie-Anne Moss-nak. Eszméletlen karakter, vérbeli cápa, aki inkább úszik, minthogy elsüllyedjen.
Érdekes, hogy a női karakterek mennyire ki vannak dolgozva, a srácok (Kilgrave kivételével) inkább biodíszlet, jól jönnek, ha valakit meg kell menteni, vagy nehézséget okozni Jones-nak, de ennyi is a szerepük.
Még annyit, hogy a szuperhős képességek kevés kivételtől eltekintve nincsenek az arcunkba tolva, ami nagyon ember közelivé teszi a karaktereket. Két repülés között csak el kell menni egy üveg tejért a boltba, oda meg sétálni kell, ha nem akarod, hogy mindenki bámuljon és fényképezgessen.
Jön a második évad, a Daredevil meg majd a Megtorlóval pofozkodik. Zűrös hely ez a Pokol Konyhája, de ettől lesznek izgalmasak a hétköznapok.

The Imitation Game (2014)

Kódjátszma

Az egyetemes világtörténelemnek mindig is lesznek vakfoltjai, de évről-évre kiderül valami meg döbbentő dolog, ami felforgatja eddigi teóriánkat. Alan Turning II világháborúban betöltött szerepét a brit kormány 50 évig titkolta. De ez már maga történelem!

Anglia egyik tragikus hőséről szól eme történet, aki megváltoztatta második világháború állását. Alan Turing amellett, hogy kiváló matematikus, megfejtette a németek megfejthetetlen kódját, az enigmát. Viszont eme tettét sosem hozhatták nyilvánosságra, ezért nem is kiáltották ki hőssé, inkább mássága miatt kínozták évekig. Ugyan is ezen időszakban királyságilag támogatott volt a homofóbia.

Ez a film után Benedict Cumberbatch csuklóból eljátssza majd azokat a csodabogarakat amelyeket Selymour már sajnos nem játszhat el. Felettébb érdekes maga a történet, amellett, hogy egy rögeszmés, különc és egysíkú matematikus életéről szól a játékidő nagy része. Sajnos a mellékszereplőkre ez nem igaz, talán túlságosan is nagy teret hagynak a jutalomjátékot összehozó főszereplőnek. De ez persze nem vesz el a film nagyszerűségéből semmit.

Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.