Shadow Dancer (2012)

Kettős játszma

Clive Owen azoknak a színészeknek a prototípusa, akik mindig egyenletes és megbízható teljesítmény nyújtanak a legrosszabb filmekben is.

Írország akkor persze, hogy az IRA a főszereplő. A forrongó Belfastban Mac (Owen) ügynök elfogja terrorszervezet egyik tagját és örült kettős játszmára kényszeríti a fiatal és törékeny Collettet (Andrea Riseborough). Aki viszont idejekorán rájön, hogy a saját bőrével játszik, ha információkat csepegtet a terror elhárításnak. Az ügynökünknek viszont egyetlen esélye a nő, hisz eléggé kicsúszott az utóbbi időben az egész ügyosztály lába alól a talaj.

Film alkotói az ír harcos mentalitást sikerült olyan okos és egyszerű megoldásokkal tenni a vászonra, mint a késleltetés vagy éppen a kihagyás (a gyilkosságokat szinte sosem látjuk). A két főszereplő játéka remekül kertezi a sok érzelemmel körített történetet és ezért a szájukból hangzó minden mondatot elhisz a néző. Talán a témaválasztás ami igazából nem fekszi a gyomromnak, mert ugye én nem igazán vagyok ír és polgárháborút se láttam még közelről.

Kémes, nyomozós filmnek nem elég feszes, egy drámának viszont sokkal karakter központúbbnak kellene lennie.

Neighbors (2014)

Mac és Kelly egy átlag harmincas pár, szép házzal a kertvárosban, gyerkőccel, munkával, kocsival, miegymással.
Nagybetűs amerikai középosztály.
A szomszédjukba költözik a delta pszi gamma béla géza' egyetemi szövetség, ami eleinte nem tűnik túl rossz dolognak, még át is mennek bulizni, egyszer...talán kétszer.
Viszont ezután már nem bírják a gyűrődést, a gyereke mellett nemhogy a buli, de még az alvás is nehéz. Hátha még non-stop parti van a szomszédban. Ráhívják a zsarukat a fiatalokra, ezzel kezdetét veszi a háború. 

Elérkeztünk az év újabb kakis/pisis/fingós/hányós/dugós filmjéhez. Seth Rogen simán hozza az Adam Sander szintet, vagyis minden filmben magát, esetünkben egy túlsúlyos, infantilis idiótát játssza. Rém erőltetett poénok tömkelege, amin inkább sírtam, mint röhögtem. A "tejes" jelenet nálam már horrorba fordult, nem értem, Rose Byrne hogy adta a nevét ehhez a rakás szarhoz. 
Úgy látom, kezdi beszippantani ez a Rogen-féle kaki/pisi örvény, amiért nagy kár. Rogen és Bryne ellenfelei, Teddy (Zac Efron) és Pete (Dave Franco) viszont meglepően jók, mármint magukhoz képest. Azt azért furcsa volt leírni.

Szóval, ha tizenhat éves vagy, úgyis megnézed és még tetszeni is fog, de ha már elmúltál kb 25, legalább egy éve már adót fizetsz és nem minden nap tudsz bulizni (sőőőt), akkor keress valami más filmet, ha jót akarsz.

Ja, egy jó ötlet van benne, mégpedig a "blue meth" készítése Gatorade-ből. All Hail the King.

Young & Beautiful (2013)

Fiatal és gyönyörű

A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon Francois Ozon szolgáltatta a legújabb botrányfilmet.

A történet főszereplője Isabelle, aki egy átlagos 17 éves francia lánynak látszik, így első ránézésre. A felnőtté válásának lépcsőit érzelem nélküli arccal vészeli át, mint például a szüzességének elvesztését. A film maroknyi cselekménye négy évszakban elevenedik meg, hogy azért a néző érezze az idő múlását. A főszereplőnk igazán érdekes kalandokat él át, eközben feszegeti önmaga korlátait és szülei jó ízlésének határait.

A film rendkívül jól megeleveníti az elkényeztetett lány szindrómájának árnyalatait és ezt teszi úgy, hogy nem utáljuk meg a főszereplő szépséget. Marine Vacth érintetlen bájosságával elvarázsolja a nézőt, de emellett kitűnően hozza üres fruskát.

Egyszerűsége és klisémentessége teszi jó filmmé, néhol elgondolkodtató, ráadásul jó nézni a franciásan megkomponált képeket.

Double Indemnity (1944)

Gyilkos vagyok

"Pénzért öltem és egy nőért. A pénzt nem kaptam meg és a nőt sem"- Walter Neff

Billy Wildert filmográfiájában a vígjátékok vannak túlsúlyban, még is két akkora filmnoir mesterművet alkotott, hogy az már csuda.

Walter Neff egy esős éjszakán érkezik meg hosszú ballonkabátjában főnöke irodájában, és egy különös története mesél el nekünk. Főhősünk nincs jó bőrben, ugyan is szerelemből eltette lábalól kedvese zsémbes férjét és a legtökéletesebb vonatbalesetnek álcázta. Ugyan is kiváló ügynök lettére kitervelte a legtökéletesebb biztosítási csalását, de sajnos ravasz főnöke, Barton Keyes (Edward G. Robinson) ugyan is kifundálta miben mesterkednek a fiatalok.

A filmfőszereplője a tökéletes bűntény megálmodása és kivitelezése, de megdöbbentő, hogy a gyilkosság után még izgalmasabbá válik a történet. A film fővonala szép ívet jár be a narráció hátborzongató, az atmoszféra pedig rém erős, ami ugye bár ehhez a stílushoz kötelező. Színészek közül Robinson emelném ki, nagyon hatásosan alakítja a belső ellenőrt, szinte tapintható a feszültség ahogy Neffel beszélget a bűntény után.

Film történelmi jelentősége elvehetetlen, a filmnoir nagykönyvébe örökre beírta magát. Szorosan ott van az Alkony Sugárút mögött.

Wu xia (2011)

Liu Jinxi (Donnie Yen) egyszerű munkás egy kis faluban, feleségével és két fiával. A helyi kisboltot rablók támadják meg és Liu véletlenül, önvédelemből megöli őket. Egyből ünnepelt hős lesz, akit a falu a hátán hordoz. 

Az ügy kivizsgálását Xu nyomozó kapja, aki lassan sejteni véli, több van Liu-ban, mint amit a falusiaknak megmutat. A nyomozása során, egyre veszélyesebb terepre téved, mert mások is kezdenek hinni neki, miszerint Liu egy hírhedt, körözött bűnöző. 

És azt a bűnözőt nem csak a rendőrség szeretné elkapni, hanem a régi bandája is.
Jó sztori, jó színészek, Yen személyes kedvencem és a műfajt is szeretem, uh. nézős kategória. Sejtelmem sem volt, mi lesz a vége, hogy Liu az-e, akinek mondják, vagy az, akinek magát mondja. 

A dialógok remekül tartják a bizonytalanságban a nézőt, Liu egyszer úgy beszél mint egy ősöreg, megfáradt bölcs, egyszer meg mint egy helyi egyszerű ember, aki mást sem akar, csakhogy békén hagyják. 

És akkor döntsd el, hazudik-e, vagy sem. 

Nem tipikusan műfaj klasszikus sok és látványos verekedésekkel, nagy hangsúlyt kap a drámai vonulat is, a család, mint szenvedő fél a rendőrök és banditák között. 

Messze nem olyan jó film, mint az Yip Man, de kikapcsolódásnak, rajongóknak tökéletes.

Need for Speed (2014)

Aaron 'bitch' Paul egy vidéki keménycsávó, aki legalább annyira van otthon a kormány mögött, mint a kocsi motorterében. 

Egy versenyen azonban a gazdag és nagyon-nagyon gonosz Dino felülteti és Bitch barátja meghal, amiért ráadásul Bitch megy börtönbe. 

Amikor leüli a büntetést, benevez a nagy versenyre, hogy bosszút álljon a barátjáért. 

Sokat gondolkodni nem kell rajta, ne tessenek aggódni. Hátha még a kocsikat se szereted, akkor ez tényleg nem a te filmed. Ha szereted a kocsikat, de kellene azért egy jó sztori és értékelhető színészek, ugyancsak ne nézd meg. Szóval elég szűk rétegnek készült ez a mozi. 

A karakterek sablonosak, a szomszédlány' kinézetű lány, aki csak ott van, mert kell bele, ahogy a vicces karakter is, meg a néger haver. 

Jesszusom', egyszerű mint a faék. Ehhez képest a Halálos iramban egy-egy...nem is tudom, nem ugrik be semmi monumentális, ami kocsikkal kapcsolatos.

És hogy apááááááááám, nem használtak benne CGI-t. Na bumm, ahogy színészeket, forgatókönyvírót és eredeti kocsikat sem.

Confidence (2003)

Jake (Edward Burns), vérbeli svindler, kis csapatával, kellő felkészüléssel azt vág át (és csalja ki a pénzét), akit akar. 

A gond akkor kezdődik, amikor kiderül, a legutóbbi áldozat a helyi kiskirály, King embere, ahogy a pénz is, amit elcsaltak a szerencsétlentől. 

King (Dustin Hoffman) úgy néz ki, eltekinti nekik ezt a kis malőrt, ha megcsinálnak neki egy munkát. Jake hirtelen egy maffiózók közötti csetepatéban találja magát, ami károsan hathat ő és a társai egészségére.

Délutáni matinénak kiváló, de mondjuk egy vasárnap esti nagy filmnézéshez ez a mozi már kevés. Nagyon "csavaros" szeretne lenni, de csak az izzadság szagot érzem.

Burns (a szegény ember Ben Affleck-je) és Rachel Weisz derekasan harcol, hogy ne aludjak el, de a rohadtul szokványos történet sajnos már unalmas. Én átvertem, ő átver, én akkor jobban átverem, de amaz' már számít erre,stb. Kár, hogy nem érdekel ki kit ver át, mert annyira nem jók a karakterek. 

Dustin Hoffman viszont ász, mint maffiózó, mindig jó látni a vásznon Mrs Robinson bikáját.

Mondom, unalmas délutánra ajánlott.