Justice League (2017)

Batman 2016-ban le akarta zúzni Supermant, de végül összefogtak és együtt szúrták magukat tökön a mozinézők előtt (a szégyenbe Superman bele is halt, Affleck/Batman meg beleőszült). Egy pozitívumot tudok csak felhozni mentségére, képbe került Wonder Woman (Gal Gadot), aki később egy külön epizódban kasszát és agyat robbantott. 

A DC sötét, hülye filtereket használó világában most nagy a káosz. Superman halott, a bűnözési hullám a tetőponton, mindenki tanácstalan. Közben különös lények tűnnek fel a világban, akik keresnek valami ládát vagy mi a toszt. Ládát, gyűrűt, Skywalkert a végtelen köveket, az élet értelmét, stb. A Marvel/Disney és a DC világban mindenki keres valamit.

Batman, a kis fineszes rájön, hogy valami nem stimmel, összeránt egy kis csapatot, hogy elejét vegye a világ leigázásának. Flash, aki villámgyors, Halember, aki beszél a halakkal, Gal Csodanő Gadot, Cyborg aki meg a számítógépekkel beszél és persze Batman, aki meg kőgazdag, saját bevallása szerint ez a szuperképessége.

Nem a legrosszabb szuperhős film, amit valaha láttam, lehet fanyalogni, tele van hibával, hosszú is, a CGI kiüti a szemed, de ez már legalább egy minimum szint. Ennél rosszabb sose legyen. 

Nem is kell Marvelesnek lenni, ne az legyen a mérce, jobban örülnék, ha a DC megtalálná a saját hangját. És ha a Disney többet keres? Az utolsó pár filmre alig emlékszem, pedig láttam mindet. Mondjuk a DC néhány mozijára meg emlékszem, de azt meg inkább felejteném...

A csapat összerántása egészen bejött, az első óra pozitív, jó poénok is vannak. Én erre még nagyobb hangsúlyt fektettem volna. 

Superman visszatérése már inkább időhúzás, na meg a végső harc...barmi látványos, biztosan én vagyok már öreg a fél órán keresztül zúzunk, majdnem meghalunk aztán mégse közhelyekre. Talán ebben az is közrejátszik, hogy a főellenség, Steppenwolf rohadtul nem érdekel senkit, unalmas, egysíkú. Húzott egy számot a Világpusztítási Hivatalban, ő előre került, most őt verték le, holnap jöhet a következő. Ebben a Marvel is béna, minden gonosz nagyon-nagyon gonosz, me'csak.

Amúgy meg tisztességes munka, én szorítok, hogy a következő még jobb legyen, addig meg kérünk még egy Csodanőt. Sőt, egy Flash mozira is befizetnék.

It (2017)

Még a borítóra is emlékszem, milyen volt rajta a háttér (fekete) és a bohóc (talán Tim Curry, aki a kilencvenvalahányas' adaptációban is szerepelt). Az egyik legjobb King regény, a Borzalmak városa mellett. 
King különleges képessége a szereplők hátterének aprólékos kidolgozásán kívül a gyerek/kamasz világ hiteles megjelenítése. Tökéletes példa az Állj mellém (1986). Ha ránézel ezekre a kölykökre, ha hallgatod őket, nem érzed azt, hogy kamu az egész, hogy ezt egy olyan forgatókönyv író írta, aki életében nem volt gyerek, vagy ha igen, az nagyon-nagyon régen volt.
Nem mellesleg ehhez kellenek igazi gyerek színészek, nem annak látszó 25 évesek és kell beléjük egy kis tehetség is. Hollywood az utóbbi pár évben nagy előrelépést tett, jó színészeket szedtek össze, akik között van a vásznon összhang, normálisan gyerekek, normális (vagy általában pont nem) gyerekkorral.

A film és a regény két külön világ, de aki ezen kiakad, ne menjen moziba, nagyjából soha többé.
Itt is Derry a helyszín, 27 évente gyerekek tűnnek el, ja és a 80-as évek közepén járunk, nem az 50-es évek végén (a gyerekkori szálról van szó).
Bill Denbrough vagyis a Dadogós Bill öccse eltűnik, mint ahogy sok más gyerek is. Bill nem akar belenyugodni, egy évvel azután is reménykedik, hogy Georgie életben van valahol. 
Elkezdődik a nyár, a gyerekek még mindig el-eltűnnek, az öccse még sehol és a hamarosan hétre bővült Vesztesek klubja (a zsidó, a hipohonder, a néger, az abuzált kiscsaj, a pápaszemes szófosógép, a kövér újgyerek'), Bill-el az élen hamarosan szembetalálja magát a Derry alatt lakó gonosszal. 

Rohadt sok jó poén van benne, na és persze káromkodás...ne gondolja már senki, hogy a tizenévesek, amikor látnak valami félelmeteset, azt mondják, "a macska rúgja meg, de félelmetes volt". Reálisabb, ha a fenti mondatban van három-négy csúnya szó, nem?
Richie-nek baromi jó dumája van, noha Finn Wolfhard-hoz (Stranger Things) szerintem maga a karakter nem illik annyira. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Jó kis horror, vicces, érdekes karakterekkel, érdemes megnézni. Búcsúzóul itt egy Richie aranyköpés, ami ráadásul magyar szinkronnal is oké, ritka az ilyen manapság. 

"You punched me, made me walk through shitty water, dragged me trough a crackhouse...and  now I'm gonnahave to kill this fucking clown."

Kingsman: The Golden Circle (2017)

Töki immáron teljen jogú Kingsman ügynökként védi a hazát és a királynőt, valamint készül a nagy találkozásra az apóssal/anyóssal (a svéd királyi család). Minden kalppol, amíg a Kimgsman szabóságra rá nem robbantják az épületet. Csak Töki és Merlin (Mark Strong) éli túl a támadást. 

Minden odalett, így a végítélet protokoll lép életbe, miszerint fel kell venni a kapcsolatot az amerikai testvér szervezettel, a Statesman-nel. A megmaradt Kingsman ügynökök az amerikai szervezettel együtt veszik fel a harcot a világuralomra törő drogbáróval, Poppy-val (Julianne Moore) és embereivel, robotkutyáival, stb.

Pörgősebb, színesebb, ugyanakkor jóval egyszerűbb folytatást kaptunk. A titkosügynök klisék már unalmasak, dobjuk fel egy sokkal színesebb főgonosszal, aki a dzsungelmélyi hamburgerezőjében emberekből csinálja a húspogácsát. 

Még mindig vannak benne jó poénok, új arcok is, elég fajsúlyos nevek (Jeff Bridges, Halle Berry, Channing Tatum), ennek ellenére az amcsi tesók nem sok vizet zavarnak a sztoriban. Egyoldalú, whiskey piáló, fegyverbuzi, lasszót hajigáló vidéki bunkók, akik szerintem egy baromi nagy kihagyott ziccer. 

Mivel az angol rokont már ismerjük, Vaughn itt ismét kiélhette volna a beteg képzelgéseit, mint az első részeben, kaptunk volna valami újat erre a 2 óra 21 perce...apám, leírni is rossz, rohadt hosszú a film és ez bizony feltűnik a nézőnek is.

A vicces/lövöldözős kategóriában még mindig király, színes/szagos popcorn mozi, megéri megnézni, noha nem olyan emlékezetes, mint az első rész. Sebaj, majd talán a következő. 

Ja és Strong még mindig nagyon nagy ász, Elton John meg szorosan mögötte a második.

Get Out (2017)

Chris pakol és a Rose-val, párjával indulnak vidékre, a lány szüleihez. Hónapok óta együtt vannak, ideje bemutatni a vejkót' az örömszülőknek. Már az első öt percben megfeszül a szerencsés fiatalember, a helyzet még alaphelyzetben is kellően szar...köhöm...szóval kínos, mivel hősünk fekete, mint az éjszaka, a csaj meg a család pedig felső-középosztálybeli, vidéki értelmiségiek, nem mellesleg fehérek, mint a hó.
És meglepi lesz, Rose csak azért sem árulta el a szülőknek, nem számít, elvileg ez már a 21. század.

A nagy találkozás után persze annak rendje és módja szerint Chris elkezdhetne felengedni, de ez nagyon nem megy neki.
Persze a szülők jó fejek, az após még Obamára is szavazott, a fekete cselédek sem azért vannak, mert szolgák...hát nem aranyembör'?! 

Mindenki kedves, megértő, túl tökéletes. Nem csak a néző, Chris is vakarja a fejét, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Vagy csak paranoiás? Az érkező vendégsereg, ez a vidéki, ostoba szalonnáci réteg zavarja a bunkó megszólalásaival (ha fekete akkor biztos jó a sportban, nagy a szerszáma, stb.)? Egy biztos, valami nincs rendben, ezeknél a fehéreknél sosem tudhatja az ember.

Kivételes hangulatú film, tűkön ültem végig, a feszültség egyre elviselhetetlenebb lesz, csak néha pihenhetünk meg, amikor Chris barátja egy kis színt, vagyis humort visz az amúgy para jelenetekbe. Mármint Chris-nek para, a többiek egész jól érzik magukat.

Olyan, mintha már mindenki ismerné a poén csattanóját, csak ő nem. Kellemetlen érzés. 

Persze, társadalomkritika is van benne, mindenki megkapja a magáét, nem kell ahhoz fehérnek lenni, de ez a nagy mondanivaló nem megy az élvezhetőség kárára. Nem oktat, inkább kacsint egyet. Mindenki hülye, látod, inkább érzed jól magad.

Valamiért a Butter jutott eszembe a fekete-fehér ütközetről, noha műfajában kicsit más, ott a késekkel inkább vajszobrot faragnak;).

Nem sok film áll a Tomatoes-on 99%-on, de ez ott van. Ráadásul 4,5 millió dollárból készült és már messze 100 felett jár. Kis költségvetés, nagy élvezet.

Spider-Man: Homecoming (2017)

Nem is nekem kellene írni a filmről, Pávek úr lenne az illetékes a témában, de a két megmászott hegy és a közte lévő három Spartan miatt ez nem fér bele az idejébe.

Marvel már a spájzban van, ezt már kitárgyaltuk. A Sony meg visszaadta/átadta kölcsönbe a Pókembert a Disney-nek, hogy harmadjára is elinduljon a történet. Fárasztó még belegondolni is.

A Disney/Marvel meg biztos kézzel lezongorázott nekünk egy igazi vasárnap esti családi mozit, amiben mindenki megtalálja a számítását. 

A fiatalabbak tudnak azonosulni a hőssel, a középsuliban való megfelelés vágyával, a csajozási nehézségekkel. 

Az öregebbeknek ott van a Keselyű (Michael Keaton), a becsődölt építési vállalkozó, aki a családja miatt adta bűnözésre a fejét. Remek karakter, tuti low-level főgonosz, érthető, földhözragadt indítékokkal. 

Az már csak engem, a Spidey fant zavarja kissé, hogy itt Pókember, mint második vonalbeli szuperhős szerepel, ami azért namár', pont az mögött az Iron Man mögött van, aki a Marvel képregények hátsó max. tíz lapját kapta meg magamutogatásra. Na de mindegy, remélem ez csak a jövő alapozása és Spidey szépen lassan átveszi a stafétát a nagy öregektől.

Tom Holland is érdemel egy ötöst, igazán jó Pókember lett, abszolút jöhet a következő filmben is. A jelent a csaj apjával (a Keselyű) a kocsiban eszméletlen jól sikerült, az udvarló és a csaj apjának kínos beszélgetése, ami amúgy és k*rva kínos úgy általában, de ha azt még, mint Pókember és a Keselyű folytatjátok, hát na...a tipikus tinis/bálos/romkom parafrázisa. Ej, de nagy pacsi érte.

Veszettül tudják a Marvelnél mi kell a népnek és meg is adják. Noha ez nagyon hidegen kiszámolt és adagolt szórakozás, minden patikmérlegen előállítva. Durván tolják a látványt és a high-tech cuccokat, nekem az sok, de tudom, már rég nem én vagyok a film igazi célcsoportja.

Engem már May nénivel (Marisa Tomei) akarnak megnyerni a filmnek. Úristen, sosem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a sort...de az is biztos, hogy sosem akartam még ennyire Spidey lenni...ahogy fél New York is.

Élmény mozi, sokkal jobb, mint az utolsó egy-kettő Bosszúállók. Merjünk kicsik lenni és szórakoztatni...szóval ezután nézzétek meg az Ant-Man-t is.

Atomic Blonde (2017)

Lorraine Broughton (Charlize Theron) az MI6 legprofibb ügynöke következő küldetése egy kiszivárgott ügynöklista visszaszerzése Berlinben. Az időpont 89', a berlini fal már repedezik, mindenki zsezseg, a nép érzi a változást, ahogy a helyi és idegen ügynökök is. A lista kell a nyugatnak és persze az oroszoknak is. Ki tudja, mit hoz majd a fal leomlása, a szennyest akkor sem kell kiteregetni.

Érkezése után felveszi a kapcsolatot a helyi legénnyel, Percival ügynökkel (James McAvoy) hol együtt, hol külön-külön nyomoznak/verekednek a lista után.

Mondjuk inkább verekednek. A filmet a John Wick-nél is serénykedő, kaszkadőrből lett direktor, David Leitch rendezte. Tagadhatatlan a hasonlóság, nem csak a kézi tusáknál, de a történetvezetésnél is. Ugyanis míg a Wick-nél az elhanyagolható, mert elég vékonyka (kutya halott, ergó gonosz emberek is halottak, csak még nem tudják), itt a történet szerves része (vagy legalábbis kellene h az legyen, baszki a hidegháború végén járunk Berlinben, ha ez nem jó alapanyag, helyszín és időpont egy izgalmas kémsztorihoz, akkor semmi). És a hasonlóság, mert az előző mondatból még én sem jönnék rá, mi az, az az, hogy bár látszólag az Atomic-ban van sztori, végül is nincsen. 

Minden történés szinte azért van a filmben, hogy utána egy jót verekedjenek. Azért beszélek valakivel, hogy utána az eláruljon és utána egy jót verekedjünk. 

Bocs, ez azért nem így megy, legalábbis nem így kellene. 

Ez a mozi egy nagy parasztvakítás, de annak jó. A bunyók tényleg kidolgozottak, eszméletlenül hosszúak, sokszor vágás nélküliek. Theron kiváló bosszú angyala, főszereplőként egymaga elviszi az akciófilmet, ami valljuk be, nem gyakori Hollywoodban. Nem kellett odaírni a plakáton a neve mellé, hogy pl  Tom Hardy. Mert mégiscsak akciófilm. Oda meg férfi kell. Hát ide meg nem kellett.

Zene, látványvilág pazar, bunyókat már mondtam. Kár hogy a sztorit csak ezekhez találták ki.

Olvastak volna pár John le Carré regényt, már azzal beljebb lettek volna.

Amúgy megéri megnézni, főleg moziban.

Wind River (2017)

A Wind River indiánrezervátum vadkilövője Cory Lambert (Jeremy Renner) egy indián lány holttestére bukkan a vadonban. Mivel a rezervátum területén a helyi hatóság nem illetékes, az FBI veszi át a nyomozást. Ki is küldik a legközelebbi ügynöküket, Jane Banner-t (Elizabeth Olsen), hogy folytassa le a nyomozást. A tetthelyen már kiderül, az ügyet gyilkosságként kell kezelni. Banner természetesen egyből a tapasztalt nyomkövető és vadász, Cory segítségét kéri, hogy kiigazodjon a vidéken és a vidékieken egyaránt.

Van itt nekünk egy tapasztalt vén rókánk, egy zöldfülű FBI ügynök, nagy, hideg és barátságtalan külvilág, na meg a helyi morcos emberek, akikkel egy idegen úgysem tud szót érteni. A Bakos szótárban a közhely bejegyzésnél ennek a filmnek kell(ene) szerepelnie. 

Ha azonban vigyázó szemünket a rendezőre és a főszereplőkre vetjük (Taylor Sheridan, aki letette az asztalra a Sicario és a Hell or High Water forgatókönyvét, Jeremy Renner, aki mindig jó...és ha már főszereplőket írtam, Elizabeth Olsen, aki csak a Marvel filmekből ugrik be, bocs), már dörzsölhetjük is a kezünket és dobhatjuk be a popcornt a mikróba.

Maga a bűnügy egyszerű, mint a faék, semmi csavar, semmi meglepetés, a konkrét nyomozói munka tíz perbe is beleférne. Az atmoszféra teremtés, amit Sheridan mesterien írt/rendezett meg, ez a specialistása, ezt láthattuk az előző munkáinál is. A szürke kisembert szenvedését, aki a nagy, magasztos célok elérésébe majd beledöglik, miközben a külvilág (a mexikói határ, a sivatag, a fagyos rezervátum) próbálja összeroppantani. És akkor a kisember felteheti a kérdést, hogy mi a picsáért csinálom én ezt? Csak pár közhelyes választ lehet adni (ami attól még hogy közhelyes, nem kevésbé igaz).

Sheridan első rendezése közel sem tökéletes, írni még mindig jobban tud, de sok rendező a két kezét is odaadná, ha ilyen elsőfilmet' tudott volna összehozni.

Bevallom, néha annyira szájbarágós volt, hogy inkább mosolyogtam a drámai szövegen, mint hogy szomorúan együttéreztem volna, a betétdalok is inkább voltak suták és volt pár időhúzós üresjárat.

Ennek ellenére jó, megéri megnézni, a vége tűzharc a Sicario border jelenetéhez mérhető, ezt tanítani kellene. És a nagy puffogtatás előtt egy mesteri flashbackkel visszatér az alapokhoz és egyszerűen elmeséli, mi történt a lánnyal, így mire elsülnek a fegyverek, pont kerül a történet végére. Már nyugodtan nézhetjük, ki miért lő és kinek miért kell meghalnia.