Open Grave (2013)

Kicsit B kategória-szagú, kicsit kicsi költségvetésű és kicsit a miénk...legalábbis Magyarországon forgatták és magyarok is szerepelnek benne. 

Jonah (Sharlto Copley) egy hullákkal teli gödörben ébred. Semmire nem emlékszik, arra sem, hogy ő Jonah. Kezdetnek nem rossz! Botorkálása közben eljut egy házba (természetesen egy erdő közepén), ahol pár ugyancsak hirtelen amnéziás embert talál. Nem igazán vannak kisegítve egymással, de mindenki gyanakszik mindenkikre és ez már ad egy jófajta feszültséget a filmnek. 

Hol vannak egyátalán? Mi az a sok hulla a ház környékén? Valami történni fog 18-án, de nem tudják mi. Csak azt, hogy nem sok idejük maradt addig.

Kellemesen adagolja a film a feszültséget, a kis adagokban visszatérő emlékek és a talált információ morzsák miatt odaragadsz a képernyőre. A véres jelenetekből keveset kapunk, de az legalább jól kivitelezett és megrázó, tehát pipa. 

Én pl Copley miatt néztem meg, illetve találtam rá a filmre, de aki nem ismeri, annak is jó szórakozás lesz. Friss vér a sokszor önismétlő horror palettán.

Összességében egy tisztes iparosmunka, de semmi extra.

Scent of a Woman (1992)

Egy asszony illata

Sokat szoktunk vitatkozni azon, hogy kedvenc színészein mikor domborították a legnagyobbat. Sokszor méltatlanul elsiklunk Al Pacino "vakezredese" mellett a Keresztapa árnyéka miatt.

A fiatal ártatlan egyetemistánknak („a kutya se emlékszik rá” O’Donell) van még mit tanulnia az élet nevű tantárgyból. Ezért rögtön a film legelején akkor zűrbe keveredik, hogy maga se tudja, hogy másszon ki belőle. Még szerencse, hogy Frank Slade (Al) nyugállományú katonatiszt némi zsörtölődés után szárnyai alá veszi a szürke kis madarat. Hálaadás hétvégéjére New Yorkban utazik, hogy vak öregúr utolsó nagy dobásában segédkezzen. Egy idő után elbűvöli a titánunkat jó éttermek és a gyönyörű nők világában igen csak otthonosan mozgó Frank. A vak férfit és a fiatal Charlie együtt töltött napjai igazi kalandos fordulatokban gazadag tanórákká válnak. Nem éppen aktív rendezőnk lehelet finoman szőtte a történetét a főszereplő köré, akin látszik, hogy a "method acting" jeles kép viselője. Végig koncertláva igen erős alakítással Pacino zseniálisan teremtette meg ezt a kemény, de még is érzelmes karaktert. Lehetne kiemelni a tangó jelenetet, de én inkább a fináléban nyújtott lehengerlő beszédet mondanám filmtörténelmi jelentőségűnek.

Ha nem csináltam még kedvet a megtekintéséhez, akkor fogom és messzire elhajítom a …

The Secret Life of Walter Mitty (2013)

"Beautiful things don't ask for attention."

Az örök álmodozó Walter Mitty (Ben Stiller) a szürkébbnél is szürkébb életet él, pedig a Life magazinnál dolgozik. Na, nem mint kalandos életű riporter, inkább mint laboros, aki az elkészült fotók utómunkálatait végzi el. 

A vezetőség változást akar, on-line újság lesznek, az utolsó szám címlapjára Sean O'Connel (Sean Penn) sztárfotós "élete legjobb képét" szánják. Csakhogy az eltűnt. Nincs más hátra, Walter-nek ki kell mozdulnia a szürke hétköznapokból és felkutatni az örökké úton lévő O'Connel-t.

Nem egy világszám, de "habkönnyű kaland/vígjáték" kategóriában jó helyezést adnék neki. Ben Stiller sosem tartozott a kedvenceim közé, néha még az Adam Sandler kategóriába (ami nagyon-nagyon lent van a tetszési indexen) is belesoroltam, de nem tudom, miért. Úgy értem, sok rettenetes filmet nem láttam tőle, az Apádra ütök egész jó volt például. Ráadásul a Mitty-t rendezését is ő követte el. 

Szóval tetszik a mértékletesség, ami a filmet illeti. Szürke ember sok kalanddal is marad inkább szürke ember, a vágyai tárgya, az áhított nőhöz ugyan közelebb kerül kalandjai közben, de nem lesznek Romeó és Júlia egy pillanat alatt. 

A történtek után nem lesz szupersztár, vagy Indiana Jones, de remekül látszik, vagyis Stiller remekül láttatja, hogy Mitty megváltozott, nyitottabb a világ felé. Ami ugyan a nőnek köszönhető, de a lényeg nem a szerelem beteljesülése. Az már egy másik mese. 

Az egyetlen negatívum talán a túl sok álmodozós rész, ebből a kevesebb is elég lett volna.

Nekem bejött, kellemes kis film.

Bird (1988)

Clint Eastwood rendezői pályája során többször nyúlt már önéletrajzi darabokhoz. A nagy tisztelgése a Jazz koronázatlan királya előtt is egy nagy fába való vágás volt.

Bird (Forest Whitaker) munkásságát a kezdetektől hullámhegyek és völgyek tarkították, fiatalon és sikeresen a drogok világába került. Több betegség kínozta pályafutása során, egyedül felesége tudta kezelni ezt a kiváló képességű vadlovat. Született tehetség volt az nem kérdés, de sajnos ez egy olyan szakma volt a 40-es évek Amerikájában amiből nem lehetett

 megélni. Ebben az időben az emberek már nem voltak kíváncsiak az igényesebb Bbop-ra, inkább a „butább” Rock’n Rol hozta lázban őket. Rendezőnk alaposan kidolgozta a rövidke életút folyamatát és megfestette nekünk a whiskytől gőzölgő izzadságszagú csehók hangulatát. A saját bőrünkön éreztük, amikor a mississippi egy eldugott szegletében a zene történelmet írt. A mindig tökéletes Whitaker olyan szívet melengetően fújta a hangszert, hogy minimum egy Oscar jelölést érdemelt volna.

Viszont a film hosszúsága miatt csak a nagyszerű zene szerelmeseinek ajánlom.

47 Ronin (2013)

Kai, (Keanu Reeves) a kitaszított félvér Lord Asano szolgálatában áll, aki még fiatalon befogadta házába. Mivel nem japán, nem csak az a gond, hogy szamuráj sem lehet, de még emberszámba sem veszik, kivéve Miko-t, Lord Asano lányát.

amikor Lord Kira, a szomszédos hadúr mesterkedése nyomán Lord Asano a családját ért szégyen miatt szepukut hajt végre, az embereit elcsapják. 

A sógun megtiltja ezeknek a gazdátlan roninoknak, hogy megbosszulják uruk halálát. Kai-t rabszolgának adják, a csaját meg feleségül veszi az apja halála után egy évvel Lord Kira. 

Oishi (Hiroyuki Sanada) viszont nem nyugszik, összeszedi a maradék bandát, és Kai-val kiegészülve elindulnak bosszúskodni és megmenteni a lányt.

Nagyon vártam a filmet, a bemutató után mindenki így volt vele, aztán amikor megérkeztek az első kritikák, kicsit csalódott voltam. De a téma és a stílus kedvelőjeként meg kellett néznem, bár néha fizikai fájdalmaim voltak közben.

Ez a film egy marék lepkét sem ér. Az még szinte érthető, hogy a rendező, mint elsőfilmes', rendesen benézi/elb*ssza, de hogy olyan aránylag A kategóriás színészek, mint Reeves pl nem szól, amikor levetítették neki a filmet, hogy emberek, ez iszonyat lett, vágjuk meg, vágjuk ki, vagy valami legyen, de ne ez! A producerről nem is beszélve.

A történet az unalomig ismert, szóval érdekes karakterekkel és jó dialógokkal telepakolva+CGI tuti film lehetett volna. Ebben lett volna az ereje. Ehhez képest, Sanada kivételével az alakítások csapnivalók, a CGI gyerekes (az a fehér farkas az elején nevetséges, szabad kézzel jobbat rajzoltatok:)). 

Lord Kira olyan, mintha valami "hogyan legyünk nagyon gonosz hadurak" használati útmutatóból lépett volna elő. Egy nagyon sötét és gonosz várban lakik és egy nagyon sötét és gonosz boszorkánya is van, aki meg rohadtul idegesítő. 

És ott van a nagy tervük a világ (esetünkben Japán meghódítására). Ott van. Hol, a nyúl mögött? Ott, ott! Ja, hogy nem látszik. Mert NINCSEN. Micsoda terv, hogy én leszek a sógun a sógun helyett, ha majd jól elveszem a csajt, rámszáll a birtok és akkor két birtokom lesz és akkor majd én leszek a sógun a sógun helyett...muhahahahahaha (gonosz kacaj). Közben 47 retkes ronin kiver a váramból. A forgatókönyv írónak is szepukut javaslok.

Amikor a 47 jómadár elkezd partizánkodni, a gonosz meg a fiatal szűzlánnyal gonoszkodik a várban és ott egy boszorkány is, eszembe jutott egy film és utána nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt, történet szerint legalábbis. Robin Hood (Kevin Costner és Morgan Freeman). 

Egy az egyben ugyanaz a film, csak itt nem nyíl, hanem kard, nem bíró, hanem hadúr, partizánkodás az partizánkodás, beszivárgás a várba álruhában, miközben az esküvő előkészületei zajlanak, boszorkány és a várúr elintézése. Baszki, ugyanaz a film. Csak Robin Hood királyabb. Nézd meg inkább azt.

Most olvastam, nem volt előzetes vetítés a kritikusoknak. Nem csodálom.

180/100

Reign of Fire (2002)

A tűzbirodalma
Sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi Christian Ballel és a friss Oscaros MC-vel.

2020-ban nem idegenektől kell az emberiségnek tartani, hanem olyan mesebeli lényektöl, amivel Bilbónak is meggyűlt a baja egykor. Quinn (Bale) áll a maroknyi túlélő főleg gyerekből álló kolónia élére, hogy a kilátástalan harc helyett inkább a föld alá bújva vészeljék át a zivataros időket. A egyenlőtlen küzdelem tetőpontjaként megérkezik kelet felől az újabb ellenség, avagy a segítség Zan (McConaughey) a Sárkányölő személyében. A vezér és csapat azt tűzte ki célul, hogy elpusztítja az egyetlen hímet és így majd vége szakad a borzalomnak.

Tutkó jó történet kezdet kibontakozni már az elején, az ilyen típusú filmeknél még a logikai buktatók sem károsak annyira. A két főszereplő színész további bizalomra adott okot. Két kiemelkedő csata után viszont vége lett a filmnek, hopsz. Szerintem lehetett volna még a fércelni a forgatókönyvön és mutogatni még a szörnyfajzatokat, borzongatni és ijesztegetni, amolyan fantasy módra.
Viszont így is vállalható, sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi a jobbak közül.