The Twilight Samurai (2002)

Seibei Iguchi (Hiroyuki Sanada) egy alacsony rangú szamuráj, aki felesége halála után egyedül neveli két lányát és vigyáz a beteg édesanyjára. Egy élelmiszer raktárban dolgozik, hogy aztán munka után - ahelyett, hogy a tárasival menne borozgatni - egyből induljon haza a családjához. Anyagi gondja vannak, minden vagyonát felemésztette a felesége temetése és a háztartás fenntartása.

Seibei barátjának húga, Tomoe elválik a brutális férjétől, így a két magányos ember szépen lassan egymásra talál. 

Nos, nem egy látványos akciófilm, az már biztos. A történet leírása nem teljes, de a lényeg ez. A 19 századi Japánban járunk, a bezárkózás utolsó éveiben, ahol már a szamurájok sem a régi, bushidót követő hősi harcosok. A kard is csak dísznek van az oldalukon, már ha egyátalán van és el nem adták pár mérő rizsért. 

A régi világ végnapjait látjuk Seibei történetén keresztül, ugyanakkor egy kis metszetet az unalmas hétköznapokból. A teázás, az öltözködés, a hajvágás szertartása, az ismerkedés, illetve a munkatársi, illetve az alá-fölé rendeltetés mikéntjéről kapunk egy elég részletes képet. És ez nekem nem volt unalmas, a fene az ízlésemet. 

Akad két harcjelenet a filmben és mindkettő éles ritmusváltás az addig lassan csordogáló, keserédes történetben. Kizökkenti a nézőt ugyanúgy, mint magát Seibei-t is. Nem igazán hiszi el - legalábbis először - hogy párbajoznia kell,  annyira nem illik ez hozzá, mint mondjuk a kocsmázás, vagy nők hajkurászása. Ahogy a néző is azt gondolja, hát most ezt miért, most aztán mi lesz, ez a kis béna hogy vágja le az ellent? Igen, itt és ekkor már nem magától értetődő, hogy minden szamuráj baromi jó harcos. 

A küzdelmek pedig minden szamuráj párbaj antitézisei is lehetnének akár. A rendező a hősi harc ideáját lerángatta az égből, megtaposta és rá is pisált (Seibei először egy bottal harcol, mert a törvény tiltja a párbajt és nem akarja véletlenül megölni ellenfelét, majd a következőben már egy részeg szamurájjal kell kiállnia, mindezt pedig egy malacbökővel, mert a kardját eladta, hogy rizst vegyen belőle).

Okos film nagyon jó hangulattal, de csak a stílus kedvelőinek ajánlom.

47 Ronin (2013)

Kai, (Keanu Reeves) a kitaszított félvér Lord Asano szolgálatában áll, aki még fiatalon befogadta házába. Mivel nem japán, nem csak az a gond, hogy szamuráj sem lehet, de még emberszámba sem veszik, kivéve Miko-t, Lord Asano lányát.

amikor Lord Kira, a szomszédos hadúr mesterkedése nyomán Lord Asano a családját ért szégyen miatt szepukut hajt végre, az embereit elcsapják. 

A sógun megtiltja ezeknek a gazdátlan roninoknak, hogy megbosszulják uruk halálát. Kai-t rabszolgának adják, a csaját meg feleségül veszi az apja halála után egy évvel Lord Kira. 

Oishi (Hiroyuki Sanada) viszont nem nyugszik, összeszedi a maradék bandát, és Kai-val kiegészülve elindulnak bosszúskodni és megmenteni a lányt.

Nagyon vártam a filmet, a bemutató után mindenki így volt vele, aztán amikor megérkeztek az első kritikák, kicsit csalódott voltam. De a téma és a stílus kedvelőjeként meg kellett néznem, bár néha fizikai fájdalmaim voltak közben.

Ez a film egy marék lepkét sem ér. Az még szinte érthető, hogy a rendező, mint elsőfilmes', rendesen benézi/elb*ssza, de hogy olyan aránylag A kategóriás színészek, mint Reeves pl nem szól, amikor levetítették neki a filmet, hogy emberek, ez iszonyat lett, vágjuk meg, vágjuk ki, vagy valami legyen, de ne ez! A producerről nem is beszélve.

A történet az unalomig ismert, szóval érdekes karakterekkel és jó dialógokkal telepakolva+CGI tuti film lehetett volna. Ebben lett volna az ereje. Ehhez képest, Sanada kivételével az alakítások csapnivalók, a CGI gyerekes (az a fehér farkas az elején nevetséges, szabad kézzel jobbat rajzoltatok:)). 

Lord Kira olyan, mintha valami "hogyan legyünk nagyon gonosz hadurak" használati útmutatóból lépett volna elő. Egy nagyon sötét és gonosz várban lakik és egy nagyon sötét és gonosz boszorkánya is van, aki meg rohadtul idegesítő. 

És ott van a nagy tervük a világ (esetünkben Japán meghódítására). Ott van. Hol, a nyúl mögött? Ott, ott! Ja, hogy nem látszik. Mert NINCSEN. Micsoda terv, hogy én leszek a sógun a sógun helyett, ha majd jól elveszem a csajt, rámszáll a birtok és akkor két birtokom lesz és akkor majd én leszek a sógun a sógun helyett...muhahahahahaha (gonosz kacaj). Közben 47 retkes ronin kiver a váramból. A forgatókönyv írónak is szepukut javaslok.

Amikor a 47 jómadár elkezd partizánkodni, a gonosz meg a fiatal szűzlánnyal gonoszkodik a várban és ott egy boszorkány is, eszembe jutott egy film és utána nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt, történet szerint legalábbis. Robin Hood (Kevin Costner és Morgan Freeman). 

Egy az egyben ugyanaz a film, csak itt nem nyíl, hanem kard, nem bíró, hanem hadúr, partizánkodás az partizánkodás, beszivárgás a várba álruhában, miközben az esküvő előkészületei zajlanak, boszorkány és a várúr elintézése. Baszki, ugyanaz a film. Csak Robin Hood királyabb. Nézd meg inkább azt.

Most olvastam, nem volt előzetes vetítés a kritikusoknak. Nem csodálom.

13 Assassins

"No mercy! There's no samurai code or fair play in battle! No sword? Use a stick. No stick? Use a rock. No rock? Use your fists and feet! Lose your life, but make the enemy pay!"

És most jöjjön egy igazi ínyencség azok számára, akik szeretik a japán filmeket, teletömve szamurájokkal.

A történet nem bonyolult, a sógun testvére egy vérengző szadista őrült, aki egyre nagyobb hatalomra tesz szert a császári palotában. Mivel az uralkodó rokona, a nagyurak nyíltan nem léphetnek fel ellene, így egy régivágású szamurájra bízzák a dolgot, magyarán kerítsen pár tucat embert és ölje meg a mindig nagy katonai kísérettel vonuló nagyurat. Össze is jön 13 sokat próbált kardforgató, hogy egy kis faluban útját állják és csapdába csalják a főgonoszt és csatlósait.

Ahogy Zé barátomnak megfogalmaztam: " Miután megnéztem a filmet, vagy egy hétig úgy rántottam elő a bérletem reggel a buszon, mintha szamuráj kard lenne..." a sofőrnek majd leszakadt a feje:)!

Mivel rajongója vagyok a műfajnak, nálam az évtized top 5-ben bizony benne van! Elég csak annyit mondanom, hogy a végső csata 45 perc!!!! Brrrr, de jó belegondolni!
Mellé kapunk egy kis szamuráj kultúrát, japán történelmet, megcifrázva egy pazar képi világgal és színészi teljesítménnyel.

Masterpiece, persze én elfogult vagyok!