A következő címkéjű bejegyzések mutatása: özvegy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: özvegy. Összes bejegyzés megjelenítése

The Twilight Samurai (2002)


Seibei Iguchi (Hiroyuki Sanada) egy alacsony rangú szamuráj, aki felesége halála után egyedül neveli két lányát és vigyáz a beteg édesanyjára. Egy élelmiszer raktárban dolgozik, hogy aztán munka után - ahelyett, hogy a tárasival menne borozgatni - egyből induljon haza a családjához. Anyagi gondja vannak, minden vagyonát felemésztette a felesége temetése és a háztartás fenntartása.
Seibei barátjának húga, Tomoe elválik a brutális férjétől, így a két magányos ember szépen lassan egymásra talál. 
Nos, nem egy látványos akciófilm, az már biztos. A történet leírása nem teljes, de a lényeg ez. A 19 századi Japánban járunk, a bezárkózás utolsó éveiben, ahol már a szamurájok sem a régi, bushidót követő hősi harcosok. A kard is csak dísznek van az oldalukon, már ha egyátalán van és el nem adták pár mérő rizsért. 
A régi világ végnapjait látjuk Seibei történetén keresztül, ugyanakkor egy kis metszetet az unalmas hétköznapokból. A teázás, az öltözködés, a hajvágás szertartása, az ismerkedés, illetve a munkatársi, illetve az alá-fölé rendeltetés mikéntjéről kapunk egy elég részletes képet. És ez nekem nem volt unalmas, a fene az ízlésemet. 
Akad két harcjelenet a filmben és mindkettő éles ritmusváltás az addig lassan csordogáló, keserédes történetben. Kizökkenti a nézőt ugyanúgy, mint magát Seibei-t is. Nem igazán hiszi el - legalábbis először - hogy párbajoznia kell,  annyira nem illik ez hozzá, mint mondjuk a kocsmázás, vagy nők hajkurászása. Ahogy a néző is azt gondolja, hát most ezt miért, most aztán mi lesz, ez a kis béna hogy vágja le az ellent? Igen, itt és ekkor már nem magától értetődő, hogy minden szamuráj baromi jó harcos. 
A küzdelmek pedig minden szamuráj párbaj antitézisei is lehetnének akár. A rendező a hősi harc ideáját lerángatta az égből, megtaposta és rá is pisált (Seibei először egy bottal harcol, mert a törvény tiltja a párbajt és nem akarja véletlenül megölni ellenfelét, majd a következőben már egy részeg szamurájjal kell kiállnia, mindezt pedig egy malacbökővel, mert a kardját eladta, hogy rizst vegyen belőle).
Okos film nagyon jó hangulattal, de csak a stílus kedvelőinek ajánlom.

Az alkonyat harcosa (2002) on IMDb

20 ans d'écart (2013)

Régről tudom, hogy a jó komédia receptjét valahol a francia konyha körül kell keresni.

Történünk főszereplője Alice (Virginie Efira), aki egy igazi karrierista középkorú maca, még a belét is dolgozza nemi előléptetésért. Brazíliából hazafelé a gépen megismerkedik jóképű egyetemista Baltazárral. Persze tini srácok az Amerika pite óta tudják a fiatalkori kangörcsre legjobb egy MILF (Mother I’d Like to Fuck). Elég egy félre érhető fotó és a mi Alice-ünk már is az iroda központi témájává válik, és ez már imponál a meleg főnöknek is. Ezek után a kalandnak folyatódnia kell és ezzel kezdetét is veszi a bonyodalomforrás.

Hatalmas kibékülések és szakítások és kötelező hepiend’-el tarkított mű. Nincs benne semmi obszcénség, a főszereplő hölgy dögössége és az örök érvényű nyálassága is megfér egy filmben.
Könnyed nyáresti kikapcsolódás.

Felcsípve (2013) on IMDb

About Schmidt (2002)


Schmidt története
Sokszor hallottam már, hogy így a Schmidt története meg úgy a Schmidt története…
A nyitó kép kockán Warren (Jack Nicholson) ül egy üres irodában érzelemmentes arccal, később derül ki, éppen nyugdíjba vonul. Zsibbasztóan nyomasztó kezdet. Főhősünk élete további részében is ugyan azt az unalmas életet éli, mint előtte: idegesíti a felesége szokásai, a lánya nemtörődömsége. Az utóbbival már rég eltávolodtak egymástól, főleg mióta hozzá akar menni világ leglúzerebb matrac árusához (Dermot Mulroney, zseniális) Ezt a részt csak Nicholson cinikus játéka menti meg a tovább tekeréstől. A feleség halála után azért felpörög egy kicsit a film és a poénok is sűrűsödnek. Ilyen az N’Duguval (afrikai árva gyerek) való levelezés vagy esküvő előtti nehézségek. Egy mélyen szántó, érzelmes darab és egy intelligens vígjáték között helyezkedik el valahol félúton.
Láttam már a 3 Oscar díjastól jobbat is, rosszabbat is. Csak rajongóknak ajánlom!!!
tás