Poligamy (2009)

Egy romokom a magyar karrierista 30-as korosztályról, a szorongásokról és a kapuzárási pánikról.

András (Csányi Sándor) a honi szappanopera szerző, boldog és stabil kapcsolatban él az ő Lillájával (Tompos Kátya). Egy napon azonban Lilla bejelenti, hogy állapotos és Andrásba lelkivilágában elindul valami változás. Ezután pedig főhősünk minden egyes reggel más Lilla mellette ébred és elkeseredett, küzdelem veszi kezdetét, hogy megtalálja az igazi szerelmét.

„Óh! csak Lillát hagytad volna..”

Mint ha András múzsája Csokonai Lillájának 21. századi reinkarnációja lenne. Mert ugye bár mit ér a tökéletes élet a tökéletes társ nélkül, de néha szokták mondani kincs ott van előttünk csak mi nem látjuk a fától az erdőt, meg hasonlók. Na ez mű is egy ilyes fajta anekdotát mesél el és nem véletlen, hogy eme prózai művet hoztam fel, amely nagy királya már megint csak jó magyar honban kell keresni. Ugyan is filmünk is Mikszáth féle zsáner útját járja be, néhol humoros, keserű és van biz ám csattanója is.

Gone Girl (2014)

Nick Dunne és Amy Dunne (Affleck és Pike) látszólag a világ legboldogabb párja. Amikor viszont a külső körülmények kezdenek hatással lenni rájuk (munkanélküliség, szülők halála, sikertelenség, stb), látszatvilág egy pillanat alatt összeomlik. 

Az első pár hónapban, esetleg évben még minden oké, de a problémák megoldásához később már nem elég pár jó helyen eldurrantott poén, vagy egy kis lepedőakrobatika feszültséglevezetésnek. Bajban ismerszik meg a "barát", ezek viszont élve felfalják egymást.

Úgy olvastam, a könyvben az író remekül megtalálja az egyensúlyt a két főszereplő között, nem, vagy csak nehezen tudod eldönteni, végül is kinek van igaza. Vagy egyátalán, kivel tudsz szimpatizálni. 

A filmben viszont nagyon könnyen megy, Nick Dunne a szenvedő fél, hozzá képest Amy egy pszichopata picsa, akinek soha, semmi nem jó. Erre épült a sztori és ha valamit, ezt azért rendesebben ki kellett volna dolgozni. 

Konklúzió nem sok, pár közhely, hogy a bűnös nem mindig nyeri el büntetését, szemét a média, stb. 

Cserébe Rosamund Pike  eddigi élete alakítását nyújtotta. Őszintén szólva nem kedvelem a nőt, de ezt a szerepet igencsak rászabták a sápkórós bőrére.

Ha már a "nem tetszik" résznél tartok, akkor szerintem baromi hosszú a film. Két és fél óra. Ezen moziban - mivel nem egy látványorgia - minden izgalma ellenére (tényleg van benne azért) lehet, bealudtam volna. Fincher nem tudta lekötni a figyelmem ennyi időre, ez sajnálatos.

Szóval azért lehet rajta izgulni, vannak benne érdekes karakterek (az érdekes szó Emily Ratajkowski esetében nem igazán helytálló) és meglepő fordulatok, szóval egy nézésre mindenképpen megéri. Otthon, a fotelből, ha szereted a családi drámát.

Az áldozat (1980)

„Az enyim, a tied mennyi lármát szűle …”

Igazi fullasztó kriminek harangozták be anno. De valahogy félre siklott az évtizedet homályában.

Kristály Zoltán (Gábor Reviczky) a munkamániás nyomozó egy kíméletlen sorozatgyilkos után kutat. Az egész ügyosztály sötétben tapogatózik, de Kristály mintha előre érezni, hogy hol fog lecsapni az illető vagy ki lesz az Áldozat. Mint ha nem is Magyarországon, de még nem is csak e világban játszódna a történet, hanem inkább valamiféle szürreális álomban.

A sorozat gyilkos motívumok ebben a filmben csak másodrendű adalékok, az igazi fűszer a lázas szerelem és az ezzel járó ideológus megalkuvások. Revicky már fiatalon megmutatta, hogy nem kell egy kis drámai alakításért a szomszédhoz becsöngetnie.

Retró thriller élmény!

Sundays (2015)

Egy megdöbbentően szépen kivitelezett poszt-apokaliptikus sci-fi, aminek az elkészítéséhez a Kickstarteren szedtek össze kb 50 ezer dolcsit. 50 ezer! És ennyiből kihoztak egy ilyen minőségű (rövid)filmet, ami igazából csak ujjgyakorlat volt nekik. Saját bevallásuk szerint azért csak azért készítették el, mert képesek voltak elkészíteni.

Mit tennének a  Wachowski fivérek (nővérek, vagy transzneműek, ki tudja) ennyi tehetséggel? Vagy a fimet elkészítő csapat, a PostPanic (holland kreatívkodó banda), ezen belül pedig Mischa Rozema annyi pénzzel, amennyivel a hollywood-i rendezők és producerek dolgoznak?

A Sundays mellett egy 2014-es kisfilmjük, a Stardust, ami egyfajta tisztelgés a Voyager 1 űrszonda előtt, ami ezekben a pillanatokban is száguld a csillagközi térben, éppen most 130.6 csillagászati egységre a Földtől.

Bombasztikus képeket láthatunk a csillagokról, még ha csak fikció és ügyes megvalósítás is az egész. 

Jó lesz ezeket a srácokat figyelemmel követni a jövőben.

Boyhood (2014)

Sráckor

Valami oknál fogva Richard Linklater úgy álmodta meg aktuális filmjét, hogy ő elbíbelődik vele úgy tizenkét évig és eközben a színészek hagy öregedjenek kedvükre. Rizikós vállalkozás volt, de a szakma úgy látszik imádta.

Mason élete nem fenékig tejfel az biztos, Anyja (Patricia Arquette)
párválasztásai miatt szív egész életében. Állandó költözködés, piás pótpapa szívatásai, na ezért is veszi nehezen a srác az élet buktatóit, pláne, hogy ő azért szeretne kitűnni a sablonos világból. Jóravaló eredeti apja (Ethan Hawke) az egyetlen valamire való támasza, hiszen látszik a két különcre ugyan az életút vár. Mindeközben szívjuk magunkba a kor híres történelmi történéseit és hamisítatlan retró dalok szólnak.

Az alkotók nem teszik meg azt a szívességét, hogy megálljanak egy percre is. Csak tolják és csak tolják a felszínes sztereotípiákat. Az érdekesebb élethelyzeteket pl. verekedés kezdeményezése a vécében vagy az idősebb fiukkal való bandázás lényegét ki sem bontják, de egy egész jelenetet kap az apa-fiú beszélgetése az gimis-szerelem viszontagságairól. Sajnos a film készítői semmiben nem foglalnak állást, csak siklik, mint egy vészjósló hüllő és eközben egyre többször mutatják a szenvedő Anya (Még jó hogy nem szűz!) arcát. De jó, hogy ennyi magát tehetségesnek képzelő amerikai tini él a földön, így szinte minden filmdrámára jut egy ilyen történet. 

Mitől lett ez a családi dráma az év filmje? (Teszem fel magamnak a kérdést!) Talán mert Aruqette nem plasztikáztatott a 12 év alatt vagy csak azért, hogy jól hozza a kalácsképű lestrapált anyát. A többi segédszínésszel viszont jól elbánt a rendező: főszereplőnk mindig zsíros hajjal és idétlen vigyorral néz a kamerába, a Samet játszó hölgy frufrujáról (12 évig ugyan az frizu, na nee!)meg ne is beszéljünk. 

Egyetlen egy valamire való alakítás van a műben, az pedig Hawke-é, de ő már sokszor bizonyította, hogy hitelesen tudja eljátszani a jóképű világcsavargót.

Szimpla családi dráma, na jó a jobbik fajtából.

Wild Card (2015)

Nick Wild (Jason Statham) egy Las Vegas-i testőr/mindenen keményfiú. Nem nagyon látszik, melyik oldalon áll, de hogy mindig morcos, ugyanakkor aranyszíve van, az biztos.

A volt nőjét megerőszakolják és agyba-főbe verik, uh nagy kelletlen bosszút áll a főgengszter kicsi szadista fián. Természetesen ezután nemigen kapna életbiztosítást semmilyen cégnél sem.

Ennél a filmnél még a Crank is vagy kétszer jobb volt, pedig attól is kiráz a hideg. Az, hogy nincs benne sok akció, nem is bántana, ha normális szövegeket, vagy korrekt forgatókönyvet írtak volna. 

Ha Statham hülyére veri fél Las Vegast, akkor betudhatjuk a fél évenként Statham megint hülyére vert egy fél várost kategóriába és pont. 

Ezek meg itt elkezdenek drámázni, aminek ebben az esetben semmi értelme és olyan felesleges mellékvágányok vannak benne, hogy csak pislogtam. Szerintem Stevie Wonder vágta a filmet első ránézésre. Így tudom csak elképzelni egyes képkockák hogy kerülhettek egymás mellé.

Színtiszta katasztrófa.

Bocs, két pozitívum: Stanley Tucci három perces cameója nagyon jó, valamint Milo Ventimiglia kellően félelmetes, majd eléggé hisztis, magyarán kihozta a karakteréből a legtöbbet. Őket még elnéztem volna.

This Means War (2012)

Kémes hármas

A film alapötletét olvasva, vagy plakátját nézegetve csuklóból rögtön leírja az emberfia. Pedig Reese már egyszer megdolgozott az Oscárért és a partnere korunk igazán egyedi alfahímje, Mr Tom Hardy. Felcsigáztalak?!

Adott két szupertitkos ügynök és a közéjük éket verő aranyos szőke reklámtündér. A két bájgúnár a nő lenyűgözése végett nem rest bevetni a titkosszolgálat legújabb high-tech kütyüijeit és megindul a harc a macáért. Ennek tetejébe főhősnőnk nem igazán határozottságáról híres, mondhatni döntésképtelen, viszont van egy okos barátosnéja' aki ellátja olyan jó tanácsokkal, mint például feküdj le mindkettővel… Hihihi!

Szuper látványos akció-romantikus-komédia, amely nem rest jól belemászni az arcukban, hogy megmutassa, mit meg nem tehet egy hypertitkosügynök.
Az viszont már némi aggodalomra ad okot, hogy a szűkre vágott villódzó verekedős jelentekben már azt sem tudjuk ki kivel van. Sebaj, Witherspoon kisasszony annyira bájos, hogy el hisszük neki milyen nagy gondban van a párválasztás terén.
Egy-két kiváló mellékszereplő is feltűnik a vásznon, például a legjobb barátnőt alakító Chelsea Handler. Na meg persze a csajok legnagyobb örömére itt van Hardy meg az ő nagy boci szemei.

Néhol azért felveszi fonalat és működik a film. Simán ajánlhatod a csajodnak, te meg közben láthatod fehérneműben a Doktor Szöszit.