Chaplin (1992)

Lehet szeretni vagy utálni, de egyet nem lehet, vélemény nélkül elmenni mellette.

Chaplin (Robert Downey Jr.) sanyarú gyermekkorával indít a film, már ekkortájt is ki akart tűnni a tömegből. A film második felében az amerikai sikerek és szerelemek játsszák a főszerepet, közben az öregedő sztár visszaemlékezései színesítik az amúgy sem hétköznapi történetet.
Egy 'biopic'-ről nehéz megmondani, hogy jó vagy rossz, ha szeretjük a főszereplő életét. Downey piszkosul jól játszik az biztos. Főleg annak a fényében, hogy két elvonó közt hozta össze filmet.

Az a kérdés szereted-e a két fentebb említett úriember valamelyikét?

He's Just Not That Into You (2009)

Több, lazán egymáshoz kapcsolódó történet, melyben jobbára harmincasok (vagy páran, akik csak annak akarnak kinézni) szeretnek, házasodnak, válnak vagy éppen csak unják egymást. Van egy narrátorunk, Gigi (egy kalácsképű hölgyike, mellesleg olyan balf*sz, hogy az már idegesítő), aki végigvezet a történeten és minden szép közhelyet elmond, amit csak lehet.

Egy amerikai Igazából szerelem, kevesebb poénnal, több lerágott csonttal. Vagyis csak próbálna az lenni. 

Igazi sztárparádé, itt van mindjárt Jennifer Aniston, Ben Affleck, Scarlett Johansson, Bradley Cooper, satöbbi, satöbbi. Azt hittem, hogy egy jó kis rom-kom, semmi több. Az, hogy a nőket itt csak és kizárólag a házasság érdekli és a szex, már engem is zavart, pedig nem vagyok nő és a másodikkal nincs is semmi gond. Próbálnak viccesek lenni, de a lerágott csontok  nyáltengerében a próbálkozás léket kapott.
A lángoló érzelmekből sem láthatunk sokat, Affleck és Ansiton párosa rettenet, egy hóember párban több a tűz, mint bennük. 

Megnéztük, igaz, két részletben. Kíváncsiak voltunk a végére, ha már 80 percet feláldoztunk rá az életünkből. De még vagy 50 percig húzták.

Nem tudnának annyit fizetni, hogy újra megnézzem. Vagy hogy valami jót találjak benne.

The Rum Diary (2011)

Rumnapló

A Félelem és rettegés Las Vegasban, nem hivatalos előzmény filmje.

Paul Kemp (Johnny Depp) Puerto Rico egyik kisvárosába érkezik, hogy karriert csináljon a helyi lapnál. Az elején simán elvan a horoszkópírogatással és a helyi löttyök kóstolgatásával de szinte rögtön észreveszik főhősünk tehetségét ezért előléptetik és helyi maffia is megtalálja egy különös kéréssel. Kemp viszont inkább a földi jóknak (szex, szesz, szipo) hódolna...
Kicsit önéletrajzi ihletésű film, koszos, hányás szagú életérzéssel. Deppre igazán nem lehet panasz, jól hozza figurát, a többiek is jól csapódnak mellé. Sajnálom, hogy történetben csak ennyi van, nagyon hiányoznak belőle a vizuális elmerülések, amik az elődjét zseniálissá tették.

Ha csíped Johnny-t és csalódni akarsz, akkor nyugodtan vágj neki.

tás

The Adjusment Bureau (2011)

Egy rejtélyes csoport misztikus erővel próbálja szétválasztani az egymásba habarodott politikust (Matt Damon) és balerinát (Emily Blunt). Az áldozatok ennek ellenére is egymásra találnak, hogy utána együtt próbálják megváltoztatni azt, ami már elvileg előre meg vagyon írva...ilyenek ezek a fiatalok. Csak  a szex, a szipu' meg a villanygitáros zene kell nekik.

Nem dicsérem halára Phillip K. Dick urat, mivel ez a film is az ő novellája alapján készült. Ötletességben, színészi játékban (Damon egészen jó színész lett) meg úgy általában is kiemelkedik a szokásos romantikus komédiák tengeréből (lásd Timberlake meg Kutcher). Nagyon is nézhető, barátnővel ideális esti választás.

The Hunter (2011)

Az orvvadász

Úgy látom, visszajöttek a divatba letűnt sztárok és a vadon típusú filmek. (pl. A fehér pokol)

Martint (Williem Dafoe, ritkán látni főszerepben) egy különös cég bízza meg valami kihaltnak hitt faj felkutatására a tasmán vadonban. A helyi csodabogár családnál kap szállást, ahol anyuci delíriumban van, apuci eltűnt, a kisebbik gyerek pedig néma. Különös barátság szövődik zárkózott vadászunk és a gyerekek között, valamiféle abszurd romantikát rakva a történetbe. A helyiek persze nem csípik az idegeneket, főleg hogy Martint aktivistának hiszik, a falubeli favágók. Egyetlen normális ember talán ebben a kavalkádban Jack (Sam Neil), aki mindenesként segíti a családot. Kezdetét veszi a főhősünk harca a természettel és legfőképp önmagával. A film képi világa igazán elragadó, de más pozitívum nincs benne. A forgatókönyvből sugárzik a tanácstalanság, hogy dráma legyen vagy inkább thriller. Mintha direkt a nyugtalanítás végett rámentek volna, hogy ne derüljön, ki mi lehet a háttérben.

Összecsapott, sablonos mozi, amit Dafoe se tudott megmenni.

tás

The Thing (2011)

Még anno azzal kezdtem a blogot, hogy gyorsan írok erről a filmről, mivel mindjárt jön a remake. 

Csak részeben volt igazam, vagyis legalább írtam róla, mielőtt moziba került volna, de abban nem, hogy feldolgozás. Előzmény ez kérem szépen, ami azért egy fokkal jobb.

Persze azért nincs olyan jó, mint az "erdeti", de kellemesen csalódtam. Eléggé fosatós, a CGI-nek köszönhetően élethű és félelmetes az a "Dolog"!

A film tempójával van egy kis bajom, persze csak a Carpenter-féle verzióhoz képest.
Ott több az elzártságból adódó feszültség és annak fokozása...oké, oké, mert ő meg 82-ben nem tudott a látványban kiteljesedni.
Muszáj volt inkább a pszichológiára rámennie (mondhatnánk, ha akarnánk).

Nekem az előzményben hiányzott ez a fajta para...amikor együtt vagyunk a társalgóban, bárkiben benne lehet az idegen, egymást gyanúsítjuk, feszültség van a levegőben, ami után a gyilok is nagyobbat szól.
Itt nem használja ki a rendező, hogy egyedül vannak a világ végén, itt a vihar és be vannak szarva egymástól. 

Amúgy meg tényleg nem rossz, a mostani horror felhozatalban ez egy jó választás lehet estére.

State of Play (2009)

Feszes kis politikai thriller, a jobb fajtából. Szegény képviselő (Ben Affleck) heroikus küzdelme a nagy lobbi ellen. Segítségére van újságíró cimborája (Russell Crowe), aki nem rest kideríteni az igazságot akkor sem, ha ezzel nem csak a gonosz cégnek tesz keresztbe.
Árulás, gyilkosság, szerelem és hűtlenség, van itt minden. Ez is csak egy átlagos hétfő este az amerikai kongresszusban.

Jó kis film, annak ellenére is tetszett, hogy nem vagyok a műfaj rajongója. Mellékszerepekben sem kismiskák játszanak, itt van mindjárt Helen Mirren, Robin Wright, Rachel McAdams.
Ha bejött a Pelikán ügyirat, vagy a Közellenség (bár ez inkább akciófilm), akkor ez is mehet.