Sabotage (2014)

Elit DEA ügynökök egy rajtaütésben pénzt találnak és raknak el, így munkájukra egy darabig nem tart igényt a cég. A gond, hogy az eltett pénz nincs a helyén, az ügynökség nyomoz utánuk, a halomra lőtt kartell tagok vadásznak rájuk és szépen lassan ritkulni kezd a csapat.

Swarci legújabb akciófilmje, ami nagyon bukott a pénztáraknál. Mondjuk ettől még lehet jó. De nem az. 

A színészek jók - nem is rétem, hogy vették rá őket, hogy egy ilyen forgatókönyv mellett szerepet vállaljanak - itt van példának okáért Mireille Enos (The Killing), Terrence Howard, Sam Worthington, a kivitelezés viszont rémes. Az első húsz perc még egész nézhető volt, utána merő unalomba fulladt az egész. 

Próbáltak színt vinni a történetbe, a kemény akciók közé bepréseltek egy kis nyomozós-thrilleres szálat, ez viszont elég nyögvenyelős lett, ráadásul nem illik a film hangulatához. 

Nem szerettem meg egy karaktert sem ahhoz, hogy nézőként érdekeljen akár egy kicsit is, amikor kinyírják. Enos is inkább idegesítő-pszichopata, mint félelmetes-pszichopata. 

Swarci pedig próbál színészkedni. Erre az arca rángásából következtetek, amikor kicsit drámaibb a jelenet. Felejthető iparosmunka, csak ha nincs más. Mert azért mégiscsak Swarci.

Pain & Gain (2013)

Mert Michael Bay nem tököl, odateszi magát fúlból’ …

A testépítés Rémusz bácsija, Daniel Lugo (Mark Walberg) tudja mitől döglik a légy a testépítő fronton, mindenkiből kihozza a maximumot. Igaz ez a szánalmas, mindennapi gondokkal küzdő izomagy barátaira is, akikből az amerikai-álom megvalósításához mindenre elszánt gazfickókat gyúr. Pont kapóra jön egy hencegő pénzeszsák története, gyorsan Viktor lesz a balek a buliban. De azért kispályásainknak nem megy olyan könnyen megtörni a kolumbiai pacákot. Egy idő után felcserélődnek a szerepek és a néző már el is felejti ki a jó és ki áll a sötétoldalon.

Testépítő anatómia legBay-eb fokon, fullos bukszák és luxus verdák között igazán halálos iramban érzi magát a néző. Adrenalin és tesztoszteron tapintható a filmben, pedig látszik, a forgatókönyv írók mindent megpróbáltak, hogy hús-vérré gyúrják ezeket a kétdimenziós figurákat. A színészekre nem lehet panasz, Walberg nagyfiú, már eltud vinni a hátán egy pörgős akció mozit. Két igazi veterán is segíti munkáját az ellenséges oldalon:  Tony „Monk” Shalub és Ed „Rock” Harris.

Talán ha nem lennének ennyire szánalmasan unalmasak a film fő karakteri, még azt is mondhatnám Bay eddigi legdrámaibb filmje.

Grudge Match (2013)

A kiütés

Rocky Balboa vées' Jake LaMotta … nyam-nyam.

Kid (Robert DeNiro) és Penge (Sylvester Stallone) egykori ős rivális profi bunyósok, akik a karrierjük csúcsán nem tudták beteljesíteni trilógiájukat. Kid a szórakoztatóiparban tengeti öreg napjait, de nem tudta megemészteni, hogy nem jött össze a harmadik csata. Penge pedig egyszerű gyári munkásként dolgozik és nem igazán érdekli sem a sport, sem a múlt. Viszont a sors keze azon munkálódik, hogy a két veterán újra ringbe szálljon.

Talán ez film lehetne az ökölvívók bosszúállója, hiszen a színészeink nagysikerű karaktereik mentalitását is beleteszik a filmbe. Viszont érthetetlen okokból telepakolták a sztorit elcsépelt klisékkel (pl. a tékozló apa megtér), így egy sok helyen vánszorgó, dadogó vonalat kapunk a család fontosságáról, nem pedig ütős drámát a ring világából.

Beszállhatsz a ringbe, de nem fogod bírni a pofonokat. Sajnos!

Noah (2014)

Magyarosan Noé, alias Russel 'bunyozzukvégigavilágot' Crowe, aki Ádám leszármazottja, akit látomások gyötörnek, aki hajót épít és ráhajítja a családot és minden állatból kettőt. Mert az istene nagytakarítást végez és a felmosással kezdi a melót.

A fogadtatás tényleg vegyes, de ez közhely, mindenki ezt mondja a net minden sarkában. Pár lényeges kritikai portál és az imdb viszont csak megerősíti a fenti állítást. Vegyes, ami azt jelenti, vagy tetszik, vagy nem. Az a hümmögős, elmegy vélemény nem igazán jelenik meg sehol.

Nálam sem, nekem nem tetszett. Nem csak a téma karcol, de a hozzá álmodott dolgok is, a Noét védő transzformerszek (ezt milyen jól kitaláltam a film alatt, erre már csomóan előálltak vele), az emberiség kihalása, a heroikus csaták, az élet dicsőítése két gyilkolászás után. A kanos kölykök lázadozása külön idegesítő.

Megalkuvó popcorn mozi, mega' CGI látvánnyal, amiben az élet értelmének feszegető kérdések végső válasza a szeretet, meg hogy ne egyél húst, mert az rossz, ott vannak a magok, egyed azt.

Érdekes volt a bárkás történetszál, Noé hirtelen pszicho-gyilkológéppé akart válni, mivel a fejébe vette, azért kapták a nyakukba az özönvizet, mert ugye tabula rasa, magyarán amint leszállították az állatokat, nekik is ki kell pusztulniuk. Erre az a dinka menye (Emma Watson) nem teherbe esik? Több se kellett neki, késsel zaklatja a boldog anyát. 

Nem is tudtam, hogy ez így volt. Aztán olvastam, hogy ez már a rendező saját találmánya. Aztán rájöttem, hogy azt gondoltam, "nem is tudtam, hogy így volt". Höhöhö, azóta is ezen, illetve magamon nevetek. Akkor nem is így volt, hanem máshogy:)? Elmagyarázná valaki?

Ami viszont bemart, az a kreacionista mázba bújtatott, gyorstalpaló teremtéstörténet. Hogy ezzel a hatásvadász, ostoba, nyúédzses' baromsággal kihez akartak szólni, fel nem foghatom. Mutattak volna inkább kevesebbet, mert láttam én ottan' bevágva a tengerbe az a sejtosztódást. 

Bezony'áám, huncutkodtak, aztán többen lettek. Rendezőnk viszont finoman sugallja, azt sem a legyek hordták ám oda, hanem a creator, aki jó intelligensen betervezi itt nekünk az életet. És akkor mindenki megkapja a magáét, a szektás és a gyaur kutya is.

Amiért végignéztem, még ha fél szemmel is, az Crowe. Baromi jó színész, nélküle ez az egész egy korhadt bárkát nem érne.

Ráfoghatjuk, hogy új megvilágításba helyezte a történetet, de ha csak ennyi pozitívumot találunk benne, akkor megette a fene az egészet.

Ja igen, azt hogy Anthony Hopkins totál úgy néz ki, mint Gollam, amikor kaparászik a földön a drágaságait keresve, én fedeztem fel, a hülye transzformerszek helyett ez is megteszi. Ennyi.

Hall Pass (2011)

Elhajlási engedély

A Farrelly fiúk este a romokommal.

Rick (Owen Wilson) és Fred két szexuálisan frusztrált kisvárosi férj. Állandó téma közöttük a fiatalabb csajozós évek és mostani szánalmas paplan alatti éltük összehasonlítása. Kínosabbnál-kínosabb kalamajkák után oldalbordáik úgy döntetnek, hogy a fiúk kapnak egy család mentes hetet. A két szoknya bolond beleveti magát a kamaty-maratonnak ígérkező napokba.

Sajnos a fanyar humor után átvált a filmünk sikeréhes romantikába, az iram leül és felkészülhetünk a kiszámítható végjátékra. A rendező párosunk altesti viccei egy idő után már nem fér meg a komédia határán belül így önkéntelenül elfordítjuk fejünket a gyomor tartalom megnyugtatása végett.

Kár a kötelező hepiend’,miatt mert akár egy jó mozi is kisülhetett volna belőle.

The Wolf of Wall Street (2013)

A Walls Street farkasa

Tőzsde, papírok és részvények. Mi a „fészkes-fene” ebben az izgalmas? Pénz, drogok és meztelen bukszák, ugye mindjárt más a leányzó fekvése.

Joan Bredfort (Leonardo DiCaprio) az a legkisebb gyerek típus, aki a középosztályból a csúcsra küzdötte fel magát. A közeg, amelyben sikereit elérte, egy tipikus amerikai álom, hisz pénzzel spekulálni és közben drogozni, dögös bigékkel kéjelegni igazán szuper elfoglaltság.
A film fő kérdése, vajon önmagad tudsz-e maradni úgy, hogy szinte már teljesen lehúzott a korrupció és a bűnözés örvénye.

Scorsese zseniális filmet alkotott, neki ez már zsigerből jön. Nem tudom honnan veszi az ötleteit, de képes még mindig meglepni egy-egy különleges szcénával. Jonah Hill kezd lassan DeVito-i magasságokba emelkedni, pedig jelentéktelen fizimiskája és szenya karakterei miatt nagyon rühelltem eddig.
A szépen lassan puffadó történet kicsit megspékelése a jól bevált zsánert (meztelen lányok, drogos „világok’) követi, néhol a rendező legcsillogóbb alkotása, a Casino ugrott be. Kedvenc jelentem, amikor a két főszereplő kicsit lesajnálja a régóta szekrénybe porosodó tudatmódosítót és ezáltal egy igazán kellemes estében lesz részük.

Évtized bomba meglepetése lett a mozi, de DiCapriót annyiszor láttuk már zsigerből hozni a felfuvalkodott milliomost, hogy még is fanyalgunk egy kicsit.

Transcendence (2014)

Will (Johnny Depp) és Evelyn Caster (Rebecca Hall) szupertudósok a mesterséges intelligencia kifejlesztésének küszöbén állnak. Egy sajtótájékoztató után viszont a "védjükmegaföldetvallásoshülyegyerekek" aktuális rohamosztagosa súlyosan megsebesíti Will-t. Nincs más hátra, az asszony fellövi a férjét on-line, hogy legalább a tudata megmaradjon.

A film itt kezdene érdekes lenni, ha a színészek nem aludnának el a cselekmény közepén, vagy ha akadt volna a környéken egy jó rendező. Bármire helyezhették volna a hangsúlyt, Will világmegváltó megalomániájára és konfrontálódását a kormány embereivel, vagy dokumentum-szerűen bemutathatta volna a bolygó "megjavítását", stb. 

Látszólag ugyan Will és Evelyn kapcsolata a fő téma, a többi csak mellékes látvány, de ez a kapcsolat kimerül annyiban, hogy Hall össze-vissza sétálgat egyik laborból a másikba, okosan néz és közben azt mondogatja, "Will nem veszi át a bolygó felett az uramat, a régi Will ilyet nem tenne". Aztán néha hisztizik egyet és kész.

Merő unalom és katyvasz az egész, Depp nem is tud játszani, ha nem valami őrült maskarába passzírozzák bele. Freeman és Murphy helyében pedig letagadnám, hogy valaha is szerepeltek ebben a híg, langyi pisiben.