RED 2 (2013)

Annyira, de annyira nem szeretem ezt a filmet. Csináljunk egy folytatást, mert az első résszel nagyot szakítottunk alapon ismét a nyugger szuperügynökök mentik meg a világot és hozzák el a Világbékét.

Bruce Willis állatira unja a szerepet, szerintem azt sem tudta, most éppen melyik filmet forgatják. Expendables, Die Hard sokadik része, bármi jöhet, ő lenyomja azt is.

Rohadtul unalmas, a viccek inkább szánalmasak, a szerelemes civódás (Willis, Parker és Zeta-Jones között) pedig idegesítő.

Bele-bele tekertem, a végére már így sem voltam kíváncsi. Kíméld magad.

The Wolverine (2013)

Az X-Men egyik legjobb és legkidolgozottabb karaktere Rozsomák...akarom mondani, Farkas (hülye fordítók). Mogorva és sokszor prosztó, de aranyból van a szíve...vagy adamantiumból. Ő az X-Men között a Dr. House. A lényeg, hogy egy olyan karakter, ami önállóan is megállja a helyét, hálás alapanyag, hogy baromi jó filmeket hozzanak vele össze.

Az első rész óriási bukó volt, nem csak nálam, úgy világszerte is. A folytatásban már jobban bíztam, de a reményeim csak félig-meddig találtak meghallgatásra.

A Rozsi gyerek (Hugh Jackman) visszatér Japánba, hogy búcsút vegyen egy haldokló ismerősétől. Ám az ismerős halála után elszabadul a pokol, nindzsák, jakuzák, ellenséges szupermutánsok kereszttüzében találja magát, közben elveszíti öngyógyító képességét is...így azért lényegesen csökkennek Rozsi esélyei. 

Ez lenne nagyvonalakban a film története, ami sajnos idegesítően sok logikai bakival van tele. Ki ez a Vipera (a másik mutáns), mé'csinálja azt, amit csinál? A főgonosz pedig sokkal-sokkal egyszerűbb tervet is kieszelhetett volna, csomó szükségtelen dologgal lett telepakolva a sztori, hogy kitöltsék a játékidőt. 

A csimm-bumm jól működik, Rozsit talán egy kicsit többször verik el a kelleténél (ehhez elég pár vidéki nindzsa is...ez most komoly?), de hát kellenek a kihívások, teher alatt nő a pálma.

A színészekre nem panaszkodhatunk+ hogy Japánban játszódik a történet, fel is dobja a filmet.

Jobb mint az első rész, de így is csak egyszer nézhető kategória.

The Place Beyond the Pines (2012)

Túl a fenyvesen

A „kib***ott kúl” Ryan Gosling összeakad a „ügyeletes közeg” Bradley Cooperrel és még csak negyed óra telt el filmből.

Luke (Gosling) a motoros Forrest Gump megtér az ő Rominájához (Eva Mendes) és titkolt közös gyermekükhöz. Hogy eltartsa a csonka családot, ahhoz a pénzt bankrablásból szerzi a sebesség megszállott főhősünk. Sajnos az ilyen miliőben felnövő gyermeknek nem sok reménye van a tisztességes életre. Bezzeg a pisztoly túloldalán álló államügyész apuka által pátyolgatott minta rendőr (Cooper) a tökéletes pályafutás előtt áll. Szinte kapóra jönnek a korrupt társak stikliei, amit nem rest felhasználni az előmenetelés érdekében. Egy ilyen apával megáldott fiúnak csak megszületni volt nehéz, ellentétben a nehéz sorsú Jasonnal.

A négy központi karakter körül elhomályosodik a világ és csak a velőig hatoló dráma marad. Nem az ártatlanság mintaképei, de a maguk módján szerethetőek ezek a szomorú emberek. Derek Cianfrance pedig remek kézügyességgel keveri a két generáció életútját. Ilyen rezsicsökkentős időszakba igazán kifizetődő film, hisz egy áráért rögtön hármat kapunk!

The Last Days on Mars (2013)

Kis költségvetésű, fapados sci-fi, de lehet, pont ezért jött be. Sok az "átfedés" a Prometheus és az Alien filmek között, ez vitathatatlan. 

A Marson kutakodó kutatók készülnek hazafelé, amikor is az egyikük élő organizmusra bukkan. Nagy az izgalom, főleg akkor, amikor a szerencsés megtaláló visszasétál a bázisra, szakadt szkafanderben. Pedig az a klíma állítólag árt a bőrnek.

Adott az izgalom, érdekes a környezetben, sok ember kis helyen összezárva, aprítják őket rendesen, szóval... 

Tetszik, hogy nem válnak űrbéli Rambóvá, a veszély legapróbb jelére is futnak a szélrózsa minden irányába. Mégiscsak tudósokról van szó.

És vannak ám benne igazán borzongató részek is, uh. nem éppen egy délutáni matiné.

Egy szó, mint száz, egyszer gond nélkül nézhető.

Avatar (2009)

James Cameron nagyszabású Sci-fije volt az első 3D-és élményem, mondhatni letaglózott. A napokban egy kereskedelmi csatorna is a műsorára tűzte filmem, gondoltam ennek apropóján klaviatúrát ragadok.

Dzsékszuli’ (Sam Worthington) a morci tengerészgyalogos egy bevetés után tolószékbe kényszerül, de újabb esélyt kap a sorstól. A Bátyja helyébe lépve a Pandorára utazik ahol különleges lények laknak, a Na’vik. Zsoldosunk feladata lesz, hogy beépüljön közéjük Grace doktornő (Sigourney Weaver) segítségével. Sajnos a kutatás nem csak békés ismerkedés szól, hiszen a finanszírozó konszern ki akarja szipolyozni az őslakosokat. Ezek után borítékolható egy két pity-puty, na meg némi szerelem és becsületességesség.

Rendezőnk nagyvonalúan tér vissza (a pletykák szerint mostanra lett kivitelezhető a film technikai része.), grandiózus Sci-fit hozott össze. Csodálatos a bolygó növény és állatvilága, plusz a harci effektekkel se spórolt. A kutyát se érdekli, hogy a történet lopott e vagy sem.

Ezt a filmet élvezni kell és kész!!!

Warlock (1989)

A korai éveim fantasy fellángolásának utolsó koporsószöge a mű.

Adott egy boszorkány (mester) Warlock (Julian Sands ), aki a viktoriánus Boston egyik rettegett börtönébe sínylődik. Ura és parancsolója egy különleges feladattal bízza meg a 200 évvel későbbi Los Angelesben. Az idő viharba bele kerül a sátán szolgájának egyetlen ellensége a jószívű lovag Redferne is. Ő az egyetlen, aki meg tudja akadályozni, hogy a mágus egyesítse Lucifer bibliáját. Főhősünk segítséget is kap a csinos Kassandra, aki maga is összeakad a Warlockkal egy átok erejéig.

Remekbe szabott kis
történet, tele spékelve az irodalmi-mágia apró titkaival, de sajnos kivitelezés hagy némi kivetni valót. A 90-es évek gagyi trükkjei, a C64-es zenevilág és közhelyes romantika, sajnos sokat ront az összképen. Kapott még két részt a frencsájz’, de sikerült Z kategóriává süllyeszteni a többi epizódokat. Sajnos ez idő tájt csak ilyen filmeket fogyasztott a misztikumra éhes társadalom.
Tipikus Halloween-i szórakozásnak ajánlom.

Kick-Ass (2013)

Az első rész nálam az évtized top5 kategóriában biztos helyet foglal el (mondjuk a 3. v. 4 helyen kb). Nagyon vártam a második részt, de biztos voltam benne, hogy azt az egyéni stílust, humort és izgalmat nem tudja hozni újra. Ötletes volt és baromi jó szereplők emelték a film színvonalát. Mark Strong a legjobb főgonosz volt 2010-ben, Nicolas Cage sem volt idegesítő, Chloe Grace Moertz pedig telitalálat volt a tündi-bündi de a rossz arcokat kibelező Hit Girl szerepére.

A második részben Hit Girl suliba jár, a nyomozó nevelőapja megtiltja neki, hogy szuperhősként a város védje a gonosztól. Ehelyett a suliban kell megküzdenie a kamaszkor kihívásaival. 

Kick-Ass pedig egyre jobban belejön a szuperhősségbe, bandát toboroz és együtt járőröznek. Colonel Stars and Stripes (Jim Carrey) szupermanus irányt ad az önkéntes igazságosztóknak, maffiózokat vernek szét, prositkat szabadítanak ki.

A főellenség, The Motherfucker is összeszed egy bandát, hogy megbosszulja apja halálát és elkapja Kick-Ass-t!

Ahogy az már lenni szokott, Kick-Ass sz*rba kerül, a szuperhősöket szétverik, közben Hit Girl visszatér az igazságszolgáltatáshoz, nem érdeklik már a gimis csajos bulik, rájön, ez az ő élete. Szétütik a rosszakat, utána irány a naplemente.

Gyenge sztori, egy percet sem izgultam rajta, kevesebbet is nevettem, Hit Girl látványos "végleg leveszem a maszkot mert ez nem én vagyok igazából" szenvedése nem igazán volt izgalmas, de gondolom, nem nagyon tudták kitölteni mással a filmet.
The Motherfucker is béna főellenség volt, Kick-Ass sem az igazi. Jim Carrey még lehetett volna egy izgalmas karakter a filmben, de még azelőtt leépítik, hogy igazán érdekes lehetne.

Ettől függetlenül jó film, de fényévekre van az első résztől, minden szempontból.