In the Electric Mist (2009)

By Bikfic Adamik-hammer

Utánanézhetnék, de semmi kedvem hozzá, hogy ki noir-borja ez a Dave Robicheaux: valami ponyvahős, kiégett regénydetektív, annak idején, ’96 táján Alec Baldwin bújt már a bőrébe a Heaven's Prisoners című moziban, stüszikalap, gyűrött ballon, ami kell. És nem csak Baldwin után fest Tommy Lee Jones annyira másképp az izzadtra gyűrt hawaii ingben, ahogy konföderációs katonákat vizionál totál belecsózva New Orleans romjai között.
Valahogy kilóg a lóláb, picit túlszabott a szerep, lötyög benne az Morgan Freeman-féle mentorszerepekhez szokott, gyűröttre vasalt színésztata.

De mintha ez is része lenne a trükknek. Konfekciós, lukas David Lynch-nyomozómozi a túrkálóból - mondanám, ha nem lenne valami különös érzés, valami megfoghatatlan zizegés az egész mögött: a felismerhetetlenné szikézett prostik és az olajhordóban érlelt tinilányok gyilkosa után lihegő exalkesz kopó sztorija mintha a fecsegő felszín lenne csak, ami alatt nagyon, de nagyon hidegen és gonoszul hallgat, s leskel kifelé a mély.
Nagyon lassú, kicsit fárasztó, néha béna, de mindenképpen érdekes cucc Az Elektromos Ködben: valahogy nem hagy nyugodni. Azon túl, hogy a jóféle mohás new orleans-i blues OST beszerzése a küldetésemmé lett, mindenképp újranézős darab, mert ott van a bábjátékos a valahol a vászon mögött, tudom, hogy a bűvész csal, és sejtem, hogy nem a pincerém csörgeti a láncokat, mégis: marhára megijeszt az egész.
Csöndes rém-noir, fülledt gyilkososfilm, ahol a gyilkosság maga nem is annyira érdekes. De meg akarom érteni a trükköt; ja, és John Goodman is benne van.
Voltaképp pöpec.

Enough Said (2013)

Exek és szeretők

Sajnos a film népszerűségét nagyban növelte James „Soprano” Gandolfini halála. Talán ezért is lett ekkora közönség kedvenc a tengerentúlon.

A 40-es elvált Eva (Julia Louis-Dreyfus) igazi optimista mintaanya, tyúkanyóként bábáskodik kamaszlánya fölött. Pasizásról rég lemondott, de titkon reménykedik, hogy találkozik valakivel, mert a kis madárkája éppen kirepülni készül. Egy partin megismerkedik a Marian-nel (Cathrine Keener) akivel aztán jó barátnőkké válnak és Alberttel (Gandolfini) is itt találkozik és humoruknál fogva rögtön egymásra találnak. Kapcsolatuk persze nem lesz bonyodalmaktól mentes, mert később kiderül, hogy a két új barát valamikor egy pár volt. De mindenki nyugodjon le a … , mert a végére minden helyére kerül a nem mindennapi szituációban végül.

Az első harminc percben iszonyúan szorítunk a főszereplőkért, hiszen olyan jól működik közöttük az a bizonyos kémia. Viszont ami ezek után következik az csak kínos feszengés a lassan csordogáló percek közben. A története miatt egyszerű filmecske, amely néhol már sziruposság határát súrolja, szinte megmagyarázhatatlan családi feelin'-get sugározva a néző felé.

A film se nem érdekes, se nem vicces, csak egy szimpla dráma. De ettől még párunknak biztos hiányozni fog a "gengszter családapa".

X-Men: Days of Future Past (2014)

A távoli jövőben, az emberek által tervezett robotok szinte minden mutánst kiírtottak. Egy maroknyi túlélő, X Professzor, Rozsi, Kitty Pride, Magneto és még pár X-Men megpróbálja megváltoztatni a múltat, hogy a robotokat támogató kormánydöntés ne jöhessen létre. 

Minden probléma elindítója, a robotok feltalálójának megölésével kezdődött. Ha Bolivar Task él, a jövő nem lehet már olyan rossz.

Rozsomákot, mivel mást nagyon megviselne az időutazás (mondjuk őt is, de legalább regenerálódik), visszaküldik a 70-es évekbe, hogy elkapja Task gyilkosát, Magneto és X Professzor csaját Mystique-t...

Bryan Singer visszatért az X-Men rendezői székébe és csinált egy tisztességes popcorn mozit. Nagyon látványos, még 2D-ben is. A párhuzamos, jövőbeli és múltbeli történések folyamatosan fenntartják a feszültséget, nem nagyon unatkoztam a film alatt. 

Mialatt a múltban Mystique kergetőzik Magnetoval és Rozsiékkal, a jövőben a végső összecsapást vívják. Addig kell Kitty Pride-ot és Rozsi testét életben tartani, amíg csak lehet. 

Izginek izgi, de egy kicsit lehetett volna több, látványosabb ez az eposzi csata. Hiányzik belőle az X faktor:)! Nagyon megnéztem volna, hogy Magneto legalább öt percen át nyírja az ellenséget, nem pedig csak néha ráncolja a szemöldökét és akkor pár fémhulladékból ajtó lesz, hogy védje a bentieket. 

Vagy Vihar ügyködését, kicsit pörgősebben. 

Ami jó és mindenképpen élmény - már amennyire egy ilyen általában negatív dolog lehetséges - a főszereplők halála a jövőben. 

Mivel itt az időutazás és a jövő megváltoztatása a lényeg, így Singer "büntetlenül" játszhat a főhősökkel. Meg is teszi, elég kegyetlenül.

A múltban egyértelműen Magneto viszi a prímet, Fassbender tökéletes a szerepre. Félelmetes az a hideg, logikus gondolkodás, amivel Magneto egyről a kettőre jut. Egy pillanat alatt átlátja a helyzetet, hogy mi a legcélszerűbb és már cselekszik is. 

Ha ehhez egy régi bajtársát kell megölni, seperc' alatt megteszi, hogy a robotok a jövőben ne gyilkolják halomra a szeretett mutánsait. A legjobban kidolgozott karakter.

Rozsi egy soros poénjai tényleg viccesek, legjobb jelenet pedig Quicksilver nevéhez fűződik. De a szuperbörtön liftje miért egy konyhába nyílik, ember??

Jó film, de az első rész még mindig jobban tetszik.

300: Rise of an Empire (2014)

A perzsák már megint itt vannak, vagy még mindig, már én sem tudom. Pedig megnéztem a filmet és homályosan dereng, ez valami mellékszál lehet, párhuzamos az első rész történetével. Mert az első részben azért a nagy kaszabolás mellett van minimális sztori is, míg ebben a részben nagyítóval sem találsz semmit. 

Támadnak a perzsák, élükön Artemisia (Eva Green), nagy didikkel.

Nagyon sok végtagot levágnak, hajókon harcolnak, ezen lovas támadást is sikerül véghezvinni. Igen, lovas támadást! Jó, csak egy ló van, de az tengeren pont egy lóval több, mint kellene.

Tehát görög honnak össze kell fogni és védeni kell a szabadságot (nemzetet?) a gonosz, despota hatalommal szemben. Amerikai olvasatban így megy ez.

Ha viszont már sem mondanivalójában, sem történeti hűségében nem bízhatunk, marad a látvány, amiből azért nem látszik semmi, mert eltakarják a levágott végtagok...és a didik. Hosszú unalmas harcjelenetek, cseppet sem szimpatikus karakterek.

Állítólag 3D-ben, moziban találhatsz benne némi élvezetet, de ennyi pénzért inkább nézz meg mást. Akármit.

Going in Style (1979)

Öreg rókák, nem vén rókák

Hírek Tarantinó házatájáról: Rendező zsenink azt tervezi Eli Rothal, hogy újra forgatják George Burns nagy sikerű Öreg rókák nem vén rókák című vígjátékát. Hát akkor ennek apropóján nekem is elő kellett vennem.

Három hetvenes tata (Geroge Burns, Art Carney, Lee Strasberg) egy napon úgy dönt, hogy elegük van a galambetetésből, inkább kirabolnak egy bankot. Kezdeti bizonytalanság után simán megcsinálják a balhét. Ezután pedig megpróbálják a frissen szerzett ropogósokat elverni. Na, ez lesz a film vezér szála, viszont a Las Vegasban meg duplázott rengeteg pénz elköltése azonban nem is olyan vidám dolog, mint ahogy azt tervezték.

Szépen lassan csordogáló film, amely nem rest elveszni a részletekben, pl. reggeli kávé készítés mozzanatinak helye van a filmtörténet nagy képei között. A főszereplő öregek nagyon értik a csíziót, szinte lubickolnak a szerepükben. És e közben a New Yorki életérzés csak úgy árad a filmből.

Ritkán látni ilyen keserves komédiát

American Hustle (2013)

Kicsit túlbecsült film, baromi jó színészekkel és jó alakításokkal. De semmi extra.  A korhű göncök, frizurák és zenék emelik ki a középszerűségből. Egyedül ezért fogok rá emlékezni pár hét múlva. De majd meglátjuk pár hét múlva.

Rosenfeld (Bale) nem éppen kisstílű csaló, de azért még nem nagypályás. Összejön a nagy Ő-vel, Sydney-vel (Amy Adams) és emelik a tétet. DiMaso (Bradley Cooper) FBI ügynök azonban lebuktatja őket, de börtön helyett alkut ajánl. 

Ha segítenek elkapni neki nagyobb halakat, korrupt politikusokat, később igazi nagy gengsztereket, eltűnhetnek a térképről. 

Később azonban a hazugságspirálból már nem bírnak kiszállni, a tét a börtön helyett az életük lesz.

Szóval túl nagy hype volt a film körül, lövésem nincs, milyen díjakat kapott, de jó párat begyűjtött.

Személy szerint én unalmasnak találtam. 

Nem igazán érdekelt egy karakter sem, semmimegrázó, vagy kiszámíthatatlan nem történt a sztoriban. Minden csak úgy megtörtént, semmi, "húúúúú, b*szki".

Bale átváltozása dagadt, kopaszodó bizniszmenné' csak azért történhetett, mert meggyőzte a rendezőt, hogy ő tud át nagyon dagadt és csúnya is lenni, megy neki, mint A Gépész-ben az anorexia. Ez annak örül, ha sanyargathatja magát, de ez a film szempontjából nem igazán releváns.

138 perc, amit még Amy Adams eszméletlen dekoltázsa sem tud érdekessé tenni.

Walk of Shame (2014)

Magánéleti válsága első napján Meghan (Elizabeth Banks), a híres riporternő a barátnőivel jól bekarmol és egy idegen férfi ágyában ébred. Gőze nincs, hol van, mindenét elhagyta, se pénz, se telefon és időre vissza kell érnie a stúdióba...az óra meg csak ketyeg.

Kezdem a jó tulajdonságokkal. Banks dögös. 

Ennyi. 

A rosszat viszont nehéz lenne felsorolni, annyi van. Ami a legfájóbb ezek közül, az a viccek, komikus helyzetek teljes hiánya. 

Egy vígjátéknak azért hozni kell a kötelező mosolyognivalót, minimum öt percenként. 

Még a nyilvánvalóan magas labdákat sem bírták lecsapni a komédia könnyített pályáján.

Erre a filmre vétek pénzt kiadni.