Az X-Men egyik legjobb és legkidolgozottabb karaktere Rozsomák...akarom mondani, Farkas (hülye fordítók). Mogorva és sokszor prosztó, de aranyból van a szíve...vagy adamantiumból. Ő az X-Men között a Dr. House. A lényeg, hogy egy olyan karakter, ami önállóan is megállja a helyét, hálás alapanyag, hogy baromi jó filmeket hozzanak vele össze.
Az első rész óriási bukó volt, nem csak nálam, úgy világszerte is. A folytatásban már jobban bíztam, de a reményeim csak félig-meddig találtak meghallgatásra.
A Rozsi gyerek (Hugh Jackman) visszatér Japánba, hogy búcsút vegyen egy haldokló ismerősétől. Ám az ismerős halála után elszabadul a pokol, nindzsák, jakuzák, ellenséges szupermutánsok kereszttüzében találja magát, közben elveszíti öngyógyító képességét is...így azért lényegesen csökkennek Rozsi esélyei.
Ez lenne nagyvonalakban a film története, ami sajnos idegesítően sok logikai bakival van tele. Ki ez a Vipera (a másik mutáns), mé'csinálja azt, amit csinál? A főgonosz pedig sokkal-sokkal egyszerűbb tervet is kieszelhetett volna, csomó szükségtelen dologgal lett telepakolva a sztori, hogy kitöltsék a játékidőt.
A csimm-bumm jól működik, Rozsit talán egy kicsit többször verik el a kelleténél (ehhez elég pár vidéki nindzsa is...ez most komoly?), de hát kellenek a kihívások, teher alatt nő a pálma.
A színészekre nem panaszkodhatunk+ hogy Japánban játszódik a történet, fel is dobja a filmet.
Jobb mint az első rész, de így is csak egyszer nézhető kategória.
