Before I Go to Sleep (2014)

Amnézia

SJ Watson regényíró pályafutása elindulása előtt egy londoni kórház orvosaként dolgozott. Nem véletlen, hogy több munkájának egy különös betegség a főszereplője. Saját bevallása szerint ehhez a könyvhöz egy gyászjelentés adta az ötletet, amit egy súlyosan amnéziás férfiról olvasott.

Volt már olyan a filmtörténelemben, hogy valaki minden nap újra éli az életét, mert a memóriája reszttel még alszik, na Christine (Nicole Kidman) is egy ilyen betegségbe szenvedő 40-es nő. Reggelente egy idegen férfi (Colin Firth) próbálja elmesélni eddigi életük romantikus történetét. De van ez bibi a történetben, ugyan is főhősnőnket egy pszichiáter (Mark Strong) kezeli egy ideje és a két történet nem mindenütt egyezik. Christine, hogy kiderítse az igazságot titokban videónapló kezd vezetni.

Hiába próbálták elvinni filmünket a thriller irányába, de az igazán ütős jelenetek és nagy fordulatok most elmaradtak. Annyiszor került már ki efféle gyengécske pszicho-mozi az álomgyárból, hogy már a cím után átsiklunk rajta. Színészek pocsékok, legalább is ebben a környezetben Firths se találja helyét, Kidman pedig nem volt soha nagy tragika. Hát nem egy Hitchkoki mű, az biztos!

The Others (2001)

Másvilág

Ódon kastélyos, rémiszgetős vasárnap délutáni matiné.

Alejandro Amenábar története középpontjában az Anglia ködösebbik végén lakó Stewart család áll. Grace (Nicol Kidman) és fényérzékeny gyerekei egy régi kastély falai mögött élik hétköznapi életüket. Egy napon új szolgálók érkeznek a birtokra, hogy segítsenek az egyedül maradt asszonynak a házkörül. Rá is fér a segítség Gracre, mert a gyerekei egyre többször beszélnek a házban lakó „idegenekről”.

Szokványos stílusgyakorlat egy igazi drámarendezőtől, nemi pikantériával. Ilyen típusú mozinál az ember felkészül a legrosszabbra és még is elég egy jól kivitelezett ajtó becsapódás, hogy a frász kerülgessen. Még egy nagyadag filozófiai fejtegetés is bele fért a rém-romos történetben.

Hatásos, de ugyanakkor egyszerű iparosmunka.

Stoker (2013)

Chan-wook Park az Oldboy nagy sikere után meg kapta a lehetőséget, hogy a-listás sztárokkal bizonyítson az óceán túloldalán.

Stoker család legfájdalmasabb pillanatával kezdődik filmünk, a családfő gyászolásával. Evelyn (Nicol Kidman) szerető férjét, India (Mia Wasikowska) pedig a tökéletes apukáját siratja idézőjelben. Egyszer csak a semmiből előbukkan a titokzatos nagybácsi aki rögtön be is költözik otthonukba. Sikerül is színesebbé tennie az ódon ház falait, kezd minden egy kicsit jobbra fordulni. Aztán egyszer csak váratlanul egyre furcsább dolgok történnek főszereplőinkkel.

Távol-keletei rendezőnk játszik a hangulatfestés kártyáival, jól hozza nézőre frászt. Különleges megvilágításba helyezi a főbb szereplőket, akik elmosódnak a kibontakozó borzalom elegyében. Közben azokat a távol-keletei védjegyeket is sikerült bele csempésznie, ami miatt annyira rajongtunk eddigi munkáiért. (Ó, azok a szimbólumok!) Wasikowa kisasszonynak sikerült felülmúlnia titokzatosságban, drámaiságban és egyszerűségben kortársnőit.

Minden benne van, ami egy jó thrillerhez kell, ezen a szinten.