A kaptafára készülő (éppen most valami sci-fi és nem vámpírfilm álruhába bújó) hisztérikus sikerű tini mozik következő állomása.
Tudtam, hogy nem fog tetszeni, de ha már írni akarok róla pár sort (és amúgy is gondban vagyok, mert nem találok semmi normális filmet, amit megnézhetnék...normátlant sem nagyon), akkor az élménnyel gazdagodva köpködjek rá, legalább.
Kalácsképű Jennifer Lawrence a nagy győzelem után kamu szerelmével hazatér, hogy ott elmélkedjen, mennyire nem jó ez így. A néző meg azon elmélkedhet ÚJRA, mi volt az első részben, mert kb a fim első másfél órája erről szól. Kösz, már láttam, az sem tetszett. Utána csak bedobják őket valami harcmezőre, mert a főgonosz kitalálja, most a viadal győztesei csapnak össze és csak egy maradhat. Elvileg itt izgalmas is lehetett volna, nem valami hikomat falusi szatócsot kell lenyilazni a Kalácsképűnek, hanem egy ugyanolyan győztest, mint ő maga.
Nos, maradjunk annyiban, nem volt katarzis az elvileg baromira izgalmasnak szánt ütközet sem. De fára azért megint mászott. Ha a sivatagban harcolna egyszer, ott is találna egy fát és úgy megmászná, hogy még soha senki, ebben biztos vagyok.
Pozitívum, pozitívum. Van egy, illetve kettő...nem, három. Woody Harrelson, Elizabeth Banks és a mindenkinél tutibb, a show-t mások elől ellopó Stanley Tucci. Fergete...most figyelj... fergeteges. Rajtuk kívül a karakterek cseppet sem érdekelnek, én nem látom pl, hogy Kalácsképű annyira őrlődne rákényszerített példakép szerepében. A harcjelenetek (már az a kevés) gyengék, össze-vissza futkosnak és hülyeségeket csinálnak, de azt folyamatosan.
Nem kaptam kedved a könyvhöz, de az biztos, ennél csak jobb lehet.
Nagyon-nagyon unalmas. Nem látom értelmét, semmi nincs benne, ami egyedivé tenné, vagy akárcsak egy kicsit is érdekessé.
