Get Out (2017)

Chris pakol és a Rose-val, párjával indulnak vidékre, a lány szüleihez. Hónapok óta együtt vannak, ideje bemutatni a vejkót' az örömszülőknek. Már az első öt percben megfeszül a szerencsés fiatalember, a helyzet még alaphelyzetben is kellően szar...köhöm...szóval kínos, mivel hősünk fekete, mint az éjszaka, a csaj meg a család pedig felső-középosztálybeli, vidéki értelmiségiek, nem mellesleg fehérek, mint a hó.
És meglepi lesz, Rose csak azért sem árulta el a szülőknek, nem számít, elvileg ez már a 21. század.
A nagy találkozás után persze annak rendje és módja szerint Chris elkezdhetne felengedni, de ez nagyon nem megy neki.
Persze a szülők jó fejek, az após még Obamára is szavazott, a fekete cselédek sem azért vannak, mert szolgák...hát nem aranyembör'?! 
Mindenki kedves, megértő, túl tökéletes. Nem csak a néző, Chris is vakarja a fejét, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
Vagy csak paranoiás? Az érkező vendégsereg, ez a vidéki, ostoba szalonnáci réteg zavarja a bunkó megszólalásaival (ha fekete akkor biztos jó a sportban, nagy a szerszáma, stb.)? Egy biztos, valami nincs rendben, ezeknél a fehéreknél sosem tudhatja az ember.
Kivételes hangulatú film, tűkön ültem végig, a feszültség egyre elviselhetetlenebb lesz, csak néha pihenhetünk meg, amikor Chris barátja egy kis színt, vagyis humort visz az amúgy para jelenetekbe. Mármint Chris-nek para, a többiek egész jól érzik magukat.
Olyan, mintha már mindenki ismerné a poén csattanóját, csak ő nem. Kellemetlen érzés. 
Persze, társadalomkritika is van benne, mindenki megkapja a magáét, nem kell ahhoz fehérnek lenni, de ez a nagy mondanivaló nem megy az élvezhetőség kárára. Nem oktat, inkább kacsint egyet. Mindenki hülye, látod, inkább érzed jól magad.
Valamiért a Butter jutott eszembe a fekete-fehér ütközetről, noha műfajában kicsit más, ott a késekkel inkább vajszobrot faragnak;).
Nem sok film áll a Tomatoes-on 99%-on, de ez ott van. Ráadásul 4,5 millió dollárból készült és már messze 100 felett jár. Kis költségvetés, nagy élvezet.

Tűnj el! (2017) on IMDb

Spider-Man: Homecoming (2017)

Nem is nekem kellene írni a filmről, Pávek úr lenne az illetékes a témában, de a két megmászott hegy és a közte lévő három Spartan miatt ez nem fér bele az idejébe.
Marvel már a spájzban van, ezt már kitárgyaltuk. A Sony meg visszaadta/átadta kölcsönbe a Pókembert a Disney-nek, hogy harmadjára is elinduljon a történet. Fárasztó még belegondolni is.
A Disney/Marvel meg biztos kézzel lezongorázott nekünk egy igazi vasárnap esti családi mozit, amiben mindenki megtalálja a számítását. 
A fiatalabbak tudnak azonosulni a hőssel, a középsuliban való megfelelés vágyával, a csajozási nehézségekkel. 
Az öregebbeknek ott van a Keselyű (Michael Keaton), a becsődölt építési vállalkozó, aki a családja miatt adta bűnözésre a fejét. Remek karakter, tuti low-level főgonosz, érthető, földhözragadt indítékokkal. 
Az már csak engem, a Spidey fant zavarja kissé, hogy itt Pókember, mint második vonalbeli szuperhős szerepel, ami azért namár', pont az mögött az Iron Man mögött van, aki a Marvel képregények hátsó max. tíz lapját kapta meg magamutogatásra. Na de mindegy, remélem ez csak a jövő alapozása és Spidey szépen lassan átveszi a stafétát a nagy öregektől.
Tom Holland is érdemel egy ötöst, igazán jó Pókember lett, abszolút jöhet a következő filmben is. A jelent a csaj apjával (a Keselyű) a kocsiban eszméletlen jól sikerült, az udvarló és a csaj apjának kínos beszélgetése, ami amúgy és k*rva kínos úgy általában, de ha azt még, mint Pókember és a Keselyű folytatjátok, hát na...a tipikus tinis/bálos/romkom parafrázisa. Ej, de nagy pacsi érte.
Veszettül tudják a Marvelnél mi kell a népnek és meg is adják. Noha ez nagyon hidegen kiszámolt és adagolt szórakozás, minden patikmérlegen előállítva. Durván tolják a látványt és a high-tech cuccokat, nekem az sok, de tudom, már rég nem én vagyok a film igazi célcsoportja.
Engem már May nénivel (Marisa Tomei) akarnak megnyerni a filmnek. Úristen, sosem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a sort...de az is biztos, hogy sosem akartam még ennyire Spidey lenni...ahogy fél New York is.
Élmény mozi, sokkal jobb, mint az utolsó egy-kettő Bosszúállók. Merjünk kicsik lenni és szórakoztatni...szóval ezután nézzétek meg az Ant-Man-t is.

Pókember: Hazatérés (2017) on IMDb