My Week with Marilyn (2011)

Egy hét Marilynnel

Ki is volt valójában Marilyn Monroe?

A színésznő (Michelle Williams) életének azon részével foglalkozik, amikor átruccant Angliába filmet forgatni. Lawrence  Olivier (Kenneth Branagh) ekkortájt azon munkálkodott, hogy leforgassa A herceg és a színésznő című mozit a kezelhetetlen dívával.

A film az egyik asszisztens szemszögéből mutatja be a nehéz életű énekes-színésznő pillanatit. A vásznon egy középszerű romantikus történetet láthatunk, amely végül el is laposodik. Azok a pillanatok élvezhetők, amikor Williams lejátssza a vászonról Marilynt.

A fentebb említett kérdésre nem kaptam meg a választ.

Dredd (2012)

Ismét egy feldolgozás, illetve egy képregény újragondolása. Dredd (Karl Urban) sokkal keményebb, jobb, okosabb, eltökéltebb, mint a Stallone által megformált karakter, aki az Úr 1995. évében követett el merényletet a jó ízlés ellen.
Valamit azért vettek át az első filmből, a Stallone-féle arc, pontosabban az arca alsó felének "játékát" ill rángását, nem? Szerintem az, ahogy Urban fintorog, egy az egyben Stallone. Jaaa, nem, a keménygyerekek' csinálják így. Igen, ez lehet az. Akkor bocs.

A történet ismerős lehet, ugyanaz, mint a The Raid: Redemption, ami azt jelenti, Dredd és az újonc csajszi bemennek egy óriási panelházba és nem tudnak kijönni, ráadásul a sok panelproli a vérüket akarja. A forgatókönyv írók nem erőltették meg magukat túlságosan. 

Látványos dirr-durr emeletről-emeletre, meglepőnek nem nevezhető fordulatok, kevésbé jó színészi alakítások. A főellenség nem annyira félelmetes őrült, mint amennyire beállítják. Kár érte, hálás szerep, Lena Headey (a Trónok harcában Cersei Lannister + totál úgy néz ki, mint Ördögh Nóra:)) dilinyósabb is lehetett volna, akkor izgalmasabb lett volna.

Véleményem szerint kissé túlbecsülték a filmet, az imdb-n meglepően jó pontot kapott, ami azért enyhe túlzás. Nem rossz, egyszer nézhető kategória, de azért na.
A készítőknek volt önkritikájuk, Magyarországon már csak dvd-ben jelent meg. Szóval nekem van igazam.

A Lonely Place to Die (2011)

Most egy natural-horror, avagy hogyan menekülnek a helymászók a gonoszok elől...hát gyorsan. Nagyjából ennyi a film. Nem is lehet horrornak nevezni, inkább thriller. Gyanítom, azért néztem meg, mert nem volt jobb dolgom. pozitívum, hogy a skót táj eszméletlenül szép, ott még menekülni is valami élmény lehet. 

Ez mellett néha izgalmas, egyébként tucat menekülős, össze-vissza balfaszkodós, kicsit Eden Lake stílusú film.

Csak ha nincs más.

Sinister (2012)

Én is ugyanazt a filmet néztem, ami az imdb-n majdnem 7 ponton áll (csak 6.8) és mindenki (majdnem) dicséri? A legjobb esetben is átlagos, az év horrorjának nemigen nevezném.

Egyenek elmegy, talán le is kötött, néha egészen ijesztő. Ethan Hawke jó a főszerepre, ha nem egy hasonlóan fajsúlyos színész játszana benne, szerintem simán B kategóriába csúszna, én meg már a felénél kikapcsolom.

A Kör és a Paranormal Activity eme szerelemgyereke egyszer talán nézhető, de hogy a legjobb lenne...ugyan kérem!

Sleeping Beauty (2011)

Bemutatója alapján már következtetni lehet, hogy tabudöngetés fog következni.

Lucy (Emily Browling) egy olyan típusú lány, akit nem igazán érdekel a világ, ami körül veszi. Suliba jár, albérletet tart fent és ezeket escort melóból fedezi. A legújabb munkája is hasonló, csak talán egy picit perverzebb, mint az eddigiek. Abszurd Csipkerózsika mese. Kevés szöveg és rengeteg szürreális kép. Browling érzékeny játékát jó nézni még, ha karaktere viselkedéséből nem értünk egy kukkot se. A Sucker Punch után üde színfolt ez meló dráma színésznőnk repertoárjában.

Uraim, nem szex mozi, de még erotikusnak is gyenge. Egy tipikus művészfilm, ami harmat gyenge alapokon áll.

tás

Merry Crisis and Happy New Fear

Being Flynn (2012)

Mocsok város utcáin

"Bobby-ról jót vagy semmit..."

Nick a modern kori ifjak életét éli egy nyüzsgő nagyvárosban. Gyerekkorát édesanyja (Julianne Moore) folytonos pótpapa keresése végett nyűgként éli meg. Az igazi apja (Robert De Niro), akit szinte sose látott, amolyan csodabogár, nagy író, de taxisként dolgozik (az ihlet miatt). Mintha inspirációként találkozna a két életút. Csak valaki felszálló ágban, még a másik leszálló ágban van. A történet elég jó csak valahogy a kivitelezés nem jött össze. Néhol nagyon feszengtem a székbe, hogy jöjjön már valami. Amikor viszont De Niro a vásznon van, öröm nézni játékát, olyan ez neki, mint másnak a fogmosás. Nico karaktere elég gyenge, kevésbé hangsúlyos és túl szépfiús, nem elég lezüllött írós.

Kár érte pedig a forgatókönyvben sokkal több van.

tás

Taken 2 (2012)

Bryan Mills, Jason Bourne idősebbik bratyója ismét szétcsap pár albánt, akik nem tanulták meg az első részben, vele és a családtagjaival nem érdemes kekeckedni. Istenem, hát milyen nehézfejűek ezek az albánok, nem?

Kapásból csak rosszat hallottam a filmről, ami nem nagy újdonság, a sztori első hallásra csapnivaló. Ha már ilyen magas volt a léc az első résszel, egy többet is kihozhattak volna belőle. Az egyszerűség gyönyörködtet, de itt valahogy ez nem működött...

Viszont végignéztem. Az unalmas sztori helyett a nyilvánvaló és ordító baromságokat figyeltem és nem lepek meg senkit azzal a kijelentéssel, ha azt mondom, az amerikaiaknak megvan a saját Európa (ami nem Franciaország és Anglia) és Balkán fogalmuk. Engem ezek marhára idegesítenek, pedig hozzászokhattam volna. De akkor is szánalmas.

A kib*szottul komolynak szánt, de nyilvánvalóan vicces jeleneteket Liam Neeson profizmusa (színészként) sem menti meg. Maggie Grace a tini testével és a kaszáspók lábaival kiválóan hozza az itt már kevésbé rinyáló, menekülő tinit. Mondom én, hogy ez a lány csak ehhez ért (lásd itt).

Famke Janssen pedig az operatőr szerint kevésbé érdekes. Kár érte.

Az albán maffiavezér, Rade Serbedzija pedig ugyanaz a főgonosz, amit minden filmben játszik, legyen az szerb, orosz, ukrán, bosnyák, vagy román.

Hát kérem szépen, 2012 nem bővelkedett nívós akciófilmekben, így ez maradt egy nézhető kategória. Kizárólag dvd verzióban, szódával elmegy...1x!

Looper (2012)

Joe (Joseph Gordon-Levitt) a maffia bérgyilkosa. Ebben a különleges az, hogy ez a maffia a jövőben létezik, ugyanúgy, ahogy Joe áldozatai is. Időgéppel a maffia visszaküldi a megölni kívánt személyt, Joe meg lepuffantja. Ennyi az egész! Aztán egy szép napon az öreg Joe-t (Bruce Willis) kapja meg a jövőből...

Egy nagyon kellemes meglepetés a film, ezt gyorsan le kell szögeznem. Ötletes és eredeti, az időutazós szál ellenére sem mondanám sci-finek. Nem is kap nagy hangsúlyt a filmben, csakúgy, mint a jövőbeli ketyerék. Ezt a vonalat erősítik csak a régimódi fegyverek is, amivel puffogtatnak (szinte már gagyi). Helyette/mellette egy kicsit akció, egy kicsit dráma. 

Levitt olyan szinten hozza a fiatalkori Willis-t, hogy az már félelmetes. Már csak ez miatt is megéri megnézni (és még ott van Emily Blunt is). Remek színész lesz belőle...vagy már az is.

A farmos résznél cseppet leül a film, de remek hangulat átlendít ezen a kis üresjáraton.

A szereposztás és a történet alapján talán rajta van a 2012 top5 filmes listán. Nálam, legalábbis.

The Hobbit: An Unexpected Journey (2012)

A váratlan utazás

Megmondom őszintén, annyi rosszat olvastam a Hobbitról, hogy majdnem elhittem. Megpróbálom nem kiírni a dühömet.

A film sztoriját nem írnám le, ha megbocsájtotok (akik olvasták, azok ismerik, akik meg nem, úgyis mindegy!) A történet egy aranyos kis visszautalással kezdődik, de pár perc után belecsap a lecsóba. Parádés a törpök megjelenése és rendbontása, talán csak Bilbó (Martin Freeman) egy kicsit haloványabb, mint a könyvben (a mosogatás is inkább jópofa, mint irritáló). Onnantól, hogy a szövetség útra kel, megindul az akció dömping. Főhőseink egymás után esnek különböző kalamajkákba (hűen követve a könyvet), a csöbörből-vödörbe szindróma. Ezek a csaták mindent felülmúlnak, iszonyú látvány áradatot és izgalmat kapunk a nyakunkba. A mozi legjobb része a köteleken táncolás az orkoknál, még Móriát is hajazza. Gandalfra (Ian Mckellen) igazán nem lehet panasz, többet varázsol, mint a trilógiában összesen, ezt is megemlíteném a fanyalgóknak. Talán a Barna mágusos résznél ül le egy kicsit a fim. Az ember nyakizmai az első félóra után megszokják a kameramozgást és a képkockák gyorsaságát, utána csak élvezni kell, mert erről a rendezőnk gondoskodott. A tűéles kép és flashback-ek egy kicsit rontanak a mű meseszerűségén, de aki gyerek matinét akar nézni, annak nem ajánlom, hogy jegyet vegyen rá.

Kedves kritikusok, anti –jacksonostiták és egyéb rosszmájúak, nem tudjátok elrontani, hogy az emberek mozi élményét. A film ott van szorosan elődei nyomában (cseppet sem rosszabb, mint a Két torony), mert azért iszonyú nehéz lett volna űberelni bármelyiket is. De mutasson nekem valaki egy olyan fantasyt ami látványba és történetben felveszi a versenyt új-zélandi rendezőnk műveivel.

The Hobbit: The Desolation of Smaug (2013)

Az én legjobban várt filmem 2013-ban mi más is lehetne ...

Resident Evil: Retribution (2012)

A történettel a kedves olvasók utólagos engedelmével nem foglalkoznék. Mondhatnám, hogy ha nem láttad az első négy részt, nem leszel biztos benne, mi történik, de mivel finoman szólva sem fektettek nagy hangsúlyt a sztorira, így az erőszak nyelvét megérti az "elsőnéző" is. De ilyen - és ebben száz százalékig biztos vagyok - nincsen. Vagy láttad az előző részeket, esetleg játszottál a méltán híres játékkal és adsz egy esélyt az új filmnek is, vagy nem tudod, miről van szó és nem nézed meg. Nincs arany középút. 

Nemrég ecseteltem a cimboráknak, a Resident Evil az a film, ami nem annyira jó, kiszámítható, agyatlan, ugyanakkor látványos, a legfontosabb erénye, hogy hiába láttad már egyszer, ha mondjuk a Tv-ben adják, leülsz egy sörrel/chipssel és megnézed újra (én a Resident Evil harmadik részével voltam így).

Ezzel nem, ez egy béna film.
Még nagyobb robbanások, az előző részekből lopkodott jelenetek felturbózása, ami csak azért működik valamennyire, mert behoztak pár alapkaraktert is (legalábbis a játékban alapnak számítanak, lásd Ada Wong, Leon)

Ha nem ismered a filmet, felesleges belekezdened! Ha már láttad az előző részeket, úgyis megnézed majd...szerintem csalódni fogsz.

Man of Steel (2013)

'Várjuk már' kategória!

 

Conan the Barbarian (2011)

Nesze neked trilógia, fa…..!

Conan (nem az osztrák) a háború gyermeke, szívja magába a vérengzést. Mindaddig még a papát ki nem végzi az ellenség. Viszont így jöhet az igazi bosszú.  A továbbiakban franchise gyalázás láthat a néző, óvodás történettel és hatásvadász képekkel. Kiölve a misztikumot, ami jellemezte az eddigi filmeket.

Csapni valóan sz..!

tás

Lawless (2012)

"It is not the violence that sets men apart, alright, it is the distance that he is prepared to go."

1930, a gengszterek és szeszcsempészek kora. Három tesó, a Bondurant fivérek megmutatják, hogyan kell szeszt pancsolni és eladni a szomszéd megyébe. És nem osztoznak ám a korrupt zsarukkal sem, neeem, ők kemények.

Shia LaBeouf nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a szerep illett hozzá, zsigerből hozta a nyápic szarjankót, akit a tesók húznak ki a szarból, állandóan. A templomi csajjal jól mutatnak együtt, kedves kis szál az amúgy elég véres történetben.

Aki viszont betölti a vásznat és a jelenléte mindenhol érződik (és szükséges) a filmben, az Tom Hardy (Forrest Bondurant). Ennek a legénynek aztán nem szeretnék az útjába kerülni. Üldögél a nyominger kardigánjában, de nem tudod nem észrevenni, ha megszólal, nem tudod nem hallani. A Sötét Lovagban szétverte Batmant, majd lejött Virginia államba szétcsapni a sok redneck között. 

A harmadik tesó nem nem sok vizet zavar, sem a rohadékot játszó Guy Pearce. Inkább idegesítő, mint félelmetes. Gary Oldman is szerepel a filmben, sajnos csak pár jelenet erejéig. Ő még emelhette volna Hardy mellett a film színvonalát.
Történetileg néha lapos és eléggé véres, de összességében egyszer nézhető. Azon gondolkodom, mit írnék, ha Hardy nem lenne benne...akkor nem sok jót, az biztos.

Conan the Destroyer (1984)

Na, ezt már rég láttam (vagy 20 éve), az előző után meg stílusos is (imdb).

Conan (még mindig Arni) a sírrablók szokásos életét éli, mikor kap egy soha vissza nem térő lehetőséget, amivel feltámaszthatja régi szerelmét (nem a Vörös Szonját!). Csak hát kő’ egy csapat alapon, mindenkit bevesz a buliba, van itt harcos amazon (Grace Jones), néger óriás (Wilt Chamberlian, a valaha élt legnagyobb kosaras aki egyszer, egy meccsen 100 pontot dobott!), Mako (vizárd újra) plusz még egy hercegnőt is pátyolgatni kell. Irány az üveghegyen (palota) túlra és máris jöhetnek a csihi-puhik, meg a kalandok. Mondhatnám, hogy egy tipikus Disney mese, talán ezért is fantasybb (rossz értelembe) a film hangulata. Még a trükkös-tükrös rész elmegy, de többi az szánalmas.

Annak idején azt mondtuk: - De szép, de jó! Manapság ez viszont Z kategória.

tás

The Bourne Legacy (2012)

Egy újabb Bourne, Matt Damon és Greengass (rendező) nélkül. Minden fenntartás nélkül vártam a filmet, mivel az első három rész annyira egy akció etalon nálam, elcseszni úgysem tudják. És szerintem nem csak nálam rakta magasra a mércét, az utána jövő filmek is próbáltak - látványban legalábbis - hasonulni hozzá.
Gondolok itt pl az "új" James Bondra, aki az Casino Royale-ban már egyátalán nem a 'kütyüs' menőcsávó a láthatatlan kocsival, hanem egy nagyon is gyakorlatias katona, aki józan paraszti ésszel oldja meg a gondokat (megvan, amikor a yamakasi terrorista átugrik egy ici-pici lyukon az építkezésen üldözős jelenetben, Bond meg egész egyszerűen áttöri a falat, kütyü, trükk és...khöm...ész nélkül??). Kicsit durva példa, de valami ilyesmire gondolok. Egyszerű és hatékony. 

Láthatjuk, a léc magas és miután megnéztem a filmet, nem tudom eldönteni, csak remeg, vagy le is esett...mármint a léc.

Jeremy Renner egyszerűen akkora ász, nehéz rá rosszat mondanom! Jó az ügynök szerepében, kicsit esendőbb, nem olyan terminátor jellegű, mint Damon. Sokat pofázik, például.
Az előző részekhez képest itt kapott a főszereplő maga mellé egy egészen jó csajt (színészi és küllemi értelemben is). Rachel Weisz-t ahogy utáltam eddig, annyira kellemes csalódás volt most. A kémia is működött köztük, uh. ez pipa. 

A történetet már annyira megerőszakolták, hogy az már gyalázat. Annyira újat akartak mondani, hogy közben nem vették észre, visszakanyarodtak az elejére. Sok az üresjárat, a Bourne filmeket sem az erős dialógok és a drámai szempilla rebegtetések miatt szeretjük.

Nem sajnáltam az időt rá, hogy megnéztem. Jó akciófilm? Igen. Méltó folytatás? Az túlzás lenne. Megnézném-e dvd-n? Talán, egy jó év múlva...vagy kettő.

Conan the Barbarian (1982)

Én annak a tesztoszteronfüggő korosztálynak vagyok a tagja, amely ehhez hasonló filmeken nőtt fel, bár eme művet sosem láttam (imdb).

Van ugyebár egy Conanuk (Svájcinéger), aki kénytelen egy kőbányában felnőni, miután a családját a szeme láttára mészárolták le (jé, 82-ben is működtek már ezek a dolgok). Naná, hogy az ősellenség, aki ezt a galád tettet elkövette, nem más, mint Thulsa Doom (az ördögi James Earl Jones), a kígyókkal táncoló. Persze főhősünk addig nem nyugszik, még el nem pusztítja az ellent, mert ugye bár ilyen a barbár (osztrák-amerikai) vér. Ez a pofon egyszerű történet abban a korban még elég jól működött. A szenátor muszklija és egy pár jó ötlet (pl James Kígyóvá változása vagy a kígyó nyíl) megelőzte korát. Tulajdonképpen, ha azt nézzük, hogy 1982, az apró hibákat (néha Svarczi lába iszonyú vékony!) leszámítva korrekt munka. Gondolom extra részes verziót néztem ezért éreztem, hogy egy kicsit vontatott lett a mozi, de néha nagyon élveztem azokat a részeket, amikor nem beszélt senki.

Most már rájöttem, gyerekként miért is nem engedték megnézni. A sok meztelen női test biztos jobban érdekelt volna, mint a matek óra.

tás

Savages (2012)

Feladta a leckét, írjak-e erről a valamiről...aztán azért döntöttem el, hogy kanyarítok pár sort, mivel a "filmet" Oliver Stone rendezte, akinek a kezei közül kijött már pár jó film. De ezt és még pár későbbi művét megnézve kezdem azt hinni, hogy ő a direktorok között a Nicolas Cage! Egyre szarabb filmeket csinál ez a szerencsétlen. A történet még nem is lenne gáz, de a színészek? A hangulat? Úgy általában a megvalósítás? Még B kategóriát is csak súrolja, de alulról.

A megnézés nálam azt jelentette, hogy közben olvastam és közben 4x sebességgel ment a dvd lejátszóban...azért, mert Oliver Stone...és visszaszívom...a történet is szar.

És hogy lényeges infó is legyen benne, a rendezőtől inkább ezeket nézzétek meg: Any Given Sunday, U Turn, Natural Born Killers, Platoon

Solomon Kane (2009)

Nekem fantasy minden mennyiségben jöhet, csak mostanában a minőség nem üti meg mércét. Sajnos!

Talán a 16. század környékén járunk a britt felföldön.Van egy gátlástalan harcosunk Solomon Kane (James Purefoy), az a típus, aki először odacsap, aztán meg nem is kérdez, csak a kincs motiválja. Az elején egy jó kis jelenetben megkapja a nagy pofont, magától a sátántól. Várják már nagyon a lelkét, ezért főhősünk inkább jó útra tér, mielőtt késő lenne. De a baj persze a világvégére is elkíséri Solomont. Pont az ő útjába kell akadni egy szegény Williamnek (Pete Postlethwaite) és családjának, akit persze a szeme láttára gyilkol le az ellen. Csak a Jámbor Meredith éli túl, akit viszont magával hurcol a gonosz lord. Na Kane-nek sem kell több, a lány nyomába ered és jaj annak, aki útjába áll. Pedig a film kiemelkedik az átlagból, talán a forgatókönyv gyengesége miatt áll ilyen szarul az imdb-n. Látványra nem lehet panasz, igazi esős, ború képek, mint egy dark fantasy. A szereplők is hitelesek, szerintem még a történet is izgalmasnak mondható.

Ilyen borús időkbe kötelező darab, nem kell tőle sokat várni, csak élvezni az akció dömpinget.