In the Valley of Violence (2016)

Minimál western mozi jó színészekkel és remek hangulattal. Téli hideg estékre kifejezetten ajánlott.
Paul (Ethan Hawke) a mexikói határ felé tart, a készletei kifogytak, kénytelen megállni az éppen útba eső koszos kisvárosban. Szinte érzi, hogy baj lesz, de nincs más választása.
Az ivóban egyből találkozik a város helyi nagylegényével, ugyan hol is lenne máshol, mint a kocsmában. Az idegen nem akarja felvenni a kesztyűt, de amikor a kutyájára irányul a fegyver, eldurrant egy nyaklevest, amitől Gilly (James Ransone) eldől, mint a rohadt nád.
A kemény gyerek apukája, a helyi seriff (John Travolta), a várakozásokkal ellentétben nem veri majd'halálra az idegent, helyette inkább megbeszélik, mindenkinek az lesz a legjobb, ha az idegen gyorsan távozik a városból. A fiának szigorúan kiköti, nem mehet az idegen után, a bosszú elmarad.
A megszégyenített gyerek azonban egyenlíteni akar és utánamegy pár emberrel...azután pedig az idegen jön vissza...rendkívül mérgesen...
Hollywoodban ráálltak a kutyákra, ha valakinek a csaját, apját, anyját, szomszédját, Iphone telóját nyírják ki, az már nem éri el az ingerküszöböt. A kutya az új csaj, ezt John Wick is megmondhatja, ott is jön a második rész, ott majd két kutyát intéznek el.
Hawke meglepően jó, sőt ász a múltja elől menekülő, szótlan, a világ terheit a vállán cipelő, vadnyugaton kóborló hős/antihős szerepében, mint ahogy Travolta is várakozáson felüli az alsótőgyes falvi sheriff szerepében, aki csak nem akar balhét a városban.
Kötelező elemként előkerül a város kis tüneménye (Taissa Farmiga), aki alig várja, hogy valaki/bárki megmentse és könnyes szemmel néz az idegenre, hogy ő nem őt megmenteni jött, mert magát se nagyon tudja.
Majd elfelejtettem, ez a Ransone (Harry Bosch-season 2) gyerek mostanában egyre többször van képernyőn és nagyon nem bánom, az új generációban is vannak/lesznek jó színészek. Itt majdnem ellopja a show-t a két öreg elől.
Minden megvan benne, ami egy igazán jó westernbe kell, manapság olyan kevés a jó film a műfajban, uh. ezt mindenképpen meg kell becsülni. És nézni.
  In a Valley of Violence (2016) on IMDb

Liza, a rókatündér (2015)

Azt mondanom sem kell, hogy Kovács Lehel cimborám munkásságára máshogy tekintek. Már itt az elején kijelenthetem, hogy eme mű mind hangulatában, történetében és kivitelezésében mérföldkő a honi filmgyártás sorában.

Liza (Balsai Mónika) rókatündérnek képzeli magát, mert egy könyvből azt olvasta, hogy a japán mitológia szerint az ilyen fajta lányok soha nem lehetnek igazán boldogok. Pedig sanyarú sorsú hősnőnk mindent megpróbál, hogy megtalálja végre a szerelmet, de ez nem igazán sikerül neki. Miközben sorra dőlnek ki mellőle az udvarlók, a boldogság „aprómadara” Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) képében költözik be a szomszéd szobába.


Amélie és Wes Anderson filmek magyar szerelemgyereke olyan hatásosra sikeredett, hogy bebújik rögtön a bőrünk alá. Minden apró részlet és szereplő a helyén van, a vágás s dramaturgia a hőskori álomgyárat idézi. Ha kötözködnék egy kicsit, akkor a vége szerintem egy kicsit sutára lett hagyva, de ami előtte történik az kárpótol mindenért. Csak így tovább, Ujj Mészáros Károly!
Liza, a rókatündér (2015) on IMDb

The Last Witch Hunter (2015)

Kaulder (Diesel) egy baromi kemény boszorkányvadász, akit még a középkorban valamikor egy főboszorkány az örök élettel átkozott. meg. A rohadék.
A csata és az átok után ugrunk pár száz évet, Kaulder már a jelen kori New York-ban irtja a szabályokat be nem tartó boszorkányokat. Egy szervezetnek dolgozik, ami a két faj, vagyis az emberek és a boszik között őrzi a békét. Vagy legalábbis próbálja őrizni. Kaulder tehát a boszorkányok Pengéje.
A társa és aktuális segítője (Michael Caine) meghal, de kiderül, nem természetes halállal, ráadásul a főboszit is fel akarja valaki ébreszteni Csipkerózsika álmából.
A rend új segítőt ad mellé (Elijah Wood), valamint társául szegődik egy fiatal boszi is, így veszik fel a harcot a nagy-nagy gonosszal.
Hát nem egy bonyolult film, ha annak is tűnik, akkor csak rosszul fogalmaztam. Diesel itt éppen nem morcosan néz és vezet autókat, ver szét komplett űrhadseregeket, hanem boszorkányokat aprít. Vin Diesel Vin Dieselt alakítja a vásznon, így kapunk egy erősen felejthető, középszerű filmet, amit egyszer meg lehet nézni, semmi gond. Ha nem most, majd egy év múlva a Film+ csatornán.
Noha a mellékszereplők nem kispályások, szinte nem is lehet látni őket a vásznon, szóval marad a gyengusz sztori a közhelyes megoldásokkal és a benga számítógépes grafikával.
Ja, a mozi azért (is) készülhetett el, mert Diesel nagy AD&D rajongó és a saját boszorkányvadász karakterét filmesítették meg és játszhatta el. Ez mondjuk nem semmi, de ez a film ettől nem lett értékesebb.
Nagyon nehéz jó fantasy filmet csinálni, ez az a műfaj, ahol tíz filmből nyolc egyből bukik, egy talán nézhető, a tizedik meg nincs is.

Az utolsó boszorkányvadász (2015) on IMDb

Loft (2014)



2008-ban készítettek egy Loft című belga filmet, amit Erik Van Looy rendezett, aki ezt a művet is jegyzi. 2010-ben azonban készítettek egy Loft című holland filmet, amelyet 2014-ben újra leforgattak immáron száz százalékos amerikai produkcióként és a kockáról-kockára megegyezik a holland társával. Ki érti ezt?!

Adott öt kőgazdag és házas jó barát, akik fenntartanak a belvárosba egy luxus lakosztályt, hogy itt hancúrozgatnak éppen aktuális szeretőjükkel. Azonban egy napon valami hiba csúszik a Mátrixba, ugyanis egy halott csaj fekszik az ágyban és elsőre mindenki letagadja, hogy köze lenne a dologhoz. Nincs más hátra, mint összerakni a kirakós darabjait mielőtt nagy nyilvánosságra kerül az egész, szóval ketyeg az óra.

A Kéjlak minden ízében egy kellemes mozi, elég feszes és izgalmas fordulatokkal van megáldva, hogy a thrillerek hírnevét méltóan folytassa. Hátránya az igen gyenge színészi játékok mellett, hogy túlon-túl kamarásra sikerült és így inkább kelti egy tévéfilm benyomását, mint egy vérgőzös moziét. Pedig még az operatőrnek is sikerült a klisés kameramozgásokból jól kijönnie. Ráadásul az indítékok eltűnnek a szőnyeg alatt egy-egy nagy fordulat előkészítése miatt.

Kéjlak (2014) on IMDb

He Never Died (2015)

Jack önkéntes száműzetésben él, valahol egy X városban. Az egész napja alvásból áll, ezt néha megszakítja egy kis evéssel (ugyanazon a helyen mindig ugyanazt eszi) és egy kis bingózással a helyi nyugdíjas klubban. Ha beszélgetnie kell valakivel, rögtön hátat fordít, ha csak teheti, ha meg nem, akkor tőmondatokban válaszol. Igen és nem, kb ennyi. Az már rögtön látszik rajta, önként választotta ezt az életnek alig nevezhető vegetálást. A kérdés a miért.
A napi rutint felkavarja a lánya betoppanása, valamint a helyi gengsztereknél is kihúzza a gyufát, mert elkalapál egyet-kettőt. Rossz helyen volt rossz időben. A lényeg, hogy felbolydul körülötte a világ és kénytelen szétcsapni pár fejet. A dolgok pikantériája, hogy ahogy a cím is utal rá, Jack nem igazán tud meghalni. Próbálta már, ahogy mások is próbálták őt kinyírni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Hát beskatulyázni a filmet elég nehéz. A kemény jelentetek miatt mindenképpen a horror műfaja felé kacsingat, de az egysoros poénok és maga Jack emberkerülő karaktere néhol annyira vicces, hogy már szinte vígjáték lesz.
Amúgy igazi one-man show a mozi, a karakteres arcú, szögletes mozgású Jack (Heny Rollins) simán elviszi a hátán az egész filmet, annak ellenére is, hogy a néző a történet felénél már nagyon-nagyon kíváncsi, ki a fene ez a csóka, honnan jön, mit láthatott? Fapofával bingózik, gyilkol, kajál, alszik. Semmi nem érdekli, csak annyit tudunk meg róla, hogy rohadtul öreg, minden volt már, még akasztott ember is. Unja a szöveget, unja az életet, át is aludná az egész hóbelebancot, ha hagynák.
Számomra pozitív, hogy Jack nekünk sem válaszol, a szűkszavúsága nem csak a filmbeli karaktereknek szól. Mi is sötétben maradunk végig, a kilétére is csak annyit válaszol vállvonogatás közben, hogy "benne vagyok a bibliában". Milyen kemény szöveg ez már?
Nekem élmény volt, egy nagyon kellemes meglepetés.

He Never Died (2015) on IMDb

Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Chappie (2015) on IMDb

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).
Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

A kém (2015) on IMDb