Get Out (2017)

Chris pakol és a Rose-val, párjával indulnak vidékre, a lány szüleihez. Hónapok óta együtt vannak, ideje bemutatni a vejkót' az örömszülőknek. Már az első öt percben megfeszül a szerencsés fiatalember, a helyzet még alaphelyzetben is kellően szar...köhöm...szóval kínos, mivel hősünk fekete, mint az éjszaka, a csaj meg a család pedig felső-középosztálybeli, vidéki értelmiségiek, nem mellesleg fehérek, mint a hó.
És meglepi lesz, Rose csak azért sem árulta el a szülőknek, nem számít, elvileg ez már a 21. század.
A nagy találkozás után persze annak rendje és módja szerint Chris elkezdhetne felengedni, de ez nagyon nem megy neki.
Persze a szülők jó fejek, az após még Obamára is szavazott, a fekete cselédek sem azért vannak, mert szolgák...hát nem aranyembör'?! 
Mindenki kedves, megértő, túl tökéletes. Nem csak a néző, Chris is vakarja a fejét, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
Vagy csak paranoiás? Az érkező vendégsereg, ez a vidéki, ostoba szalonnáci réteg zavarja a bunkó megszólalásaival (ha fekete akkor biztos jó a sportban, nagy a szerszáma, stb.)? Egy biztos, valami nincs rendben, ezeknél a fehéreknél sosem tudhatja az ember.
Kivételes hangulatú film, tűkön ültem végig, a feszültség egyre elviselhetetlenebb lesz, csak néha pihenhetünk meg, amikor Chris barátja egy kis színt, vagyis humort visz az amúgy para jelenetekbe. Mármint Chris-nek para, a többiek egész jól érzik magukat.
Olyan, mintha már mindenki ismerné a poén csattanóját, csak ő nem. Kellemetlen érzés. 
Persze, társadalomkritika is van benne, mindenki megkapja a magáét, nem kell ahhoz fehérnek lenni, de ez a nagy mondanivaló nem megy az élvezhetőség kárára. Nem oktat, inkább kacsint egyet. Mindenki hülye, látod, inkább érzed jól magad.
Valamiért a Butter jutott eszembe a fekete-fehér ütközetről, noha műfajában kicsit más, ott a késekkel inkább vajszobrot faragnak;).
Nem sok film áll a Tomatoes-on 99%-on, de ez ott van. Ráadásul 4,5 millió dollárból készült és már messze 100 felett jár. Kis költségvetés, nagy élvezet.

Tűnj el! (2017) on IMDb

Spider-Man: Homecoming (2017)

Nem is nekem kellene írni a filmről, Pávek úr lenne az illetékes a témában, de a két megmászott hegy és a közte lévő három Spartan miatt ez nem fér bele az idejébe.
Marvel már a spájzban van, ezt már kitárgyaltuk. A Sony meg visszaadta/átadta kölcsönbe a Pókembert a Disney-nek, hogy harmadjára is elinduljon a történet. Fárasztó még belegondolni is.
A Disney/Marvel meg biztos kézzel lezongorázott nekünk egy igazi vasárnap esti családi mozit, amiben mindenki megtalálja a számítását. 
A fiatalabbak tudnak azonosulni a hőssel, a középsuliban való megfelelés vágyával, a csajozási nehézségekkel. 
Az öregebbeknek ott van a Keselyű (Michael Keaton), a becsődölt építési vállalkozó, aki a családja miatt adta bűnözésre a fejét. Remek karakter, tuti low-level főgonosz, érthető, földhözragadt indítékokkal. 
Az már csak engem, a Spidey fant zavarja kissé, hogy itt Pókember, mint második vonalbeli szuperhős szerepel, ami azért namár', pont az mögött az Iron Man mögött van, aki a Marvel képregények hátsó max. tíz lapját kapta meg magamutogatásra. Na de mindegy, remélem ez csak a jövő alapozása és Spidey szépen lassan átveszi a stafétát a nagy öregektől.
Tom Holland is érdemel egy ötöst, igazán jó Pókember lett, abszolút jöhet a következő filmben is. A jelent a csaj apjával (a Keselyű) a kocsiban eszméletlen jól sikerült, az udvarló és a csaj apjának kínos beszélgetése, ami amúgy és k*rva kínos úgy általában, de ha azt még, mint Pókember és a Keselyű folytatjátok, hát na...a tipikus tinis/bálos/romkom parafrázisa. Ej, de nagy pacsi érte.
Veszettül tudják a Marvelnél mi kell a népnek és meg is adják. Noha ez nagyon hidegen kiszámolt és adagolt szórakozás, minden patikmérlegen előállítva. Durván tolják a látványt és a high-tech cuccokat, nekem az sok, de tudom, már rég nem én vagyok a film igazi célcsoportja.
Engem már May nénivel (Marisa Tomei) akarnak megnyerni a filmnek. Úristen, sosem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a sort...de az is biztos, hogy sosem akartam még ennyire Spidey lenni...ahogy fél New York is.
Élmény mozi, sokkal jobb, mint az utolsó egy-kettő Bosszúállók. Merjünk kicsik lenni és szórakoztatni...szóval ezután nézzétek meg az Ant-Man-t is.

Pókember: Hazatérés (2017) on IMDb

Atomic Blonde (2017)

Lorraine Broughton (Charlize Theron) az MI6 legprofibb ügynöke következő küldetése egy kiszivárgott ügynöklista visszaszerzése Berlinben. Az időpont 89', a berlini fal már repedezik, mindenki zsezseg, a nép érzi a változást, ahogy a helyi és idegen ügynökök is. A lista kell a nyugatnak és persze az oroszoknak is. Ki tudja, mit hoz majd a fal leomlása, a szennyest akkor sem kell kiteregetni.
Érkezése után felveszi a kapcsolatot a helyi legénnyel, Percival ügynökkel (James McAvoy) hol együtt, hol külön-külön nyomoznak/verekednek a lista után.


Mondjuk inkább verekednek. A filmet a John Wick-nél is serénykedő, kaszkadőrből lett direktor, David Leitch rendezte. Tagadhatatlan a hasonlóság, nem csak a kézi tusáknál, de a történetvezetésnél is. Ugyanis míg a Wick-nél az elhanyagolható, mert elég vékonyka (kutya halott, ergó gonosz emberek is halottak, csak még nem tudják), itt a történet szerves része (vagy legalábbis kellene h az legyen, baszki a hidegháború végén járunk Berlinben, ha ez nem jó alapanyag, helyszín és időpont egy izgalmas kémsztorihoz, akkor semmi). És a hasonlóság, mert az előző mondatból még én sem jönnék rá, mi az, az az, hogy bár látszólag az Atomic-ban van sztori, végül is nincsen. 
Minden történés szinte azért van a filmben, hogy utána egy jót verekedjenek. Azért beszélek valakivel, hogy utána az eláruljon és utána egy jót verekedjünk. 
Bocs, ez azért nem így megy, legalábbis nem így kellene. 
Ez a mozi egy nagy parasztvakítás, de annak jó. A bunyók tényleg kidolgozottak, eszméletlenül hosszúak, sokszor vágás nélküliek. Theron kiváló bosszú angyala, főszereplőként egymaga elviszi az akciófilmet, ami valljuk be, nem gyakori Hollywoodban. Nem kellett odaírni a plakáton a neve mellé, hogy pl  Tom Hardy. Mert mégiscsak akciófilm. Oda meg férfi kell. Hát ide meg nem kellett.
Zene, látványvilág pazar, bunyókat már mondtam. Kár hogy a sztorit csak ezekhez találták ki.
Olvastak volna pár John le Carré regényt, már azzal beljebb lettek volna.
Amúgy megéri megnézni, főleg moziban.

Atomszőke (2017) on IMDb

Wind River (2017)

A Wind River indiánrezervátum vadkilövője Cory Lambert (Jeremy Renner) egy indián lány holttestére bukkan a vadonban. Mivel a rezervátum területén a helyi hatóság nem illetékes, az FBI veszi át a nyomozást. Ki is küldik a legközelebbi ügynöküket, Jane Banner-t (Elizabeth Olsen), hogy folytassa le a nyomozást. A tetthelyen már kiderül, az ügyet gyilkosságként kell kezelni. Banner természetesen egyből a tapasztalt nyomkövető és vadász, Cory segítségét kéri, hogy kiigazodjon a vidéken és a vidékieken egyaránt.
Van itt nekünk egy tapasztalt vén rókánk, egy zöldfülű FBI ügynök, nagy, hideg és barátságtalan külvilág, na meg a helyi morcos emberek, akikkel egy idegen úgysem tud szót érteni. A Bakos szótárban a közhely bejegyzésnél ennek a filmnek kell(ene) szerepelnie. 
Ha azonban vigyázó szemünket a rendezőre és a főszereplőkre vetjük (Taylor Sheridan, aki letette az asztalra a Sicario és a Hell or High Water forgatókönyvét, Jeremy Renner, aki mindig jó...és ha már főszereplőket írtam, Elizabeth Olsen, aki csak a Marvel filmekből ugrik be, bocs), már dörzsölhetjük is a kezünket és dobhatjuk be a popcornt a mikróba.


Maga a bűnügy egyszerű, mint a faék, semmi csavar, semmi meglepetés, a konkrét nyomozói munka tíz perbe is beleférne. Az atmoszféra teremtés, amit Sheridan mesterien írt/rendezett meg, ez a specialistása, ezt láthattuk az előző munkáinál is. A szürke kisembert szenvedését, aki a nagy, magasztos célok elérésébe majd beledöglik, miközben a külvilág (a mexikói határ, a sivatag, a fagyos rezervátum) próbálja összeroppantani. És akkor a kisember felteheti a kérdést, hogy mi a picsáért csinálom én ezt? Csak pár közhelyes választ lehet adni (ami attól még hogy közhelyes, nem kevésbé igaz).
Sheridan első rendezése közel sem tökéletes, írni még mindig jobban tud, de sok rendező a két kezét is odaadná, ha ilyen elsőfilmet' tudott volna összehozni.
Bevallom, néha annyira szájbarágós volt, hogy inkább mosolyogtam a drámai szövegen, mint hogy szomorúan együttéreztem volna, a betétdalok is inkább voltak suták és volt pár időhúzós üresjárat.
Ennek ellenére jó, megéri megnézni, a vége tűzharc a Sicario border jelenetéhez mérhető, ezt tanítani kellene. És a nagy puffogtatás előtt egy mesteri flashbackkel visszatér az alapokhoz és egyszerűen elmeséli, mi történt a lánnyal, így mire elsülnek a fegyverek, pont kerül a történet végére. Már nyugodtan nézhetjük, ki miért lő és kinek miért kell meghalnia.

Wind River - Gyilkos nyomon (2017) on IMDb

The Defenders (2017)

Daredevil, Jessica Jones, Luke Cage és az Iron Fist összeállnak, hogy együtt vegyék fel a harcot a Kézzel és mentsék meg New York-ot a végső pusztulástól. A történet az Iron Fist első évadának folytatása, de így-úgy minden karakterhez kapcsolódik. 
A Daredevil és vert már hülyére egy csomó Hand alkalmazottat, átvitt értelemben Cage is, Jones lóg csak ki a sorból, de lehet, nála majd a második évad hozza majd be ezt a szálat.
Abban mindenki egyetért, hogy a legbénább történetszálra hozták össze a négy hőst. Sajnos ezzel nem is lehet vitába szállni.


Az első mondatban a felsorolás hozza a sorozatok minőségi szintjét is. A Daredevil fergeteges volt, nem győzöm imádni, de kicsit az is elfáradt a második évadra (lehet, az Kéz a hibás, ha Ő/Ők a főellenség, szétesik és unalomba fullad az egész). Jones már más tészta, de még mindig baromi jó, Cage-nél már érzetem, hogy ez nem az igazi, volt hangulata, de a sovány sztorit elnyújtották. 
És akkor jött az Iron Fist. Ritka fos, vitán felül (órákon át lehetne ekézni, de most a Defenders a lényeg). El is dőlt a sok negatív kritika alatt, mint a rohadt nád, de akkor már állítólag elkezdték forgatni a Defenderst, ami azt a történet szálat viszi tovább...hálás lehetett ezek után folytatni a forgatást.
Szóval Iron Fist köré felépíteni a sorozatot nagy hiba volt. A Hand akarja a Fist-et (;)) hogy öklözzön be valami ajtót, mert csak az ő keze nyithatja ki. Huh, rendesen megerőltették magukat a forgatókönyv írók. Aztán jön az örökélet (ingyensör), a hallelúja meg a pusztulás. Ehhez feltámasztják a halálból Daredevil nagy szerelmét, Elektrát, aki immáron a Black Sky, szupererővel, hogy kapja el az Iron Fistet. 
Black Sky meg csak akkor szupererős, ha a történet indokolja, vagyis amikor a Defenders ellen küzd, egy-egy ellen még a Daredevil is megagyalja...kicsit aránytalan ez, kérem szépen. Azért ragozom ezt, mert rávilágít a sorozat egyik, ha nem a legnagyobb hibájára. Vagyis a Hand nem elég jó főellenség, a Daredevil első évadában Wilson Fisk (vagyis a Vezér) egyedül félelmetesebb volt, mint ez a négy főgyökér együttvéve. 
Ha pedig súlytalan az ellenség, minek a para, úgyis meg van minden mentve, mert majd jól összefognak a hősök, akik először nem akarnak együtt dolgozni, majd aztán mégis és akkor majd a végén, egy jó hosszú bunyó után minden happy lesz. Csak a lényeg maradt el, ami miatt eleve magas volt a léc. 
A karakterépítés (ha Cage és Iron Fist nem is annyira érdekesek és még csak nem is jó színészek, fűzték volna fel a sztorit Daredevil-re és Jones-ra), a jó főellenség és a király hangulat (kicsit ócsó' szaga van ennek az évadnak, fele valami gyárban, vagy a föld alatt valami lukban játszódik, ami persze lehetne hangulatos, de ez éppen nem az). Szóval háromból semmi.
Nagyon remélem, hogy az alkotók most nagyon morcosak és úgy állnak hozzá a következő évadokhoz (együtt és külön-külön is), hogy "na most megmutatjuk nekik"...vagyis nekünk, nézőknek. Hát csak mutassák, alig várom.

Marvel's The Defenders (2017– ) on IMDb

Baywatch (2017)

Mitch Buchannon (Dwayne Johnson) a sztár vízimentő egy átlagos napján két-három életet is megment, mentés közben feszít mint állat, villogtatja az ezer dolláros mosolyt, mindenkit ismer, mindenki ismeri. Ő a part királya, de még a királynak is kell segítség néha, uh az éves életmentő toborzás alkalmával kis csapata plusz három fővel bővül. Egy Zac Efron-nal, valami kövér kis zsurmóval (hogy Dwayne és Efron még übermacsóbbnak tűnjön) és duda 3-al. Duda 1 és duda 2 már a eleve a csapatban van. 
Talán túlzásnak tűnik a dudálás, de ha csak erre mennek rá az operatőrök, miért keressem meg a hozzájuk tartozó neveket?
Dwayne és Efron két percenként játsszák le az alfa hím meccseket, közben a gonosz indiai duda (azért nem kapott számot, mert nem a csipet-csapatban van, ő az ellenség), valamiért fel akarja vásárolni a partmenti telkeket, nem mellesleg kábítószert is csempésznek. Ennek folyamán pár hullát partra mos a víz, több sem kell Mitchnek, High School Efronnak és a három dudának, nyomozni kezdenek, miközben röpködnek a laza, de annál jobb poénok.
Hát igen, ha ezért moziban pénzt adok, úgy belefojtottam volna magam a literes kólába, hogy nincs vízimentő, aki megment.
Az első nagy poén, amikor a "még nem vízimentő" zsurmó farka beszorul valami napágyba és tíz percig tanakodnak, hogy szedjék ki, miközben fél Florida köréjük gyűlik és nem győznek villogni a telefonjaikkal. 
Ekkor már sejtettem, ez nem az én mozim lesz, de a következő háromszáz altesti poén után (na jó, már előtte is) tudtam, ez a film egyszerűen szar, kár ezt ragozni, nincs történet, csak ócska, gimis poénok...nem, még az sem, bocsánat, az Amerikai Pite első része fényévekkel jobb, komolyan mondom.
A lényeg, hogy lássuk, Efron és Dwayne mennyire izmos és hogy feszít akármin, akárhol. Kösz, erre azért kár volt egy majd két órás filmet ráhúzni.
Szóval kíméljétek meg magatokat.

Baywatch (2017) on IMDb

Alien: Covenant (2017)

Egy telepeshajó legénysége ismeretlen jelet fog egy ismeretlen bolygóról. Nem ez a céljuk, de utánanézve az új bolygó lakhatónak tűnik, sőt, jobb mint az eredeti cél, ráadásul sokkal közelebb is van. Mi gond lehet? 
Hát hogy sok az ismeretlen és az sosem jó, főleg egy ennyire megtervezett úton. A legénység mellett még vagy kétezer telepes van lefagyasztva a hajón, őket kell célba juttatni. 
A híres utolsó mondások kézkönyvében biztosan az első oldalon találod a következő kijelentést: "Gyerünk, nézzük meg, mi baj lehetne!?"
A bolygón, szerény véleményem szerint a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, ez még egy laikusnak is feltűnik, mint én, aki sosem utazott még űrhajón, pláne nem idegen bolygóra flangálni.
A szar belecsap a ventilátorba, de hirtelen, utána mi nézők már hátradőlhetünk és számolhatjuk, mennyien maradtak még...mert eddig előredőltünk, izgalmas volt, látványos, tűkön ülve vártuk, mikor jönnek már a kis huncut szörnyecskék. Utána már inkább kiszámítható, bevált recept szerint hullanak a fejek, repülnek a végtagok, ömlik a sav meg a vér, ja meg a belek.

Scott számár az egy ujjgyakorlat volt, a rajongók hőbörgése a Prometheus után idegesítette, ezért csinált egy "hagyományos" alien filmet. Túlélőhorror egy idegen bolygón, adott egy erős női karakter meg egy android (esetünkben mindjárt kettő is), meg az éppen meghaló emberek. 
Nincs benne a bugi, állítólag ezt mondta is a megjelenés után, persze nem ezekkel a szavakkal. Az előző részben felvetett kérdések a teremtésről, a teremtőkről nemhogy nincsenek megválaszolva, de rendesen mellőzve is vannak. Tudom, én azon kevesek egyike vagyok, akiknek bejött a Prometheus (pfuj, hogy micsoda szentségtörés ez), uh. szívesen nézném/néztem volna, hová fejlődik a történet. Mert az unalomig ismert recept már nem elég ennyi Alien mozi után, ezt be kell látni. Nincs meg az a zsigeri félelem a nézőben, ami megvolt Nyolcadik utasnál, vagy a Bolygó nevénél.
Kellett volna a plusz történet szál, ami a "miért" kérdésre keresi a választ.
De helyette felszálltunk a nosztalgia vonatra és mentünk egy kört a régi idők emlékére. Nem eget rengető nagy probléma ez, Fassbender-t óráik elnézném akármilyen filmben, baromi jó színész. Az akció és a látvány is ott van a szeren, másfél órára kikapcsol. A gond ott lesz, hogy pár nap múlva alig emlékszel majd rá, mert ha beugrik az Alien, akkor az első vagy a második rész lesz az, nem ez a kellemes langyosvíz.

Alien: Covenant (2017) on IMDb