Dumb and Dumber To (2014)

A klasszikus Dump és Dumper az évtizedek alatt nem veszített varázsából, remek szórakozás még napjainkban is. Esetleg elő lehet venni például szilveszterkor is haverokkal vagy csak úgy, esetleg egybe nézni a kettőt.

A két lúzer az utóbbi húsz év alatt legnagyobb megnyugtatásunkra mit sem változott. Dumb (Jim Carrey) élőhalott állapotban egy szanatóriumban múlatja az időt, mióta álmai asszonya elutasította. Dumberről (Jeff Daniels) viszont kiderül, hogy vese dialízisre lesz szüksége, és minő véletlen, hogy van egy felnőtt lánya (tökéletes donor), már csak meg kell találni őt. Az idióta páros megint felkerekedik, hogy belevágjon a nagy kalandba és persze garantált, hogy útjuk során, kő kövön nem marad.

Idétlen, kíméletlen néhol kínos, de egy biztos nagyon is szerethető. És ha már mindenképpen el akarunk határolódni attól, hogy ez egy kakis-pisi-fingós poénokkal operáló film, akkor nagyon ügyesen és logikai buktatók nélkül követték el az írók a forgatókönyvet. Van az alkohol mennyiség, amiért újra megnézném az alkotást. Ja és BUÉK!

Dumb és Dumber kettyó (2014) on IMDb

Sicario (2015)

Kate Macer (Emily Blunt) az FBI túszmentő egységének vezetője egy rajtaütés során darázsfészekbe nyúl, túszok helyett rengeteg hullát és pár halott ügynököt kap. 
Az akció után adódik az alkalom a bosszúra, "bizonyos kormányszervek" együttműködése révén beveszik egy frissen felállított akciócsapatba, hogy megtalálják a felelősöket. 
A cél az egyik mexikói drogkartell fejének kivonása a forgalomból.
A csapat vezetője Graver (Josh Brolin) és a titokzatos tanácsadó, Alejandro (Benicio Del Toro) viszont nem túl közlékeny, Kate már az első fél óra után azt sem tudja, hol van, hová mennek, ki az ellenség igazából, akire végre fegyvert foghat.
Realista drogellenes-dokumentumfilm nevezném, aminek van egy-két akciójelenete. Az első mindjárt az elején, amikor átruccannak Mexikóba "kimenteni" egy kartell fejest abból a városrészből ahol minden egyes ember a kartellnek dolgozik. Kiváló akciójelent, több volt a feszültség, mint három Terminátor filmben együttvéve.
Blunt, Brolin és Del Toro simán lekötött a több, mint két órára, noha a filmnek vannak vontatott részei. Maradjunk annyiban, nemcsak Maver unja, hogy nem tud semmit és állandóan sodródik az árral, a néző is hamar beleunhat ebbe a tudatlanságba. 
Persze pont ez volt a rendező célja, világos, de én egy kicsit soknak éreztem.
Szóval élmény a tanga papucsos, szarunk a szabályokra, csak eredmény legyen Brolin, a szótlan szociopata Del Toro és a szabálykönyvvel együtt alvó idealista Blunt csatáit nézni. Mert ennek az eredményét látjuk Macer képén. Itt a törvénynek semmi keresnivalója, ha nekem nagyobb a csúzlim, akkor egy ideig én leszek felül. Ennyi. Csak nézünk ki a fejünkből mi nézők is Macer szemén keresztül és próbálunk értelmet találni abban a káoszban. Nem érti, hogy az ellenségem ellensége miért a szövetségesem, ha közben ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint maga az ellenség. 
film, de nekem nem az a többször megnézős fajta, nem szereti az emberfia, ha az arcukba tolják, hogy nincs abszolút igazság, csak valakinek az igaza.

Sicario - A bérgyilkos (2015) on IMDb

Ex Machina (2015)

Ha 2015 legkülönlegesebb filmjét keressük, akkor mindenkinek a nálunk csak dvd kijövő furcsa sci-fi alkotás ugrik be hirtelen. Igazából az Ex Machinára még az sem lehet ráhúzni, hogy igazi sci-fi lenne. De akkor mi is?!

Caleb (Domhnall Gleeson) a fiatal programozó a világ legnagyobb internetes cégénél dolgozik. A vállat atyaúristene meghirdet egy verseny, amelynek a nyereménye egy világvégi privát hegyi nyaralóban eltöltött hétvége a főnökkel. A félénk főhősünk itt találkozik egy gyönyörű lánnyal, akiről el kell döntenie, hogy vajon robot-e vagy hovatovább már inkább ember.

Gleeson már megint képes kihozni a maximumot előnytelen fizimiskájából, ugyanis jelent esetben ő kapta a legtöbb játékidőt. Szépen megkomponált képek és a szándékos, lassú monotonitás most meghozza a gyümölcsét, jó választás lett a film hátterének megálmodott luxuslakosztály, amely erősíti a sci-fi vonalat. Nem mondom, hogy zseniális, de igazán ütősre sikerült iparos munka.

Ex Machina (2015) on IMDb

Circle (2015)

Egy baromi egyszerű filmecske, amiben 50  ember ébred fel egy teremben, egy nagy kört alkotva. Mozdulni nem lehet, mert meghalnak. Két percenként ráadásul így is, úgy is meghal valaki közülük. 
Pár ember halála után rájönnek, "szavazhatnak" és akire legtöbben adják a voksot, a két perc elmúltával annak vége. Utána óra újra indul.

És akkor jön a nagy kérdés, ki mennyit ér?! A munkanélküli haljon meg (előbb), a fehér orvos, vagy a kismama? A kisgyerek élje túl? Mert nagyon úgy néz ki, csak egy maradhat.
Érdekes mozi, egyátalán nem unalmas, attól függetlenül, hogy végig egy helyben áll egy csomó, később egyre kevesebb ember és hazudnak, csalnak, színlelnek, könyörögnek, hogy ne rájuk essen a választás. 
Kicsit fapados, de távolról sem rossz.

Circle (2015) on IMDb

Stalag 17

A film nyitányaként felhangzik a mondat, hogy soha nem csináltak még háborús filmet a hadifoglyokról. Szegény narrátorunk ekkor még nem sejthette, hogy a 21. századra több tucat remekmű készül ezen apropóból. (Schindler listája, Menekülés a győzelembe, Hart háborúja …)

Javában dúl a második világháború, mi közben egy sereg amcsii katona nyögi a szokásos hadifoglyok életet a híres német 17-es fogolytáborban. Persze a napi rutinon túl csak egyetlen egy cél lebeg előttük, megszökni a barakkból. Többnyire azzal töltik az idejüket, hogy azon mesterkednek, hogyan segíthetnének egymásnak megszökni. De a Fritzek is rafkósak annyira, hogy minden ilyen nemű kísérletet megakadályozzanak. J. J. Sefton őrmester (Holden), az éles nyelvű jenki katona mind addig ki marad a buliból, még rá nem terelődik a spiclisség gyanúja.

A több mint 60 éves alkotás az amerikai reményt lovagolja meg, amely már sokszor kihúzta őket a csávából. Nincs fölösleges szál csak a tiszta hazafiasság és bajtársiasság. William Holdenről pedig mindenki tudja, hogy korának Harrison Fordja volt. Bármilyen svindlis vagy csibészt életre tudott kelteni és nem rémült meg a honvédségtől sem.

A 17-es fogolytábor (1953) on IMDb

Bone Tomahawk (2015)

Horror western, ami valószínűleg el sem jut a magyar mozikba. Szóval a western csak azért "horror", mert igen valóságosan ábrázolják benne az örök vadászmezőkre való távozás folyamatát.
Egyszóval nem idegen lényes, szörnyes filmről van szó, marad a realitás talaján...bár ha ilyen volt a valóság , akárhogy szeretem is a vadnyugatot (és ábrándozok, hogy "de jó is lehetett akkor élni"), kösz, inkább kihagyom.
Egyből egy laza gyilkossággal kezdődik a történet. Az első tíz percben azt látjuk, hogy két rabló legyilkol pár cowboy-t, majd bekóvályognak valami kísérteties völgybe, ahol az egyikbe valaki egy-két nyílvesszőt ereszt. A másiknak sikerül meglépnie, egészen Bright Hope városáig jut, ahol Franklin Hunt (Kurt Russel) sheriff egy lábonlövés után egy cellába tessékeli. Éjszaka viszont megjelennek az üldözők a városban, elrabolják a sheriff helyettest, a sebesült rablót és a doktornőt, aki éppen gyógyítaná.
Másnap Hunt, a másik helyettese, Chicory (Richard Jenkins), a doktornő törött lábú férje (Patrick Wilson) és a nyalka indiángyűlölő legény, John Brooder (Matthew Fox) elindul a Vadnyugat egy, még felfedezetlen tája felé, hogy megmentsék a túszok életét.
A film több, mint két órájából a 90% százalék a cél felé lovaglás, majd gyaloglás (és sántikálás). Ez viszont senkit ne rémisszen meg, kivételes hangulatú és látványvilágú westernt kapunk a rendezőtől, a Blackthorn, vagy a True Grit méltó párja lehet. Ebben a morcos egymás mellett lovaglásban benne van a western minden búja és bája.
Szépen lassan megismerjük a karaktereinket, egyet-kettőt meg is kedvelünk, így amikor az utolsó felvonás iszonyatos gyilkolászásában karakterünknek egy szempillantás alatt egy bárd áll a homlokába (és még nagyon jól járt vele, ez legalább gyors volt), az majdnem úgy fáj a nézőnek is, mint neki.
És itt mutatkozik meg a mozi kettőssége. Nem csak az érzelmi hatás üt nagyot, hanem a naturalista látvány. Mintha két rendező dirigált volna, a nyugodt és az őrült vérszomjas állat.
Bizton állíthatom, ha még egyszer megnézném, lenne benne új rész, mert többször inkább félrenéztem, mint a képernyőre. Nem gyenge film, nem gyenge idegzetűeknek.
Mindenképpen érdemes rápróbálni, ha rákapsz a hangulatára, talán a finálét is meg mered nézni.
Ha nem, azt is megértem.

Bone Tomahawk (2015) on IMDb

Birdman (2014)

Az idei Oscar-gála nagy nyertese Alejandro González Iñárritu bizarr vígjátéka. Michael Keaton végre átvehette az első oscárját, az elképesztően hosszú snittekkel készült Birdmanért pedig megőrültek a kritikusok.

A film főhőse (szó szerint), Riggan Thomson (Michael Keaton) egy egykori hollywoodi celeb, aki szuper képességei lévén évekig csak madáremberként domborított a filmvásznakon. De sajnos karrierje leáldozott és inkább egy saját rendezésű színdarabbal próbálja új oldalát megmutatni. Nincs szerencséje, hisz a kritikusok utaznak rá, a tehetséges ifjoncok (Edward Norton, Naomi Watts) pedig szinte kitúrják a darabjából és ennek tétjébe meg kell találnia hangot is szinte már felnőtt gyermekével (Emma Stone).

Kimondom: Nekem ez a film nagyon nem jött be! Élettelen, néhol igen vontatott párbeszédek. Keaton túl ripacs, Norton túl harsány, talán Stone volt az egyetlen, akinek elhittem, hogy igazi ebben a világban. Szerintem nagyon idegesítő lett ez a forgó pörgő kamera mozgás és nyaka is belefájdult, pedig azt hittem, hogy olyan ez mint egy rossz cipő, majd megszokom,  de most nem. Az alapötlet nem rossz gondolat, hogy egy  meg csömörlött szuper hős aki emberré (színésszé) akar válni, de jó lett volna néhány flashbackkel többet látni Birdman múltjából.

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) on IMDb

The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.

Az U.N.C.L.E. embere (2015) on IMDb

Spring Breakers (2012)

Ez fránya tavaszi szünet! Nekünk anno mi jutott, mehettél locsolkodni, és ha szerencséd volt, nem fagytál meg a fehér ingben! Bezzeg az amerikaiak lehúznak a tengerpartra bulizni, drogozni, na meg nagyokat szexelni.

A négy egyetemista „misszpicsa” úgy dönt, a szünidőt inkább Floridába vészeli át, mint otthon. Kezdésnek kirámolnak egy gyorséttermet, aztán a többi meg jön magától. A helyi gengszter srác, Alien (James Franco) is felfigyel a luvnyákra és bevezeti őket a még vadabb tivornyákba. Innentől kezdve nincs megállás, jöhet az erkölcsi fertő.
Ki ne akarná a jenki álmot kipróbálni, de úgy nézem, lehet ezt bűnhődés nélkül is művelni.
Selena Gomez ribanc udvarhölgyei kitettek magukért, úgy szétvágták magukat a játékidő alatt, hogy szinte már Francót sajnáltam, hogy meg kell fektetnie legalább kettőt. Ha alámerülsz drogok világában, szerintem kettős látásod lesz nem pedig kettős hallásod. Itt mindent elismételnek kétszer, mert az olyan művészi.
Nekem nem jött be a füstölők között megbújó bölcs életszemlélet káromkodva vászonra vitele.
Dögölj meg inkább kib…ot Spring Breakers!

Spring Breakers - Csajok szabadon (2012) on IMDb

Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

A mai napon tanult rövidítés a filmvilágból: YA, vagyis Young Adult (movie).
Fémjelzi az összes rémes mozit, amit el tudsz képzelni, kezdve a Kalácsképű Katniss lánnyal, vagy a másik agyament Beavatottal, aki az unalmas ostobák rendjébe tartozik, ha jól emlékszem. És persze a kezdet kezdetén ott van a zsebkendőket nedvesítő Alkonyat-széria. Nem is kellene többet mondanom. 
És mégis vannak olyan stúdiók, producerek és rendezők, akik látnak ebben a műfajban valamit. Pénzt, jobbára, szakmai elismerést aligha. De ha erre van igény, akkor most ki az idióta? Ha ezzel beéred, ő meg hülyére keresi magát, akkor Hölgyek/Urak, én/te/mi vagyunk az idióták. Erről ennyit.
Egy év után már meg is érkezett a Maze Runner folytatása. A labirintusból szabadult tiniket sebtiben megmentik és elviszik egy szuper helyre, ahol több labirintusból szabadult tini várja már őket. Innen minden nap párat kiválasztanak és elviszik őket egy "boldogabb helyre". 
Thomasnak nem tetszik ez a hirtelen jött boldogság, nyomozgatni kezd és rájön, ugyanaz a gonoszcég' (WICKED) működteti az a helyet is, aki bezárta őket a labirintusba. 
Megszöknek ugyan, de a kinti világ sem móka és kacagás, vannak kint vírussal megfertőzött zombik, különböző bandák, bazi nagy sivatagok, mert ugye a világ, mint olyan, már nem létezik, csak nagy, elhagyott városok, félig betemetve homokkal. 
Elfutnak az egyik bandához, ott hallanak valamit, elfutnak egy másikhoz, utána egy harmadikhoz. Hát nagyjából ennyi. 
A történet, mint olyan, nem létezik. Ahogy a Sziámi mondja: "sodródni kell, sohase tudni a célt..."! Itt ezt szó szerint értik, mennek az orruk után, a néző meg vakarja a fejét, hogy most mi is van. A végére leesik, hogy van a gonosz gyógyszergyár, meg vannak a többiek. 
És Thomas meg különleges, nem tudjuk miért, de nagyon az, mert mindenki úgy néz rá és kész.
Millió hibája van és kevés a pozitívum. Először is annyira nem volt maradandó az első rész, hogy egyből felvegyem a fonalat, mi is történik kezdetben. 
Talán az tetszik benne a legjobban, korhatáros mozi ellenére meglepően ijesztő is tud lenni, valamint nem spórolták ki az akciót sem. Sőt, igazából a majd két órás műsoridő csupa akció, amikor meg nem az, akkor tartalmatlan párbeszédek és jellegtelen karakterek untatják csak a nézőt. 
Ettől jobb film ez, mint az Éhezők viadala. Ott nézhettük a Kalácsképűt órákon át szenvelegni, közben fekete szerkóban lenyilazott egy repülőt. Akció vége. Ez a mozi legalább bevállalja, agyatlan, de próbálja fenntartani a figyelmet. Többé-kevésbé sikerül is. 
Egyszer még majdnem fel is nevettem, amikor a főgonoszt és a főhőst egy vastag, zárt ajtó választja el és akkor Thomas (a főhős) olyan jóízűen és lazán befakkol' a gonosz felnőttnek, hogy ihajj! Abban benne volt a YA mozik minden mondanivalója.
Nagy jóindulattal nézhető kategória, esetleg ha láttad az előző részt, vagy csak tetszik a poszt-apokaliptikus háttér.

Az Útvesztő - Tűzpróba (2015) on IMDb

Before I Go to Sleep (2014)

SJ Watson regényíró pályafutása elindulása előtt egy londoni kórház orvosaként dolgozott. Nem véletlen, hogy több munkájának egy különös betegség a főszereplője. Saját bevallása szerint ehhez a könyvhöz egy gyászjelentés adta az ötletet, amit egy súlyosan amnéziás férfiról olvasott.

Volt már olyan a filmtörténelemben, hogy valaki minden nap újra éli az életét, mert a memóriája reszttel még alszik, na Christine (Nicole Kidman) is egy ilyen betegségbe szenvedő 40-es nő. Reggelente egy idegen férfi (Colin Firth) próbálja elmesélni eddigi életük romantikus történetét. De van ez bibi a történetben, ugyan is főhősnőnket egy pszichiáter (Mark Strong) kezeli egy ideje és a két történet nem mindenütt egyezik. Christine, hogy kiderítse az igazságot titokban videónapló kezd vezetni.

Hiába próbálták elvinni filmünket a thriller irányába, de az igazán ütős jelenetek és nagy fordulatok most elmaradtak. Annyiszor került már ki efféle gyengécske pszicho-mozi az álomgyárból, hogy már a cím után átsiklunk rajta. Színészek pocsékok, legalább is ebben a környezetben Firths se találja helyét, Kidman pedig nem volt soha nagy tragika. Hát nem egy Hitchkoki mű, az biztos!

Amnézia (2014) on IMDb

Hazárdjáték (2014)

A játék-függő filmeknek sajátos kultusza van a tengerentúlon. A nézők imádják is rendesen a lecsúszott, lezüllött, de még nyomorukban is szerethető figurákat és ha nyernek is a végén, akkor az aztán a boldogság.

A kettős életű Jim Bennett (Mark Wahlberg) nappal kiváló óraadó egy egyetemet, de éjszaka mélyen elmerül a szerencsejáték bugyraiba. És általában sokat veszít, de a kőgazdag szülei mindig kipengetik a tartozásait és elősegítik ezt luxusnak nevezhető életvitelt. Viszont egy nap Anyucinál (Jessica Lang) elrúgja főhősünk a piros pöttyöst. A fizetési határidő meg ott ketyeg a feje fölött, erre Jim örült alkudozásba kezd a helyi uzsorásokkal és még egy tanítványát is beleviszi a mocsokba.

Walberg játékosa megteszi nekünk azt a szívességet, hogy kianalizálja saját menekülési stádiumának a folyamatát, sőt még rátesz a leszarom érzésre egy lapáttal. Mégis valahogy ez a meg akarok halni, mer’ nem én vagyok a „Jani” dolog most nem állt össze. Ugyanis vagy öt film eszembe jutott, amelyek jobban hozzák a játékbarlangok nyomasztó atmoszféráját.

Hazárdjáték (2014) on IMDb

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Szentesi Áron a piacképes diploma megszerzése után csak teng-leng a nagyvilágban. A barátnője elhagyta, munkája, életcélja nuku. Az albérletet a szülők fizetik, meg a zsebpénz is, amivel esténként a bulinegyedben iszogat a haverokkal és az élet nagy dolgain agyalnak.
Miután a fészbúkon meglátja a volt csaját egy másik férfival, keményen felöntenek a garatra és másnap arra ébred, satu részegen rendelt egy csakoda' repjegyet Lisszabonba.
És akkor most menjen, vagy ne menjen?
Vagy keresse meg az azt a csinos ellenőrcsajt, akibe két pillanat alatt belehabarodott a négyes-hatos villamoson?! Maga sem tudja, a néző sem tudja, úgy néz ki, néha a rendező sem tudja. 
Kapunk egy jó nagy adag Budapest a legjobb hely életérzést, ami a kritikák szerint annyira megfogta a főváros lényegét, hogy az már csuda. Ezzel ugyan nem tudok azonosulni, elhiszem nekik, ezért viszont még nem kiáltanám ki az év, mit az év, az évtized magyar filmjének. 
Azért viszont már lehetne "generációs film" a "harmincasok Moszkva tere", ha mondjuk frankón bemutatná a fentebb említett harmincas korosztály problémáit, a munkakeresés buktatóti, a reménytelen szélmalomharcot, majd a behódolást és  végül a sorba állást. 
Szó se róla, egyedi stílusban ugyan ezek meg is jelennek, de nagyon súlytalanul, vicceskedve, úgy néz ki, Áront pont nem érdekli, végül is mint fog mondjuk dolgozni, egy étteremben mosogatni kb. ugyanaz, mint egy multi irodájában csücsülni és pecséteket nyomkodni. 
Félreértés ne essék, értem, mit akar ezzel megmutatni a rendező, átérezzük Áron tanácstalanságát de hogy is mondjam csak finoman...rohadtul idegesít is egyben. 
A sztori egy helyben topog, semmi fejlődés semmi előrehaladás, vagy valamerre haladás, se a történetben, se a főbb karakterekben. Nekem ez kell, kész, ennyi, tudom, hogy bennem van a hiba. Van, amikor a filmet elviszi a fíling', ez talán a pestieknek meg is van, de én csak egy tesze-tosza kócos gyereket látok, aki nem halad semerre. Nagy eséllyel mindenkinek van egy hasonló ismerőse, de hogy ezt még nézzem is?
Nem mellékesen a főszereplő, Ferenczki Áron tökéletes a szerepre, remek lúzer típus, elhiszem neki, hogy nem tudja, merre van az arra és a másik kedvencem (kár, hogy nem sokat szerepel), Áron faterja, Kovács Zsolt, aki annyira Apa archetípus, hogy szinte érte megéri végigülni a mozit. 
A Lisszabon szín kicsit elkapkodott szerintem, de ez már csak hab a tortán. 
Összességében azt mondanám mindenkinek, nyugodtan nézze meg a filmet, magyar alkotáshoz képest viszonylag egyedi és érdekes is, látszik rajta valamiféle amatőr báj, így megérdemli, hogy jegyet váltsunk rá.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) on IMDb

Swing (2014)

A magyar romokom gyártást a mennyiség és nem minőség jellemzi már régóta. A Swing se jó előjellel indult nálam, de végül adtam neki egy esélyt.

Három megkeseredett lélek találkozik egy belvárosi étteremben tök véletlenül. Az itt éppen fellépő egykori díva, Emmi (Törőcsik Mari) úgy dönt, hogy valamiféle énekes csapatot farag a lányokból, akikkel az élet csúnyán elbánt. Jajj! Segítségül hívja az éjszakai élet transzvesztita királynőjét (Kulka János), aki sikeresen leszervez egy hakni sorozatot a Balcsi körül, az ekkor már Swing Angels néven futó csajbandának.

Összehasonlítva a kortárs, honi gyöngyszemekkel provokatívabb, humorosabb és néhol egészen szórakoztató. De sajnos még mindig túljátszott, elcsépel alakítások jellemzik a művet, hogy a marhára rosszul elsütött dalbetétekről már ne is beszéljek.

Swing (2014) on IMDb

The Gift (2015)

A fiatal pár, Simon (Jason Bateman) és Robyn (Rebecca Hall) Los Angeles külvárosába költözik az új élet reményében. Simon karrierje felszálló ágban van, babát terveznek, kutya is van, a ház is szép, egyszóval minden happy!
Egy nap összefutnak Gordo-val, Simon régi gimis osztálytársával. Kicsit fura fazon, de az új környezetben ki nem az?! Gordo viszont nagyon szimpatikusan tartja őket, mert egyre többet tűnik fel a ház körül, kéretlenül is, ami kezd zavaróvá válni. Szólni kellene neki, hogy vegyen vissza, de ilyet nem szívesen közöl a másikkal az ember. 
Simon végül beszél Gordo fejével és úgy tűnik, minden rendben. Gordo vette a lapot. De utána eltűnik a kutya. A halak meg megdöglenek. Robyn meg kezd paranoiás lenne. Lehet, a srác mégiscsak zokon vette a kikosarazást.
Bateman megmutatja végre, hogy nem csak komédiázásból áll az élet. Nem is csinálja rosszul, kellően hiteles, szimpatikus, majd nagyon nem szimpatikus, de még mindig hiteles. 
A történet semmi újjal nem lep meg bennünket, a fent leírt sztori alapján húsz másik mozi is lehetne csak ebből az évtizedből. 
A karakterek közti viszony precíz ábrázolása, majd ennek a viszonynak a keverése a múltban történtek miatt teszi a filmet kellően érdekessé. 
Azért nem egy óriási "mindfuck" a csavar, de mindig jó látni egy olyan történetet, amiben a kép árnyaltabb, nem egyszerűen fekete-fehér.
Egyszer nézhető kategória, de semmi több.

Az ajándék (2015) on IMDb

Dazed and Confused (1993)

Valahol azt olvastam, hogy utazási, pornó és buli filmet nem nézni, hanem csinálni kell. Lehet benne igazság, de 80-as évek buli filmjei egy abban korban felnövő tininek még lehet nosztalgikus élmény, nem?

A kilencvenes évek második felében még nem volt veszélyes a szex és drogok, Még minőségi zene bömbölt a hatalmas amcsi autókból és fiataloknak se kellet sokat agyalniuk. Pink (Jason London), Mitch, és társaik éppen most fejezték be az iskolát ezért szeretnék egy kicsit élvezni a szünidőt.

Linklater karakterei itt még nem voltak annyira kiforrva vagy csúcsra járatva, mint később. Ha azt nézzük tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált első komolyabb rendezésében. Talán csak annyit, hogy egy pár hamvas színészóriás asszisztált a tini problémákat felvető filmjébe. Élvezhető, de semmi újat nem mondó művel van dolgunk, tényleg csak a kor szerelmeseinek való a múlt sebei feltépésére.

Tökéletlen idők (1993) on IMDb

Kill the Messenger (2014)

Jeremy Renner a tucat akció mozik után vérbően igyekszik bebizonyítani, hogy ő még is csak színész. Ezért viszont nem válogathat a forgatókönyvek között.

Gary Webb egy közepes újságíró egy sacramentói lapnál, de a szerencse rámosolyog, és véletlenül rábukkan egy igazi összeesküvés elméletre, amely felfelé íveltetheti karrierjét. Ebben a történetben a CIA is jócskán benne van, hisz a bizonyítékok igazolni látszik azt a tézist mi szerint a nemzetközi bűnüldözésszerv érdekelt volt a Nicaraguából az államokban drog csempészetben és lázadó seregek felfegyverkezésében. Miután megírja a történetet és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, rögtön ezer veszély leselkedik az újságíróra és családjára egyaránt.

Egy kicsit katyvaszosra sikerült ez az igaz történet ihlette oknyomozós riportfilm. Nem igazán értettem ki kivel van, ki az ellenség és ki a segítő barát. Rég nem hollywoodi szuper latidus egy igazság mellé álló közemberből hőst csinálni, de néhol a klisék bombázása helyett jobban rákoncentrálhattak volna a dolgok emberi oldalára. Sebaj, a tucat mozik között elfér majd a polcon, az alkotok meg verhetik a mellüket mekkora hazafias tette hajtottak végre.

Jobb, ha hallgatsz (2014) on IMDb

Banshee (2013-)

Lucas Hood a sittről szabadul, de máris a nyomában van a maffia. 15 évet húzott le fegyveres rablásért, a szajré sosem lett meg, ez kell az üldözőknek. Társa és egyben párja eltűnt. Ha megvan a csaj, megvan a cucc is.
A hely, amit keres, Banshee.
Az első éjszakán már balhéba keveredik a külvárosi kocsmában. Az új sheriffet a szeme előtt gyilkolják meg. Erre jön a szuper ötlet, ha ezt itt még nem ismerik, akár ő is lehetne az új közeg. Pár szívesség a régi havertól és meg is vannak a papírok. Rendőr mindenki tud lenni, főleg egy kisvárosban. Ha van elég fánk és kávé, a világ végéig is őrzi majd a rendet.
Banshee azonban nem egyszerű hely. Hood kemény gyerek, mondani sem kell, elég lazán kezeli a törvényeket, de van másik legény is a gáton. Kai Proctor (Ulrich Thomsen), a helyi kiskirály cseppet sem örül az új sheriffnek, uh. kettejük csatája nem sokáig várat magára.
Aztán ott van még a Hood nyomában loholó maffia, a régi asszonya, aki már tisztes családanya, meg az a sok csip-csup ügyecske, amivel rendőrként törődnie kell.
A nagyon badass' Hood remek karakter, külön élmény, hogy a jelvény ellenére sem igazán próbál rendőrnek látszani. Dühös és csalódott, mert más ölelgeti a csaját, a pénznek hűlt helye és rájön, Banshee nem az a képeslapon tündöklő nyugalmas kisváros.
Kemény bunyókat kapunk, a város nagyhangú tagjainak hamarosan beveri az orrát, a város asszonyait meg....hát na, csak tizenpár' évet ült a sitten.
Az első évadban, a szebbnél szebb nők és véres jelenetek ellenére, sőt, a nagy átívelős történetszál ellenére is a legjobb Proctor és Hood párosa. Thomsen a tőle megszokott profizmussal hozza a hatalmát építgető helyi gonoszt. Egyátalán nem egydimenziós karakterről van szó, egy idő után érthető, milyen motivációi vannak, így a végén már szinte drukkoltam neki.
Egy nagyon pörgős és látványos akciósorozat kidolgozott karakterekkel. Hamarosan kezdem a második évadot.

Banshee (2013– ) on IMDb

Game of Thrones Season 4 (2014)

Az előző részben bekövetkező „Vörös nász” után hatalmas űr tátong a műben. Vajon kivel vagy mivel lehet pótolni a jó oldalt? Ilyen kérdésekkel a fejemben vágtam neki az újabb Trónok harca adagomnak.

Királyvár erőviszonyai újrarajzolódni látszanak, de a balul sikerül nász ellenére még mindig a Lanisterek a város igazi urai. Tommen uralkodásával megint van remény a nyugodt valamire, persze miután kiderül, ki lehetett Joffrey gyilkosa. Ezért is Tyrionnnak már megint egy tárgyaló teremben kell bebizonyítania, hogy elegendő a ravaszsága a gödörből való kimászáshoz. Kedvesének pedig rég-új hazájában kell bizonyítania, hogy egyedül is megáll a talpán. Havas John pedig élete csatájára készül a falon, ahol helyet mostanra már teljesen kilátástalan. Daenerys még mindig nem tudja milyen csaték várnak még rá, talán az ő sorsa a Kekeny-tengeren túl teljesedki be. Nagy harcok várnak Vesteros szereplői nagy részére és az ellenséget pedig nem biztos, hogy a falon túl kell keresni.

Eme évad folyamán nem történnek világrengető dolgok, Martin is inkább simogatja, kényezteti szereplőit. Bár nagyon izgultam kedvenc törpe szereplőm miatt, de őt csak nem lehet úgy kiírni a sorozatból. Martelek belépésével újra van hangsúlyos család a sorozatban, talán sikerül leváltani a másodhegedűs szerepkörből a giccses rózsásokat. A fal pedig kap végre egy egész rész, hogy kitörjön az a régóta dédelgetett vulkán. Az évad befejeztével sok kérdésre választ kaptunk, Arya, Bran és Stanis sorsa beteljesülni látszik, de ez nem jelenti azt, hogy ne várnánk a folytatást.

Begin Again (2013)

Dave, a felkapott énekes/dalszerző és párja, Greta (Keira Knightley) New York-ba telepednek le, ahol a Dave-t le is szerződteti egy nagy kiadó. Lemezek, fellépések, kecó, minden. Dave idővel egyre nagyobb sikereket ér el, hamarosan ki sem lát a csajok és a koncertek tengeréből. Greta lelép és már készülőben van hazafelé, amikor egy barátja koncertjén belefut egy munkanélküli zenei menedzserbe, aki totál részegen esküdözik neki, ha rábízza magát, sztárt farag a lányból.


Dan (Mark Ruffalo), miután a saját maga által alapított kiadóból kihajítják és a főnökének/haverjának (Mos Def) nem jön át az irodában előadott dalocska, elhatározza, hogy nem egy demót, hanem egy komplett albumot hoz össze a csajjal. Stúdió ugyan nincs, de New York elég nagy, egy csomó háztető és sikátor van, meg csónakázótó, ráadásul rengeteg unatkozó zenészt ismer, akik szívesen besegítenek.
Nem nagy történet, de amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. Ruffalonak majdnem olyan jól áll az alkes/borostás/lerobbant csóka szerep, mint Bruce Willis-nek. Már csak egy nagy torony és egy véres fehér trikó kellene és ikrek is lehetnének. Knightley-t meg ki szereti, ki nem, vagy egy stílusa, de nem olyan idegesítő a filmben és kicsit még énekelni is tud.
Most leleplezem ám a baromi nagy titkot, nem fognak egymásba habarodni. És ez pont így van jól. Két kiábrándult embert látunk, akit csak a zene kapcsol össze és hirtelen nagyon örülnek egymásnak, mert már szinte semmijük sincs a másikon kívül. Mialatt összehozzák a lemezt, sok kellemes dalt kapunk, kellemes helyeken. New York baromi látványos, több helyszínen is lehetett volna "stúdiózni", talán csak ebben tudok belekötni.
Nagyon kellemes csalódás, a Szerelemre hangszerelve magyar cím senkit ne riasszon el a megnézésétől, aki ezt kitalálta, egy idióta, a film meg tuti jó.

Szerelemre hangszerelve (2013) on IMDb

Ballada o soldate (1959)

Ami Magyarországnak A tizedes meg a többiek, az Oroszországnak a Ballada a katonáról.

Egy fiatal ijedt katona kilő két német tankot valahol az orosz frontot ezért tíz nap szabadságot kap. Sietne haza szülői házat rendbe hozni, de háborús időkben nem úgy járnak a vonatok se. A sors útjai kifürkészhetetlenek, Aljosa a főhősünk pedig mindent megtesz boci szemei segítségével, hogy tele sírjuk a vörös zsebkendőket.

A háború borzalmai láthatatlanul is meg borzongatják a nézőt, a szerelemnek meg ítéletidőben sem lehet parancsolni a maga 6-os karikás módján. De hát ezek a régi filmek már csak ilyenek, még a nyírfából készült balalajka vidékén is.

Ballada a katonáról (1959) on IMDb

Nightcrawler (2014)

Dan Gilroy aki eddig csak forgatókönyv íróként csapongott testvére (Tony Gilroy) árnyékában, úgy tűnik első rendezésével sikerült megidézni az ikonidus Drive hangulatát. Pedig az esti város villódzó fényei és az autós üldözéses feelin' együttes alkalmazását nem sok rendező tudta még hatásosan elénk tárni.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) az amerikai álom hajszolása közben bukkan rá a tökéletes megélhetésre a valóság véres bugyrában. Éji vadként kutatja mini stábjával Los Angeles szennyes utcáin a minél véresebb sztorit, hogy aztán másnap az ő képei kerüljenek adásba. Főszereplőnk pedig van annyira őrült, hogy mindenen és mindenkin átgázoljon céljai megvalósításának érdekében. És mivel ez egy társadalomkritikától nem mentes mozi, a tragédia (vér)szaga ott lebeg a levegőben állandóan.

Még ha hangulatánál fogba nem is illik az amerikai karrierépítési tucat művei közé, még is tipikusan a szegény csóróból, hogyan válj sikeressé alap szituációt követi. Ha tényleg sikeres akarsz lenni valamiben, azt nem elég akarni, azért tenni is kell és persze jó hogyha gátlástalan és őrült is vagy. A Jake gyerek tökéletes választás volt erre a szerepre, hisz csontos arca és cinikus mosolya igazán ördögivé tesz az összképet. Karaktere picit hasonlít jellemében a Wall Street farkasára (gátlástalan) vagy Taxisofőrre (Rója az utcákat), de néhol Christian Bale alakította Gépész is visszaköszön. A film hangulata lehetne sötétebb vagy egy kicsit szex központibb, így viszont kicsit 60-as évekbeli krimikre hajaz.

Éjjeli féreg (2014) on IMDb

Mr. Robot (2015-)

Elliot Anderson (Rami Malek) átlagos kockának tűnik első pillantásra. Azaz elsőre pont nem, mivel egy pedofil kávézótulajdonost buktat le éppen a nézők szeme láttára. Ez a specialitása. Na nem a kávézó tulajdonosok, hanem inkább a mások életébe történő vájkálás a kibertéren keresztül. 
Kitűnő hacker, akinek semmilyen tűzfal nem jelent akadályt. Napközben szürke informatikus, aki a világ legnagyobb vállalatának dolgozik közvetve, amikor nem dolgozik, akkor pedig a körülötte lévőket hackeli meg. Pszichológus, munkatárs, teljesen mindegy.
Egy, a nagyvállalatot érő kibertámadás elhárítása közben "ottfelejt" egy kiskaput a rendszerben. Hamarosan az FSociety hacker csapatban találja magát, akik nem mást tűztek ki célul, hogy lenyomják a gonosz nagyvállalatot, az E(vil)Corpot.
És itt csak a sztori egy részét említettem, ezen kívül min. öt másik szál fut, amik többé-kevésbé kapcsolódnak Elliot-hoz, vagy a céghez.
Az év egyik legjobb sorozata, ez száz százalék. 
A Bloodline és a Breaking Bad mellett dobogós. 
Még csak nem is azért, mert a legvalósághűbb informatikai (hacker) világot mutatja be, amint vászonra írtak, hanem mert Malek megdöbbentően kiváló a szorongó/magányos/antiszociális/drogos/igazságtevő szerepben, akinek nagyon is valós problémái vannak és ez annyira látszik Elliot arcán, mintha csak tollal írták volna fel a homlokára. Látjuk, halljuk, ahogy Elliot beszél hozzánk, a nézőkhöz, mint képzeletbeli barátjához...csakhogy mi nem vagyunk azok, Elliotnak pedig nincsenek barátai.
Elliot és az FSociety minden mozdulatát és mondandóját áthatja a társadalomkritika, amiért sokan talán nem véletlenül a Fight Club-hoz hasonlítják (a pszichológusnál elmondott monológ sokak kedvence lesz, még ha azt valójában csak "fejben mondta is el). Mindenesetre kult' gyanús sorozat, az biztos. 
A billentyűzet csépelés közben sem lesz egy percre sem unalmas, kiváló és sokszor feltűnő mellékszereplők dobják fel a színvonalat (Mr Robot, alias Christian Slater, a pszichó céges csóka és a még zakkantabb felesége, az FSociety tagjai). 
Maga a történet sem éppen megszokott, szinte egyszerre akartam megnézni minden részt, mindig volt valami, ami miatt "csak belenézek" a következő elejébe". Majdnem sikerült is egyszerre lenyomni.
Várom a második évadot.

Mr. Robot (2015– ) on IMDb

Hot Pursuit (2015)

És én még reménykedtem. Tuti romkomnak kinéző mozi. Reese Witherspoon azért valamennyire garancia egy jobb filmre, Sofía Vergara pedig még ott van ráadásnak. 
Van a töketlen, de szabálykövető rendőrnő (Witherspoon) és a hamar kinyiffanó mexikói drogkartell elleni koronatanú könnyű természetű felesége. 
Gyorsan összekeverednek, majd haragszanak egymásra, kergeti őket a fél világ, de csak megoldják a problémákat és a végén egész jóban lesznek. 
Közben persze rengeteg vicces jelenet van, igazi csajos mozi. Kár, hogy idegesítően egyszerű, sőt, ostoba és ostobának tekinti a nézőt is, mert elvárja, hogy olyan poénon kacarásszunk, ami már a kilencvenes években is gáz volt. 
A fenti sztorit meg kitaláltam, az "össze" vagy egymás mellé keveredésig láttuk, húsz perc után fénysebességgel kapcsoltam ki és szabadultam meg tőle. Lehet, öngólt rúgtam, mert kiderül, hogy nem ez a sztori és egy baromi jó film, de én nem pocsékolom erre az időmet. Még randimozinak is kínos lenne és az már nagyon gáz kategória.

Csábítunk és Védünk (2015) on IMDb

The Judge (2014)

Mondhatnák akár azt is, hogy ha két nagyszerű színész játszik együtt, akkor szinte mindegy a körítés. De hát buktak ebbe már bele Pachinóék is …

Hank (Robert Downey Jr.)a városi sztár ügyvéd egy temetésre siet a "szülőfalujába", ahol mint az lenni szokott, megállt az idő. Apja a tiszteletre méltó Joseph Palmer bíró (Robert Duvall) még mindig kis takonynak nézi, egykori szerelme pedig még mindig sír utána.
Ilyen helyre ugyebár mindig jó visszatérni, csakhogy főhősünk nem létező lelkiismeretébe nem fér bele, hogy apját lecsukják egy olyan bűntettért, amit lehet, hogy nem is ő követett el. Hank úgy látszik, most annyira elveszett a kisvárosba, mint Alice csodaországban.

A bugris ügyvédek között igazi profinak számító nagyágyú életútjának megható periódusával kezdődik a film. Anyuci meghal, a feleség válik, harmat gyenge kapcsolat a gyerekkel és hasonlók. Nem azt mondom, hogy nem szívfacsaró, ha egy elkóborolt bárány visszatér a nyájhoz, de annyira blamás már filmtörténeti szempontból, hogy az már csuda.
Remek színészek asszisztálnak, a tucat forgatókönyvhöz, amely olyan szájbarágós lett, hogy szinte minden varázsát elveszítette. Családi dráma van itt kérem, a régi sérelmek igazi adok-kapokja, Pakulát másoló tárgyalótermi csomagolásban.

A bíró (2014) on IMDb