Silver Linings Playbook (2012)

Napos oldal

A kritikusok által dicsért romantikus mozi, ami mennybe emelte a dráma-arcú dámát, Jennifer Lawrenc-t.

Az elmegyogyóból' frissen szabadult Pat (Bradley „a csapból is én folyok” Cooper) egyetlen vágya hogy a "napos oldalra" kerüljön végre. Hazatér gyermekkori otthonába, szembesül vele, hogy apja (Az Isteni DeNiro) se százas, mert babonából szórja nyugdíját értelmetlen fogadásokra. Főhősünk az asszony szeretőjének pépé verése után döbben rá, hogy gondok vannak az idegeivel. Ő mégis vissza akarja szerezni házastársát, ehhez pont kapóra jön a nimfomán Tifany (J. L.) barátsága. A két elfuserált lélek benevez egy amatőr táncbajnokságra, hogy bebizonyítsák: Na, én aztán jól vagyok!

Örültek és dilisek csoporttalálkozója egy filmben. A készítő feltett szándéka, hogy rá vegyék a nézőt, nevess azon, amin általában sírni szoktak. Ez viszont Oscarbácsít nem érdekelte, a rengeteg jelölésből csak egyet tudott szoborra váltani.

Dráma erényeit csillogtató, de romantikus-komédia felé hajló, karakter-központú darab.

Now You See Me (2013)

Egy csapat bűvész a világ legnagyobb mutatványára készül, közben főműsor időben Las Vegasból kirabolnak egy francia bankot (?Franciaországban?), hülyét csinálnak az FBI-ból és még viccelődni is marad idejük! 

Jesse Eisenberg és Woddy Harrelson "főbűvészek" szinte elviszik a hátukon az egész filmet, ennek ellenére még feltűnik Michael Caine, mint mecénás, Morgan Freeman, mint trükkleleplező ex-bűvész és végül a személyes kedvencem, a szinte mindig lerobbantnak kinéző (majdnem, mint Bruce Willis a Die Hard filmekben) Mark Ruffalo szpesöl'édzsönt, akiből olyan szinten csinálnak hülyét főhőseink, hogy az már művészet. Szóval nem amatőr a gárda.

A feszes tempó és a látványos képek a helyemre ragasztottak, nem értem rá agyalni közben azon, hogy nem akkora csavar van a végén, amekkorának szánták és hogy logikailag néha bukó a film.

Lekötött, jól szórakoztam rajta, sőt, tetszett.
Kikapcsolódásnak kiváló.

Broken City (2013)

Megtört város

Politikás, Walberg kontra Crowe-os és igazi New Yorkos.

A kemény rendőr, Billy (Walberg) elköveti élete hibáját, felcsap önbíráskodónak. Az ügyészség megkegyelmez neki, mert a város polgármestere (Crowe) szövi a dolgokat. Hét év múlva újra előveszik az óta magánnyomozóvá avanzsált főhősünket, zsíros összegért a New Yorki „firstlady”-ről (Catherine Zeta-Jones) kell kideríteni valami mocskosat. Na, ekkor szabadulnak el az indulatok, gyilkosságok és összeesküvések tömkelege kerül elő a választás elő estéjén. Huges (The book of Eli, From Hell) jól hozza elő a szennyet az amúgy fényesnek tűnő városról. Jól váltogatja egymást a tökös verekedés és a kőkemény drámázás. Jó hír, hogy Walbergből lassan színész lesz, és jól mutat Crowe mellett (aki viszont zseniális). 

Csihi-puhi-mozi, borítékolható végkifejlettel és igazi politikai klisékkel.

Iron Man 3 (2013)

De szerettem volna szeretni, de nem akaródzik, a fene egye meg. Ez a film azért készült el, mert volt valakinek pár száz millió dollárja, Robert Downey Jr. még mindig szinte biztos befutó a bevételt tekintve, nemsokára jön a Bosszúállók 2, szal' üssük a vasat, amíg meleg.

Nem tekertem bele, amikor megnéztem, Downey-t még mindig élmény nézni és hallgatni (legalábbis nekem), de összességében a film gáz. 

Nincs benne feszültség, semmi meglepő fordulat, a viccek sem olyan viccesek, viszont a robbanások nagyobbat szólnak...hát ennyi. 

Amikor Stark a film közepénél "vereséget szenved" (kicsit rábontják a házat), akkor magába száll, valahol az éjszakában sétálgat a hóban, szenvedő képet vág és egy kalyibában összeeszkábál valami high-tech kütyűt, hogy jól visszatérjen. Vicc. 

Akár a Batman, csak annak jól áll a visszatérés a vesztes csata után. 

Ami miatt tényleg normál sebességgel néztem meg, az Ben Kingsley + a vége főcím betétdala és képi világa nagyon jó.

Ez a rész már nem lesz meg dvd verzióban. 

Nagy kár.

A Good Day to Die Hard (2013)

Drágább, mint az életed

A kopasz, morcos McClane most Oroszországban (hazánkban) rúgja szét a terroristák seggét.

A film elején megtudjuk, két valamikori barát, de mára rivális professzor valami sötét titkot őriz Csernobilról. Pont ekkor kerül a képbe fölösünk, aki elveszett pici fiát keresi a ruszkiknál. Ha már itt van, akkor kézbe veszi a dolgok irányítását és a besegít a CIA-sá lett tékozló gyermekének. Üldözés fél Moszkván keresztül, csapdába esés után egy hotel teljes leamortizálása, majd végül egy atomreaktor földdel egyenlővé tétele.

Bruce Willis híres karaktere most is pöpec mint mindig, a fiacskáját játszó karakter viszont mintha egy kicsit sznobra sikerült volna. Sebaj, atlétatrikós barátunk jöhet bármikor, bármilyen mennyiségben és könnyeket csal a szemünkben, mikor Ganxsta Zolee ellen küzd éppen. 

Igazi agyatlan tesztoszteron mozi, látványorgiával, csöppet sem rosszabb a 21. századi társainál.

Jack the Giant Slayer (2013)

Egy szerethető kis filmecske Jankótól és az égig érő paszulyról, angolosan tálalva. A paszuly kinő, a dinkák feljutnak, csak az óriások ne jöjjenek le. Ha pedig lejöttek, valahogy menjenek vissza...

Élvezhető film, kicsiknek, nagyoknak, gyerekkel, vagy nélküle, másfél órára tökéletes. A happy end borítékolható volt, mégis kíváncsi voltam a végére, szóval hajrá.

La Dolce Vita (1960)

Édes élet

Frederico Fellini vs. Én, második rész!

Marcello (Mastroianni) a római elit újságírók minta pintye, az érzékeny férfi tipikus megtestesülése. Ahogy Fellini filmjeiben általában lenni szokott és itt is a főhős gyenge pontja szebbnél-szebb nők. A 60 évek fényűző miliője a féktelen bulizásról és csillogásról szól, de főszereplőnk átlát eme szitán.  Ő csak ebben az ingoványban keresi a mindennapi betevő bulvárt és gyűjtögeti a színésznőcskék nektárját, mint egy szorgos méhecske. közben pedig ontja bölcsességét.

A filmben felbukkanó férfiak mentalitás teljesen eltér Marchellóétól (apa hűséges, a barát állhatatos), de nők viszont oly egyformák (buták és erkölcstelenek). Olaszország első számú rendezőjét, szinte mindenki megkövezte a mű elkészülte után. A realista ábrázolásmód lerántja leplet az álszent korabeli társadalomról és így rombol le vallási mítoszokat is.

Viszont a közönség szerette annak ellenére, hogy iszonyú hosszúnak tűnik a film.

Pitch Perfect (2012)

Tökéletes hang

Korunk ügyeletes bájtündére, giccses éneklős filmbe is bele tenyerelt.

Beca (Anna Kendrick) egyetemi tanár apja unszolására köt ki az egyetemen. Utál oda járni, utálja az embereket és az egész ideje-múlt környezetet. Minden álma, hogy menő déjé' lehessen valamilyen éjszakai klubban. A Papa kérésére végül csak beáll a régi hagyományokkal rendelkező Bella nevű női acapella formációhoz. Ahol irtó sok konfliktusa lesz, de végül minden jóra fordul és még barátokat is szerez. Bla-bla-bla!
Ja, a szerelem is borítékolható, és naná, hogy rivális csapatból érkezik Ámor nyila.
Kortárs romantikus-éneklős dráma, az Apáca Show 2 és Sakáltanya erényeit csillogtatva. Unalomba fulladástól nem lehet megmenteni a nézőt, de jókat lehet mosolyogni rajta.

Éppen nézhető kategória, de csak is barátnővel és az aktuális slágerek átdolgozása miatt.

Vertigo (1958)

Szédülés

A nagy feszültségteremtő legmisztikusabb filmje megér egy leporolást a jó thrillerektől mentes időben.

Egy jóképű negyvenes férfi (James Stewart) a nyitó jelenetben ül egy fotelben és beszélget egy gyönyörű hölggyel. Ezek a képsorok lehetnének akár a Hátsó ablak kockái is. De nem, Johnny „Scottie” Ferguson egykoron ígéretes nyomozó pályafutás előtt állt, azonban egy tragikus baleset után kiderült, súlyos tériszonya van. Rendőri karrier kilőve, viszont egy régi barát felajánl neki egy magánnyomozói ügyet. Szépséges feleségét (Kim Novak) talán valami idegen lélek tartja befolyás alatt, ezért a hölgyemény lépten-nyomon öngyilkos akar lenni. Kibontakozik egy helyi legenda egy spanyol nőről, aki fiatalkorában elég nehéz dolgokon ment keresztül. Főhősünk és az áldozat között abszurd románc kezd kibontakozni, hogy a nézőt végképp összezavarja.
Hitchcock technikai újításokkal teli mozijában zseniálisan oldotta meg a szereplő vízióit egy olyan korban, ahol még nem létezett számítógép. A feszültségkeltés a tökéletes operatőri munkával karöltve, kora egyik legnagyobb bravúrja volt. Ennek ellenére a nézőt mégis csak a közepétől ragadja el a mozi, akinek ekkor már fáj a feje a „szédüléstől”.

Nagyszerű film csemege, egy olyan korból ahol Hitcthcock, Stewart és Novák csillaga legfényesebben ragyogott.

"25th Hour" (2002)

Montgomery Brogan (Edward Norton) az utolsó napját tölti szabadon, másnap reggel börtönbe kell vonulnia 7 évre, drogkereskedelem miatt. Hát gyakorlatilag ennyi a sztori.
Sorra veszi a haverokat, a csaját, a fatert, bepillanthatunk a múltjába, tippelhetünk is, vajon ki dobta fel? A gyönyörű barátnő, a két legjobb cimbora közül az egyik? Jó film, de nem az, amit szívesen megnézel egy éven belül kétszer.
Norton és Spike Lee (rendező) azért húzó nevek, hogy rápróbálj + a nagymonológ' (katt a videóra) a klotyóban már-már legenda, ezért már érdemes rápróbálni.

The Perks of Being a Wallflower (2012)

Egy különc srác feljegyzése

Valljuk be, amikor elhagytuk az álmos általánost, a középsuliba világmegváltó dolgokat akartunk véghezvinni. Csodabogárnak éreztük magunkat, igaz barátokat akartunk, végül pedig a mindent elsöprő szerelemre vágytunk.

Logan első napja a gimiben tökszívás', de ezzel szerintem mindannyian így voltunk annó'. Föhősünk kicsit más, mint a nagy átlag, hogy depressziójából kigyógyuljon, barátokat kell neki szereznie gyorsan. Az iskola végzős különcei gyorsan maguk közé fogadják a hasonlóan gondolkodókat. Logan itt ismerkedik meg a bájos Sammel (a kislányos Emma Watson) és rögtön szerelemre gyúl iránta. Megkezdődnek a féktelen bulik és gyengéd érzelmek kibontakozása. Elsőévesük rádöbben az idő múlásával, hogy ez ama időszak, amit egykor mi is szerettünk volna, hogy soha ne múljon el. Lehelet finom romantika a rock balladás kilencvenes évekből. Tinédzser drámák, szexuális ébredés és a lightdrogok világának érzékeny bemutatása.

Koránt sem tökéletes film (klisés, túlzó és hatásvadász), de megállja helyét a mostani tinimeló-drámák tömkelegében.

Mud (2012)

Elkezded és a felénél azt gondolod, az élet egy nagy darab szar és ha még piszkálod is, hát akkor csak büdösebb lesz. A végén pedig elhiszed, hogy van még remény, érdemes próbálkozni, a sok szívás mellett még megtalálhatod azt, akit, vagy amit keresel és van esély a boldogságra.

Brutál jó film, 2013-ban látottak közül talán a legjobb. Matthew McConaughey és Resee  (dr Szöszi) Whitherspoon eszméletlen a délvidéki white-trash szerelmespár szerepében. A csaj olyan lerobban, kurvás famme fatale, hogy az már pazar. Nem is ismertem fel az első percben, csak agyaltam, honnan olyan ismerős. Nem légből kapott karakterek, minden háttér nélkül. Annyira élők és valóságosak, amennyire csak lehet. Ha azt mondják, ezek a szereplők valóságosak, simán elhiszem.

És hát a gyerekszínészek...igen, gyerekszínészek! Vannak ám ilyenek is, nem kell egyből és csak Dakota Fanning-ra gondolni, léteznek mások is.

Például Tye Sheridan (Ellis) és Jacob Lofland (Neckbone). Ellis-nek elhiszem, hogy otthon családi gondok vannak, szurkolok neki, hogy jöjjön össze a kiscsajjal, és  csak nézek, amikor lever egy maflást egy nála jóval nagyobb srácnak. Keménytökű déli suhancok, nem beszélnek sokat, mégis kitöltik a vásznat. Ellis és az apja, valamint Neckbone és a tesója közötti párbeszédek nagyon jók, tömörek, lényegretörőek, ugyanakkor tele vannak törődéssel, aggódással a másik iránt.

Tartottam a végétől, könnyű lett volna túlzásokba esni és ezzel elrontani, de a forgatókönyvíró és a rendező jól megoldotta a dolgot, a gombóc a gyomromban szépen lassan felengedett. A páratlan hangulatnak köszönhetően végigizgultam a filmet, pedig nem éppen látványos akció kategória.

Eredeti nyelven nézd, a "texasi hangzó-vesztő" nyelvjárás élmény, de feliratot javaslok, a felét nem fogod érteni, tisztelet a kivételnek.

Moonrise Kingdom (2012)

Holdfény királyság

Rendezőnk sokadszor próbálkozik független filmjeivel, hogy fantáziaszüleményeit lassan adagolva befurakodjon agytekervényeinkbe. 2012-as munkája az év filmje volt, legalábbis a szakírók szerint.

Valahol New England közelében egy szigeten a 70-es években él egy család. Meglehetőse egyhangúan tengődő família, ügyvéd szülőkkel és sznob gyerekekkel. Pár mérfölddel arrébb állomásozik a kiváló csapatvezető Ward (Edward Norton) kis cserkészeivel. Hogy a két kommunában mi a közös? Hát a találékony okostojás és kiváló cserkész, Sam és család feketebáránya Suzy, aki távcsövével különös varázslatra képes. A két fiatal egymásra találása után együtt tervelik ki, hogy hagyják maguk mögött a múltat és szökjenek meg az ősi indián földre. Keresésük közben kitör káosz az egész szigeten, de hál'istenek kéznél van a megkeseredett, de kiváló rendőr (Bruce Willis), aki a kezébe veszi a dolgok irányítását.

Az apát alakító Bill Murray és család központi szerepet kapnak a műben, stílusosan Wes Anderson módra. A mű velejét mégis a koravén tinipár adja, akik a saját drámájukkal egy idő után igazán szerethetőek lesznek a néző számára. A csetlő-botló cserkészcsapat, élükön a zseniálisat rittyentő Nortonnal, amolyan burleszkbe hajlik, így szolgáltatva film fő humorforrását.

Sokban hasonlít a Tenebaumra, de még is inkább egy remek családi kalanddal van dolgunk, kis fekete humorral fűszerezve. Én megnézetném Jucival.

The Rainmaker (1997)

Esőcsináló

Volt egyszer egy rendező, aki szeretett sötét tónusú, komor hangulatú öltönyös színészekkel tűzdelt filmeket készíteni.

Az ifjú ügyvédbojtár, Ruby (Matt Damon) megélhetési problémai miatt kénytelen a „szemese áll jó” Csonttörőnek (Micky Rourke) melózni. Mentora a bohókás kullancs Deck (Danny DeVito) lesz, aki bevezeti a kliens szerzés nem éppen törvényes bugyrába. Közben azért főszereplőnk élete kezd jobbra fordulni, mert a leukémiás Ray ügyében rögtön nagy pert akaszthat egy biztosítási cég nyakában. Az ellenfele a nagy pályások közt is a legjobb Drummond (John Voight), vele és farkasaival akaszt bajszot fekete bárányunk.

A mozi DeVito a kilencvenes évek zsenialitására épül, itt is legszerethetőbb karakterét, a simlis ügynököt veszi elő, aki dumájával kompenzálja alacsonyságát (csúnyaságát). Damonnak jól állnak a tárgyalótermi csetlések-botlások, amit a konkurencia kíméletlenül kigúnyol. Ezzel momentummal és „beteggyerek” szállal rendezőnk jól megszorongatja a néző szívét. Egy pont után már két fronton is szurkolhatunk a főszereplőnek, mert lamur is beúszik az igazán aranyos Kelly (Claire Danes) képében, aki viszont nem az egyszerű eset. Igazi retro élményt nyújt a mű barnás színvilága és Coppola védjegye: az élire vasalt svihák.

Legjobb ügyvédes film, bár ekkor tájt még a csapból is a Ne bántsátok a feketerigót másolatok kötöttek ki a tékák polcain.

Snitch (2013)

Kisgyerek kap egy hívást egy barátjától, hogy vigyázzon kicsit arra a csomagra, amit postán fog kapni! A postás után viszont egyből az FBI jön, hogy jól a szövetségi fegyházba vágja. Mivel ipari mennyiség volt a csomagban, már orgazdasággal is vádolják, szóval nagy a baj.

Apa (Dwayne Johnson) közben a kamionos cégét fejlesztgeti, jól megy az üzlet, csak ne lenne sitten a gyerek. Mivel nem tudja kihozni a sittről a csemetét, önálló akcióba kezd, hogy hozzon egy "nagyobb halat", mint a fia, így az ügyész (Susan Sarandon) talán mérsékli, vagy akár ejti is a vádat a kölök' ellen.

Jól sikerült film, meglepő a Szikla (vagy mi a fene ennek a Johnsonnak a beceneve) színészi teljesítménye is. Nem estem tőle hasra, de kiderült, ha egy szikla, vagy bármilyen más kavics/kövezet elé raknak egy normális forgatókönyvet és pár jó színészt (pl Jon Bernthal AKA Shane from The Walking Dead), akár eredményes is lehet az alkotás.

Inkább dráma, mint akció, apa nem akciósztár, amikor lövöldöznek, lapul, 'mint szar a fűbe' és nem üti szét a kartell tagokat sem fél, sem két kézzel.

Egyszer simán nézhető.