The Way Way Back (2013)

A film felforgatta az idei Sudance fesztivált, emellett az év vígjátékaként is emlegetik.(?)

Duncan, a szerethető, mélabús tini srác képébe bújva élete legrosszabb nyaralása előtt áll. Édesanyjával (Toni Colette) és mostoháival egy tengerparti házban töltik a nyarat.
Az új családtagjai szenyózzák', a régi pedig magasról tesz rá.
Még szerencse, hogy a helyi mókamester (az ügyeletes Adam Sandler helyettes: Sam Rockwell) felfigyel az ifjú Forrest Gump úszómesteri tehetségére.  Egy idő után a szomszédlány is elkezd nyomozni a mindennap „mesevilágba” átjáró Duncan után.

Hasonszőrű tini-buli kreálmány, itt is megtalálhatók a kötelező hányós és altesti poénok, csak a teljes alkotás nem arra koncentrálódik. A film előrehaladtával annyira belefeledkezik néző a zaklatott serdülőt kitűnően alakító tehetség játékéba, hogy észre se veszi, hogy egy sablon tini-drámát lát.
Ami mégis az átlag fölé emeli ezt a divatos szóval élve: „dramedy”-t, az Carell igazán ütős jelenléte a mostohaapa szerepében és Rockwell egyszemélyes stand-up showja.

Most már csak kérdés, hogy egy kortárs ifjúsági filmnek kell-e ennyi szenvedés?!

Sleepy Hollow (1999)

Ichabod Crane (Johnny Depp) egy szokatlan módszereiről ismert nagyvárosi nyomozó, akit az isten háta mögötti Álmosvölgybe küldenek, hogy derítsen fényt egy igen rejtélyes gyilkosságra.
Szokatlan módszerei most próbára tettetnek.
Crane, mint egy gótikus (steampunk) Sherlock Holmes, rendhagyó módszereivel és logikával lát neki az ügy megoldásának, ám a természetfeletti erőket nagyítóval és csipesszel sem ajánlott piszkálgatni. Főleg, ha fejek is hullanak közben. Tim Burton és Johnny Depp egyik hamisítatlan szerelemgyereke, amit össze sem lehet hasonlítani a későbbi közös munkájukkal. Burton-szerűen meseszerű látvány, izgalams történet és Depp Jack Sparrow mozgástól mentes játéka, illetve ezek összhangja igazi borzongató élménnyé teszi a filmet. Csak bátran nézzétek meg, nagyon jó.

Bronson (2008)

Anglia elsőszámú fenegyerekét ki más kelhetné életre, mint Tom Hardy és ehhez asszisztál a Drive!

rendezője.

Peterson (Hardy) rögtön a film legelején mesél hánytatott iskola éveiről nemi iróniával. Majd belecsap a lecsóba, hiszen ami őt híressé tette az a börtönönlét naturalista kiélvezése. A túlcsorduló erőszak és igazi brutalitás jellemezte a Bronson művésznevet felvevő fenegyerek kóteres éveit. Ha elkapta az éjség nem kímélt állatott sem embert, bár mennyire kiábrándító slamasztikába került is, fülig érő szájjal viselte. Egy igazi megtörhetetlen vadállat volt élete minden pillanatában.

Látszik, hogy alkotókra nagy hatással volt Anglia legnagyszerűbb szélesvásznú alkotása: a Trainspotting. Nosztalgikus, könnyet csaló trackek, látomások és víziók, sokat idézhető beszólások és brit nyerség ezen a művön is megmutatkozik. Talán a főszereplő nem annyira szerethető karakter, mint mondjuk Renton volt, de hát ezek a szociopaták már csak ilyenek. 

Hardy miatt egyszer mindenképpen érdemes neki gyürkőzni.

The Hunger Games (2012) - Trailer

Egy jó trailer egy gáz filmről. Véleményünk az első részről: itt!
Csak azért, mert felidegesített a második rész 8.4-es eredménye. Ez komoly?

Gyilkos vágyak (2012)

Gyilkos vágyak

Brian De Palma árnyéka keresi önmagát.

Christine (Rachel McAdamas) és Isabella (Noomi Rapace) állbarátnőségének bemutatásával kezdődik a filmünk. A két fiatal marasztalja egymást, végül kiderül, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. Szerelem és üzlet sejtelmesen keveredik, még nem egyszer csak átlépi a hatalomra éhes Christine a morális mezsgyét. Isabella miután szerető és elismerés nélkül marad, úrrá lesz rajta némi-nemű szorongás. Szebb napokat látott rendezők egy pár évvel korábbi francia művet dolgozott át. Kedvenc karakterét, Femme fatalet helyezi elő térben, hogy körülötte minden és mindenki homályos legyen. Látszik, hogy film végi csavart próbálja felépíteni, de szokott ez neki sokkal jobban menni. Amúgy kapunk egy igen művészi szagú teljesen érdektelen thrillert, meg fűszerezve némi leszbikussággal.

Újabb csalódás az alkotó 21. századi repertoárjából.

Gone Baby Gone (2007)

A 4 éves Amanda McCready eltűnik otthonról, ezért, mivel a rendőrökben nem bízik, a kislány nagynénje felbérel két magánnyomozót, hogy találják meg a kislányt. 

Az első pillantásra csak a profi látszatát keltő páros, Patrick (Casey Affleck) és Angie (Michelle Monaghan) beleveti magát a munkába, körbejárják Boston sötétebb részét, hogy megtalálják a lányt. Pofátlan zsaruk, pedofilok, drogdílerek között lavíroznak és az idő egyre csak fogy.

Ben Affleck első rendezése és egyből belenyúlt a tutiba. A forgatókönyvért Oscar díjra is jelölték. Kicsit gáznak gondoltam, hogy a tesót rakja be főszereplőnek az első rendezésébe, de állatira jól sült el a végén (+ az elején és a közepén is).

A hangulat, csakúgy mint Affleck 2. filmjében (The Town) nagyon el van találva, Boston "sittes" negyede szinte megelevenedik a vásznon. 

Ehhez jön még pár profi színész a mellékszerepekben (Morgan Freeman, Ed Harris), akik rengeteget tesznek azért, hogy azt mondhassam, ez egy baromi jó film. 

Nem olyan mozgalmas és akciódús, mint az előbb említett The Town, de kárpótol érte a hangulat és az, hogy a filmnek van mondanivalója. Illetve tanulsága. Te mit tettél volna a főbb karakterek helyében? Óhatatlanul választasz egy szereplőt és vele fogsz szimpatizálni, neki adsz igazat, de talán a vége felé megbánod és ez felér egy ökölcsapással. És fájni fog.

Tényleg jó.

El orfanato (2007)

Árvaház

Valahogy a mediterrán népek mindig is jobban kötődtek a spirituális dolgokhoz, szerintem ezért is más a kísértet história egy spanyol rendező tolmácsolásából.

Helyszín mi lehetne más, mint egy régi kúria valahol az erdő közepén. Éppen berendezkedő családot ismerhetünk meg a film elején, a hatalmas házat tervük szerint hátrányos helyzetű gyerekekkel akarják megtölteni. A feleségnek némi-nemű kötödése van az ódon házhoz, mivel az épület egykoron árvaházként működött. Tehát már azon nem lepődünk meg, hogy főhősnőnk itt cseperedett fel, az viszont különös, hogy a HIV fertőzött gyermeküknek láthatatlan barátai vannak. Ütősen indul a történet, szinte nem is érezzük, hogy egy kísértet mozi lenne (Biztos sokat láttuk a Bújócskát!). Majd film a közepén felvesszük a ritmust és elindulnak a fogaskerekek a fejünkben. A film vége pedig egy igazán erős ijesztgetős befejezés.

Tipikusan olyan mű, ami keveset markol… , de hónapokkal később is agyalsz rajta.

Elysium (2013)

Neill Blomkamp rendező a District 9-hez képest kevésbé agyamentebb sci-fi sci-fi mozija. 

2154-ben a Föld inkább valami munkatáborhoz hasonlít, aki gazdag és előkelő,  mind az orbitális pályán keringő szuperluxus űrállomás, az Elysium lakója. 

Míg lent a nyomor és a 24 órás munka a jellemző (már ha van), fent mindenkinek megvan mindene, az egészséget is beleértve, ugyanis szuper gyógyító gépeik vannak.

 

Max (Matt Damon) egy gyárban dolgozik, de robotgyártás közben baleset éri, halálos adag sugárzást kap. Csak öt napja maradt! Valahogy fel kellene jutnia az űrállomásra, hogy meggyógyítsa magát. A nagy tervbe hiba csúszik, amikor is olyan adat landol véletlenül az agyában, ami mindkét oldalnak nagyon kell, így Max üldözötté válik.

Nos, valamelyik kommentben olvastam, hogy "iszonyatosan látványos, de a karakterek és a sztori is hidegen hagyott". Ezzel egyetértek. Max nem lett olyan szimpatikus karakter a történetben, hogy érdekeljen, mennyire megváltozik jó irányba. Hogy egy önző kis szemétből, aki csak az irháját menti, a végén egy összetákolt megváltó lesz és és beteljesíti a végzetét.  

Jodie Foster elég unalmas a gonosz védelmi miniszter szerepében, őt aztán pláne nem lehet kedvelni. Az egyetlen érdekes karakter Kruger (Sharlto Copley) a félig robot, de teljesen szociopata zsoldos, aki Max fejét akarja.

Szóval jobb, mint egy átlagos sci-fi, de távolról sem tökéletes. Lekötött, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.

The Great Gatsby (2013)

A nagy Gatsby

A Chicago című opus rendezője megint a húszas évek Amerikájába kalauzol, a helyszín most New York.

A szeszcsempészek idején az államokban kétfajta ember létezett: kő gazdag és szegény. Mesélőnk (Tobey Maguire) saját történeté meséli el nekünk, hogyan is sikerült bepillantania a luxus és a fergeteges, rongyrázós partik világába, szegény bróker lévén. A nagyalmában szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Gatsbyről (Leonardo DiCaprio), de keveseknek adatot meg, hogy találkozzon ezzel az egyszerre bájgúnár, de közben Oxfordban tanult nemzeti hőssel. Mint vas a mágnest úgy vonzza Nicket (főhősünk) a csillogó forgatag, a híres emberek és a feltörekvő színésznők társasága. Közben szépen lassan romantikus történet bontakozik ki és megtudjuk, ki is lakik a milliomos mögött. Ausztrál rendezők ebben a művében se spórolt a színpadiassággal és a rájellemző stíluskeveréssel. A történet egy darabig izgatja a fantáziánkat, de végül győz a giccs és parádé.

Ettől a filmtől se estem hanyatt, mint a direktor eddigi művétől se. Jó érzékkel nyúl a klasszikusokhoz, de mint ha mindig egy lapáttal több csillogást akarna legyűrni a torkukon.

Prisoners (2013)

Egy esős napon, X kisvárosban valahol Amerikában a kis Anna Dover és barátnője, Zoe nyomtalanul eltűnik. A család, majd a rendőrség keresi őket, nem sok sikerrel. Szinte azonnal adódik, egy tökéletes gyanúsított (Paul Dano), aki kicsit hibbant, arra is járt éppen és egy jó nagy lakókocsija is van. Szinte ordít, hogy kislányokat rabol el, nem?

A még nagyobb gond ott kezdődik el, amikor bizonyíték hiányában elengedik. Apu (Hugh Jackman) úgy gondolja, ha a rendőrségnek nem is, de majd neki beszélni fog, lesz pár nyomós érve.

Közben az ügyben illetékes Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) több nyomon is elindul, szóval ha apának igaza van, elvileg ugyanott kötnek ki. Vagy nem.

Hosszú a film, de szinte a képernyő elé ragaszt. Hugh Jackman és Terrence Howard tökéletesen hozzák a mindenre elszánt családfőket, akik bár nem rosszak, rossz dolgot kell tenniük a szerintük "magasztosabb" célért. 
Paul Dano lenyűgözően szánnivaló alakítása pedig megérne egy Oscar-t. 
Baromira valóságos, hihető, hogy hétköznapi emberekkel is ugyanígy zajlana le a történet. Krimi, dráma és thriller keveréke a film, kicsit a Zodiákusra hasonlít (de annál sokkal jobb).

Nem igazán vidám film, de ha rászánod az időt, mert éppen ehhez van kedved, nem fogsz csalódni.

The Others (2001)

Másvilág

Ódon kastélyos, rémiszgetős vasárnap délutáni matiné.

Alejandro Amenábar története középpontjában az Anglia ködösebbik végén lakó Stewart család áll. Grace (Nicol Kidman) és fényérzékeny gyerekei egy régi kastély falai mögött élik hétköznapi életüket. Egy napon új szolgálók érkeznek a birtokra, hogy segítsenek az egyedül maradt asszonynak a házkörül. Rá is fér a segítség Gracre, mert a gyerekei egyre többször beszélnek a házban lakó „idegenekről”.

Szokványos stílusgyakorlat egy igazi drámarendezőtől, nemi pikantériával. Ilyen típusú mozinál az ember felkészül a legrosszabbra és még is elég egy jól kivitelezett ajtó becsapódás, hogy a frász kerülgessen. Még egy nagyadag filozófiai fejtegetés is bele fért a rém-romos történetben.

Hatásos, de ugyanakkor egyszerű iparosmunka.

RED 2 (2013)

Annyira, de annyira nem szeretem ezt a filmet. Csináljunk egy folytatást, mert az első résszel nagyot szakítottunk alapon ismét a nyugger szuperügynökök mentik meg a világot és hozzák el a Világbékét.

Bruce Willis állatira unja a szerepet, szerintem azt sem tudta, most éppen melyik filmet forgatják. Expendables, Die Hard sokadik része, bármi jöhet, ő lenyomja azt is.

Rohadtul unalmas, a viccek inkább szánalmasak, a szerelemes civódás (Willis, Parker és Zeta-Jones között) pedig idegesítő.

Bele-bele tekertem, a végére már így sem voltam kíváncsi. Kíméld magad.

The Wolverine (2013)

Az X-Men egyik legjobb és legkidolgozottabb karaktere Rozsomák...akarom mondani, Farkas (hülye fordítók). Mogorva és sokszor prosztó, de aranyból van a szíve...vagy adamantiumból. Ő az X-Men között a Dr. House. A lényeg, hogy egy olyan karakter, ami önállóan is megállja a helyét, hálás alapanyag, hogy baromi jó filmeket hozzanak vele össze.

Az első rész óriási bukó volt, nem csak nálam, úgy világszerte is. A folytatásban már jobban bíztam, de a reményeim csak félig-meddig találtak meghallgatásra.

A Rozsi gyerek (Hugh Jackman) visszatér Japánba, hogy búcsút vegyen egy haldokló ismerősétől. Ám az ismerős halála után elszabadul a pokol, nindzsák, jakuzák, ellenséges szupermutánsok kereszttüzében találja magát, közben elveszíti öngyógyító képességét is...így azért lényegesen csökkennek Rozsi esélyei. 

Ez lenne nagyvonalakban a film története, ami sajnos idegesítően sok logikai bakival van tele. Ki ez a Vipera (a másik mutáns), mé'csinálja azt, amit csinál? A főgonosz pedig sokkal-sokkal egyszerűbb tervet is kieszelhetett volna, csomó szükségtelen dologgal lett telepakolva a sztori, hogy kitöltsék a játékidőt. 

A csimm-bumm jól működik, Rozsit talán egy kicsit többször verik el a kelleténél (ehhez elég pár vidéki nindzsa is...ez most komoly?), de hát kellenek a kihívások, teher alatt nő a pálma.

A színészekre nem panaszkodhatunk+ hogy Japánban játszódik a történet, fel is dobja a filmet.

Jobb mint az első rész, de így is csak egyszer nézhető kategória.

The Place Beyond the Pines (2012)

Túl a fenyvesen

A „kib***ott kúl” Ryan Gosling összeakad a „ügyeletes közeg” Bradley Cooperrel és még csak negyed óra telt el filmből.

Luke (Gosling) a motoros Forrest Gump megtér az ő Rominájához (Eva Mendes) és titkolt közös gyermekükhöz. Hogy eltartsa a csonka családot, ahhoz a pénzt bankrablásból szerzi a sebesség megszállott főhősünk. Sajnos az ilyen miliőben felnövő gyermeknek nem sok reménye van a tisztességes életre. Bezzeg a pisztoly túloldalán álló államügyész apuka által pátyolgatott minta rendőr (Cooper) a tökéletes pályafutás előtt áll. Szinte kapóra jönnek a korrupt társak stikliei, amit nem rest felhasználni az előmenetelés érdekében. Egy ilyen apával megáldott fiúnak csak megszületni volt nehéz, ellentétben a nehéz sorsú Jasonnal.

A négy központi karakter körül elhomályosodik a világ és csak a velőig hatoló dráma marad. Nem az ártatlanság mintaképei, de a maguk módján szerethetőek ezek a szomorú emberek. Derek Cianfrance pedig remek kézügyességgel keveri a két generáció életútját. Ilyen rezsicsökkentős időszakba igazán kifizetődő film, hisz egy áráért rögtön hármat kapunk!

The Last Days on Mars (2013)

Kis költségvetésű, fapados sci-fi, de lehet, pont ezért jött be. Sok az "átfedés" a Prometheus és az Alien filmek között, ez vitathatatlan. 

A Marson kutakodó kutatók készülnek hazafelé, amikor is az egyikük élő organizmusra bukkan. Nagy az izgalom, főleg akkor, amikor a szerencsés megtaláló visszasétál a bázisra, szakadt szkafanderben. Pedig az a klíma állítólag árt a bőrnek.

Adott az izgalom, érdekes a környezetben, sok ember kis helyen összezárva, aprítják őket rendesen, szóval... 

Tetszik, hogy nem válnak űrbéli Rambóvá, a veszély legapróbb jelére is futnak a szélrózsa minden irányába. Mégiscsak tudósokról van szó.

És vannak ám benne igazán borzongató részek is, uh. nem éppen egy délutáni matiné.

Egy szó, mint száz, egyszer gond nélkül nézhető.

Avatar (2009)

James Cameron nagyszabású Sci-fije volt az első 3D-és élményem, mondhatni letaglózott. A napokban egy kereskedelmi csatorna is a műsorára tűzte filmem, gondoltam ennek apropóján klaviatúrát ragadok.

Dzsékszuli’ (Sam Worthington) a morci tengerészgyalogos egy bevetés után tolószékbe kényszerül, de újabb esélyt kap a sorstól. A Bátyja helyébe lépve a Pandorára utazik ahol különleges lények laknak, a Na’vik. Zsoldosunk feladata lesz, hogy beépüljön közéjük Grace doktornő (Sigourney Weaver) segítségével. Sajnos a kutatás nem csak békés ismerkedés szól, hiszen a finanszírozó konszern ki akarja szipolyozni az őslakosokat. Ezek után borítékolható egy két pity-puty, na meg némi szerelem és becsületességesség.

Rendezőnk nagyvonalúan tér vissza (a pletykák szerint mostanra lett kivitelezhető a film technikai része.), grandiózus Sci-fit hozott össze. Csodálatos a bolygó növény és állatvilága, plusz a harci effektekkel se spórolt. A kutyát se érdekli, hogy a történet lopott e vagy sem.

Ezt a filmet élvezni kell és kész!!!

Warlock (1989)

A korai éveim fantasy fellángolásának utolsó koporsószöge a mű.

Adott egy boszorkány (mester) Warlock (Julian Sands ), aki a viktoriánus Boston egyik rettegett börtönébe sínylődik. Ura és parancsolója egy különleges feladattal bízza meg a 200 évvel későbbi Los Angelesben. Az idő viharba bele kerül a sátán szolgájának egyetlen ellensége a jószívű lovag Redferne is. Ő az egyetlen, aki meg tudja akadályozni, hogy a mágus egyesítse Lucifer bibliáját. Főhősünk segítséget is kap a csinos Kassandra, aki maga is összeakad a Warlockkal egy átok erejéig.

Remekbe szabott kis
történet, tele spékelve az irodalmi-mágia apró titkaival, de sajnos kivitelezés hagy némi kivetni valót. A 90-es évek gagyi trükkjei, a C64-es zenevilág és közhelyes romantika, sajnos sokat ront az összképen. Kapott még két részt a frencsájz’, de sikerült Z kategóriává süllyeszteni a többi epizódokat. Sajnos ez idő tájt csak ilyen filmeket fogyasztott a misztikumra éhes társadalom.
Tipikus Halloween-i szórakozásnak ajánlom.