The Big Short (2015)

A kortárs amerikai abszurd humor legnagyobb alakjának új műve azt a kérdést veti fel, hogy esetleg egy kis humorral válhat-e befogadhatóvá a nagy amerikai pénzügyi válság?!

A filmünk kiindulási pontja a nyolcvanas évek, amikor egy banki szaki rájön, hogy a boldog-boldogtalanak lepasszolt jelzáloghitelek és azok kötvényeiből hihetetlen hatalmasat szakító bankoknál nincs minden rendben. Néhány kisebb tözsde-huszár kiszagolta a nagypénz' lehetőségét és elkezdett a hitelminősítő intézetek és az újságírókat lefizető bankházak ellen „fogadni”. És ahogy a jó Murphy szokta „vót vala” mondani, ami elromolhat, az el is romlik. Főhőseink csak abba nem gondoltak bele, hogy mekkora globális pénzügyi válságra is mutyiztak.

Amit nem lehet elvenni a filmtől, hogy olyan precízen és részletesen magyarázza el a nézőnek, 2008 történéseit a Wall Street-en. Még az analfabéta is megérti.
És még Ryan Gosling is játszik benne…tyűha!

Keeping Mum (2005)

Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, még nem ajánlottam a filmet. Amit egyszerűen nem is értek, sok nézhetetlen mozi került már fel az oldalra, de pont ez maradt ki? Azt hittem, már régen van róla bejegyzés és akartam alternatívát mutatni a Reszkessetek betörők, Sissy, Rex felügyelő karácsonya és a hasonló borzalmak mellé. 

Mondjuk ez volt a második meglepetés, az első a cím magyar fordítása volt, vagyis az Eltakarítónő. 

Ennyire nem lehet valaki hülye, de mégis.

Szóval ebben a rendhagyó családi drámában/vígjátékban Grace házvezetőnőnek szegődik el a Goodfellow családhoz. 

A családfő pap, Walter Goodfellow (Rowan Atkinson), aki egy fontos egyáhzi konferenciára készül, ahol beszédet kell mondania. De nem jön az ihlet. 

A felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) elhanyagolva érzi magát, így ribancosodó lányával és az iskolában pofozózsákká minősült fiával nem törődve a golfklubban tanító amerikai ficsúrral (Patrik Swayze) kacérkodik. Mi több, el akar vele szökni.

A szétesőben lévő családhoz érkezik meg tehát Grace, aki néha jó szóval, néha egy csokis sütivel, vagy egy baltával rendbe hozza a dolgokat. Mivelhogy egy szociopata sorozatgyilkos volt fiatalkorában. De minden rendben, már kiengedték az elmegyógyintézetből. 

Aki szereti az angol humort, annak kihagyhatatlan. Olyan finom poénokkal van tele a film, amit a hollywood-i limonádék 99 százaléka képtelen még csak utánozni is. Atkison se rémítsen el senkit sem, ha Mr. Bean nem is a szíve csücske, eszébe sem fog jutni, Swayze pedig oltári jó, totál magát játssza. 

Kiváló választás ünnepekre (és máskorra is) a családnak bár talán nem a tíz év alatti gyerkőcöknek. Tovább nem is ragozom.

The Magnificent Seven (2016)

Washington és Fuqua újabb násztánca a messzi vadnyugaton. Mi is volt legutóbb? Igen, a Védelmező, ahol az öreg Denzel szétcsapott a maffiózók között.
Itt változik a háttér, többen is vannak a jófiúk (mondjuk az ellenfél is), de ugyanaz a hatás a nézőben. Vagyis az "aha, ezt már láttam", talán nem ezekkel a szereplőkkel, nem ezzel a háttérrel, de "már akkor is láttam". Nem arra gondolok, hogy remake a film, ez nyilvánvaló. Ezért történetre nem is kell időt vesztegetni, a gonosz pénzembernek kell a kisváros, a hét jófiú meg aprópénzért és becsületből is elvállalja a védelmet.
Baromi hosszú lett, sok üresjárattal, az ember a végső, fél órás vadnyugati lövöldözésre már szinte kómás állapotba kerül.
Az első negyedben összeszedik a bandát, ami ugyancsak megmosolyogtató (harcedzett veteránok csak a baráti szóra már ott is vannak az öngyilkos küldetésben), de ekkor megvolt legalább az "új ember varázsa". Van itt minden, mint a mesében (és igazán tényleg csak ott működne a dolog, vagy képregényben), kínai késes csóka, egy mexikói, egy poszttraumás stresszben szenvedő déli katona, indiánvadász, alkesz/kártyás Chris Pratt, az indián arc, végül maga a törvény, Chisolm (Washington).
Változatos banda, csak 2016 van, vagy mifene.
A gond, hogy senkit sem ismerünk meg igazán, az alkesz/kártyás Pratt, vagy az indián karaktere (de a többi is) úgy el vannak nagyolva, hogy tényleg inkább képregénybe illenek, de mozivászonra nem.
Ha a csapatépítés után egyből jönne a daráló, kutyát nem érdekelné, mert elvakítana a torkolattűz de a film második felében, a nagy balhé előtt még kiképzik a falusiakat igazi milíciává, csapdákat raknak, aknásítanak. Én meg majd leestem a székről, mert kóros álmosság tört rám és a fél óra végső harc alatt sem nagyon tudtam felébredni.  
Ez nem igazi western, csak a díszlet az. Ez egy jó, de inkább közepes akciófilm, sok robbantással, lövöldözéssel és a jó győzelmével a gonosz pénzes ember felett.
Végig lehet ülni, talán nem is bánjuk meg, hogy fizettünk érte, de mély nyomot nem fog hagyni bennünk. Egy ilyen szereplőgárda láttán pedig az ember fia nem ezt a középszerűséget várná.

The Accountant (2016)

Ütős alcímen agyaltam, hogy pl. Bourne krav maga mellett megtanult bánni a kata-val is (kisadózó vállakozások tételes adója), de majd' minden idevágó oldalon már úgy szerepel a film, mint a "Bourne számológéppel", "az esőember kalasnyikovval", stb. Szóval ennyiben hagytam.
Ha mindenképpen kategorizálni szeretnénk, akkor a citált két vicceskedő elnevezés tökéletesen illik is a mozira.
Wolff (Ben Affleck) félig-meddig autista (legalábbis hasonló jegyeket mutat) könyvelő. Mivel remekül ért a szakmájához, dolgozik is mindeninek, aki megfizeti. A maffiának, a dél-amerikai kartelleknek, néha még legális szervezeteknek is, ritkán még adót is fizet. Munkájából adódóan sokat költözik, de így meg ez, ha az alvilággal cimborálsz.
A legújabb megbízása egy robotokat gyártó cég teljes pénzügyi átvilágítása. A helyi kolléganő, Dana (Anna Kendrick) segítségével egy nap alatt megtalálja a hibát, illetve a hiányt, jópár'millió dolcsit, ami valahogy eltűnt a könyvelésből. Wolff gyorsan lapátra kerül, pedig még be sem fejezte a munkát. A hiányt valaki nagyon el akarja titkolni, így fizetség gyanánt Wolff és munkatársa bérgyilkosokat kap a nyakába.
Csakhogy hősünk nem a várt módon reagál, nemhogy nem akar meghalni, még be is akarja fejezni a munkát. Van jó nagy puskája is, nemcsak számológépe.
És kihagytam a sztoriból még min. két szálat, de kedvcsinálónak talán ez is elég lesz. Ha már itt tartunk, a több szál miatt nekem kicsit katyvasz az egész.
Nem, neeem, nem akarom és nem fogom lehúzni a filmet, érdemes megnézni, JÓ film. Igényes - még ha kicsit középszerű - akciófilm. És mint akciófilm, a színész miatt, a nem túl eredeti, de aránylag tűrhető történet miatt, az akciójelenetek miatt jó.
A visszaemlékezések nekem erőltetettek voltak, aztán ott van még Kedrick karaktere, plusz a hely NAV-os arcok és a nagy nyomozásuk. Ez így már sok, ebből kettő kasza, egyet meg ki kellett volna bontani és akkor kiváló lett volna.
Szóval megéri a mozijegyet.

In the Valley of Violence (2016)

Minimál western mozi jó színészekkel és remek hangulattal. Téli hideg estékre kifejezetten ajánlott.
Paul (Ethan Hawke) a mexikói határ felé tart, a készletei kifogytak, kénytelen megállni az éppen útba eső koszos kisvárosban. Szinte érzi, hogy baj lesz, de nincs más választása.
Az ivóban egyből találkozik a város helyi nagylegényével, ugyan hol is lenne máshol, mint a kocsmában. Az idegen nem akarja felvenni a kesztyűt, de amikor a kutyájára irányul a fegyver, eldurrant egy nyaklevest, amitől Gilly (James Ransone) eldől, mint a rohadt nád.
A kemény gyerek apukája, a helyi seriff (John Travolta), a várakozásokkal ellentétben nem veri majd'halálra az idegent, helyette inkább megbeszélik, mindenkinek az lesz a legjobb, ha az idegen gyorsan távozik a városból. A fiának szigorúan kiköti, nem mehet az idegen után, a bosszú elmarad.
A megszégyenített gyerek azonban egyenlíteni akar és utánamegy pár emberrel...azután pedig az idegen jön vissza...rendkívül mérgesen...
Hollywoodban ráálltak a kutyákra, ha valakinek a csaját, apját, anyját, szomszédját, Iphone telóját nyírják ki, az már nem éri el az ingerküszöböt. A kutya az új csaj, ezt John Wick is megmondhatja, ott is jön a második rész, ott majd két kutyát intéznek el.
Hawke meglepően jó, sőt ász a múltja elől menekülő, szótlan, a világ terheit a vállán cipelő, vadnyugaton kóborló hős/antihős szerepében, mint ahogy Travolta is várakozáson felüli az alsótőgyes falvi sheriff szerepében, aki csak nem akar balhét a városban.
Kötelező elemként előkerül a város kis tüneménye (Taissa Farmiga), aki alig várja, hogy valaki/bárki megmentse és könnyes szemmel néz az idegenre, hogy ő nem őt megmenteni jött, mert magát se nagyon tudja.
Majd elfelejtettem, ez a Ransone (Harry Bosch-season 2) gyerek mostanában egyre többször van képernyőn és nagyon nem bánom, az új generációban is vannak/lesznek jó színészek. Itt majdnem ellopja a show-t a két öreg elől.
Minden megvan benne, ami egy igazán jó westernbe kell, manapság olyan kevés a jó film a műfajban, uh. ezt mindenképpen meg kell becsülni. És nézni.
 

Liza, a rókatündér (2015)

Azt mondanom sem kell, hogy Kovács Lehel cimborám munkásságára máshogy tekintek. Már itt az elején kijelenthetem, hogy eme mű mind hangulatában, történetében és kivitelezésében mérföldkő a honi filmgyártás sorában.

Liza (Balsai Mónika) rókatündérnek képzeli magát, mert egy könyvből azt olvasta, hogy a japán mitológia szerint az ilyen fajta lányok soha nem lehetnek igazán boldogok. Pedig sanyarú sorsú hősnőnk mindent megpróbál, hogy megtalálja végre a szerelmet, de ez nem igazán sikerül neki. Miközben sorra dőlnek ki mellőle az udvarlók, a boldogság „aprómadara” Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) képében költözik be a szomszéd szobába.

Amélie és Wes Anderson filmek magyar szerelemgyereke olyan hatásosra sikeredett, hogy bebújik rögtön a bőrünk alá. Minden apró részlet és szereplő a helyén van, a vágás s dramaturgia a hőskori álomgyárat idézi. Ha kötözködnék egy kicsit, akkor a vége szerintem egy kicsit sutára lett hagyva, de ami előtte történik az kárpótol mindenért. Csak így tovább, Ujj Mészáros Károly!

The Last Witch Hunter (2015)

Kaulder (Diesel) egy baromi kemény boszorkányvadász, akit még a középkorban valamikor egy főboszorkány az örök élettel átkozott. meg. A rohadék.
A csata és az átok után ugrunk pár száz évet, Kaulder már a jelen kori New York-ban irtja a szabályokat be nem tartó boszorkányokat. Egy szervezetnek dolgozik, ami a két faj, vagyis az emberek és a boszik között őrzi a békét. Vagy legalábbis próbálja őrizni. Kaulder tehát a boszorkányok Pengéje.

A társa és aktuális segítője (Michael Caine) meghal, de kiderül, nem természetes halállal, ráadásul a főboszit is fel akarja valaki ébreszteni Csipkerózsika álmából.
A rend új segítőt ad mellé (Elijah Wood), valamint társául szegődik egy fiatal boszi is, így veszik fel a harcot a nagy-nagy gonosszal.
Hát nem egy bonyolult film, ha annak is tűnik, akkor csak rosszul fogalmaztam. Diesel itt éppen nem morcosan néz és vezet autókat, ver szét komplett űrhadseregeket, hanem boszorkányokat aprít. Vin Diesel Vin Dieselt alakítja a vásznon, így kapunk egy erősen felejthető, középszerű filmet, amit egyszer meg lehet nézni, semmi gond. Ha nem most, majd egy év múlva a Film+ csatornán.
Noha a mellékszereplők nem kispályások, szinte nem is lehet látni őket a vásznon, szóval marad a gyengusz sztori a közhelyes megoldásokkal és a benga számítógépes grafikával.
Ja, a mozi azért (is) készülhetett el, mert Diesel nagy AD&D rajongó és a saját boszorkányvadász karakterét filmesítették meg és játszhatta el. Ez mondjuk nem semmi, de ez a film ettől nem lett értékesebb.
Nagyon nehéz jó fantasy filmet csinálni, ez az a műfaj, ahol tíz filmből nyolc egyből bukik, egy talán nézhető, a tizedik meg nincs is.

Loft (2014)

Kéjlak

2008-ban készítettek egy Loft című belga filmet, amit Erik Van Looy rendezett, aki ezt a művet is jegyzi. 2010-ben azonban készítettek egy Loft című holland filmet, amelyet 2014-ben újra leforgattak immáron száz százalékos amerikai produkcióként és a kockáról-kockára megegyezik a holland társával. Ki érti ezt?!

Adott öt kőgazdag és házas jó barát, akik fenntartanak a belvárosba egy luxus lakosztályt, hogy itt hancúrozgatnak éppen aktuális szeretőjükkel. Azonban egy napon valami hiba csúszik a Mátrixba, ugyanis egy halott csaj fekszik az ágyban és elsőre mindenki letagadja, hogy köze lenne a dologhoz. Nincs más hátra, mint összerakni a kirakós darabjait mielőtt nagy nyilvánosságra kerül az egész, szóval ketyeg az óra.

A Kéjlak minden ízében egy kellemes mozi, elég feszes és izgalmas fordulatokkal van megáldva, hogy a thrillerek hírnevét méltóan folytassa. Hátránya az igen gyenge színészi játékok mellett, hogy túlon-túl kamarásra sikerült és így inkább kelti egy tévéfilm benyomását, mint egy vérgőzös moziét. Pedig még az operatőrnek is sikerült a klisés kameramozgásokból jól kijönnie. Ráadásul az indítékok eltűnnek a szőnyeg alatt egy-egy nagy fordulat előkészítése miatt.

He Never Died (2015)

Jack önkéntes száműzetésben él, valahol egy X városban. Az egész napja alvásból áll, ezt néha megszakítja egy kis evéssel (ugyanazon a helyen mindig ugyanazt eszi) és egy kis bingózással a helyi nyugdíjas klubban. Ha beszélgetnie kell valakivel, rögtön hátat fordít, ha csak teheti, ha meg nem, akkor tőmondatokban válaszol. Igen és nem, kb ennyi. Az már rögtön látszik rajta, önként választotta ezt az életnek alig nevezhető vegetálást. A kérdés a miért.
A napi rutint felkavarja a lánya betoppanása, valamint a helyi gengsztereknél is kihúzza a gyufát, mert elkalapál egyet-kettőt. Rossz helyen volt rossz időben. A lényeg, hogy felbolydul körülötte a világ és kénytelen szétcsapni pár fejet. A dolgok pikantériája, hogy ahogy a cím is utal rá, Jack nem igazán tud meghalni. Próbálta már, ahogy mások is próbálták őt kinyírni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Hát beskatulyázni a filmet elég nehéz. A kemény jelentetek miatt mindenképpen a horror műfaja felé kacsingat, de az egysoros poénok és maga Jack emberkerülő karaktere néhol annyira vicces, hogy már szinte vígjáték lesz.
Amúgy igazi one-man show a mozi, a karakteres arcú, szögletes mozgású Jack (Heny Rollins) simán elviszi a hátán az egész filmet, annak ellenére is, hogy a néző a történet felénél már nagyon-nagyon kíváncsi, ki a fene ez a csóka, honnan jön, mit láthatott? Fapofával bingózik, gyilkol, kajál, alszik. Semmi nem érdekli, csak annyit tudunk meg róla, hogy rohadtul öreg, minden volt már, még akasztott ember is. Unja a szöveget, unja az életet, át is aludná az egész hóbelebancot, ha hagynák.
Számomra pozitív, hogy Jack nekünk sem válaszol, a szűkszavúsága nem csak a filmbeli karaktereknek szól. Mi is sötétben maradunk végig, a kilétére is csak annyit válaszol vállvonogatás közben, hogy "benne vagyok a bibliában". Milyen kemény szöveg ez már?
Nekem élmény volt, egy nagyon kellemes meglepetés.

Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

Chasing Liberty (2004)

Szabadság, szerelem

Na, nem a direkt március 15-ére forgatott Dobó Kata által elkövetett magyar merényletről fogok írni, hanem egy egész „B” kategóriás garmadád felvonultató és az egykor szebb napokat látott énekesnő Mandy Moorral az élen végrehajtott amerikai giccs parádéról.

Nehéz a sorsa annak az amerikai tininek (Moore), akik burokban nevelnek a szülei és nem mellesleg az elnök lánya. Sebaj, ő úgy dönt, hogy megszökik egy kis európai vakációra, de nem lesz egyedül, hiszen apuci titkos ügynökei a nyomában loholnak. A jóképű Ben (Matthew Goode) is közülük való, de még is egyre közelebb kerül főhősnőnkhöz a lány tudta nélkül. Tiltott gyümölcs legédesebb ugye bár!

Tipikus öreg kontinenst bemutató roadmovie, a szokásos régióra jellemző poénokkal. Persze a Mielőtt éjfélt üt az óra is bekacsint néha. Le tudjuk küzdeni magunkban a béna karterek és a ZS-és színészi játékokat egész kis pofás romantikus vígjátékot kapunk. Szigorúnak csak randi filmnek ajánlom!

Pitch Perfect 2 (2015)

Tökéletes Hang 2

Az első rész sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy alkotók nem vették komolyan a tinik bajait és inkább humoros néhol merész iskola-vígjátékot készítettek. Ezért több korosztály számára is élmény volt a krízisen átesett kórus mindennapjai.

A Bardemi Bellák élete móka és kacagás mióta megnyerték az országos versenyt. De nem, egy félresikerült fellépés után hírnevükön egy Fat Amy nagyságú folt esik, melynek befoltozására egyetlen lehetőség van, ha meg nyerik a Koppenhágai acapella világbajnokságok. A múltkori győzelmez nagyban hozzá járult Beca(Anna Kendrick) merész újításai, aki most egy kicsit a hátérben akar maradni inkább a suli utáni életére szeretne koncentrálni. Nincs más megoldás a csajoknak, mint visszanyúlni a gyökerekhez, na ez ami nem megy egykönnyen.

Korunk legütősebb musicalje már az első részben is megmutatta, hogyan lehet újítás bele vinni a műfaji korlátok közé. Hiszen tucat mozik készültek már, azzal hogy megnyerünk egy kórus versenyt, mert kell hírnév vagy mentsük meg a sulit. A Bellák élükön Annával és Cup Song-gal most is tök sok erdeit ötlettel és igen ütős dalbetétekkel kápráztatnak el bennünket. A mű fénypontja a 90-es évekbeli hip-hop jam felidézése, még ha a németek is tolják a Jump-ot legfaszábban.

Sorozatok - Jessica Jones (2015)

Marvel, marvel és a marvel már a spájzban (is) van. Jobbnál jobb, vagy inkább monumentálisnál monumentálisabb mozikat csinálnak és most be akarnak férkőzni a szürke hétköznapokba is. Ott legalább nyugtunk volt.
Néha jött egy komplett városokat egymásra hajigáló mega' mozi, de utána hónapokig semmi. Nagyságukat és ravaszságukat dicsérve egyszerre, belekóstoltak a hétköznapokra való sorozatok világágba, ott sem hagyva nyugtot nekünk. És dühítően jól csinálják.
Itt van pl. a Daredevil. A karakterek végre kidolgozottak, a forgatókönyvet nem egy poháralátétre írták és sikerült jó színészgárdát összeszedni hozzá. A legjobb viszont a sötét, nyomasztó hangulat. Batman kisöccse a Pokol Konyháján a sous chef.
A fenti sémát követi a Jessica Jones is. Nincsenek nagy emberek nagy problémái, csak kis emberek nagy problémái. Nem a világot mentik meg, hanem a sarki fűszerest. A szuperhős univerzum szakmunkásait látjuk, akik minden nap melóba indulnak és fáradtan jönnek haza (és még egy rohadt hideg sört sem ad nekik senki az esti tévézés közben). Nincs szuper high-tech bázis, ahol megpihentethetik fáradt szárnyaikat.
Az általam kevésbé ismert Jones-nak (Krysten Ritter) pár apró ügy mellett a nagy főgonosszal, Kilgrave-vel kell megküzdenie...majd a végén. Jones masszív alkoholista, nagyjából utál mindenkit, legfőképpen magát. Amikor taj másnaposan felszárad a lakása valamelyik részén és éppen nincs hülyére verve, felkap egy fehér trikót és legurít egy pohár whiskeyt. Tiszta Bruce Willis. Legalább olyan jól is csinálja. Ő is menekül a múlt elől, de ezt szépen és ízlésesen. Nem szándékozik megmenteni mindenkit, mivel még magát sem nagyon tudja.

Lassan csordogál a történet, sok titokra fény derül, de a vége felé lesz csak teljes a kép. Az első éved mindenképpen a bemutatkozásra koncentrált, ki ő, honnan jött, kik a barátai és mellesleg lepofoz pár rossz arcot. Kilgrave (David Tennant) karaktere jól sikeredett, bár nekem sokszor inkább hisztis kölyöknek tűnt, mint egy vérbeli szociopatának. A képessége viszont állat, ebből kifolyólag tényleg elég nehéz elkapni, még Jones-nak is.
Külön dicséret Jones kispajtásának, a minden hájjal megkent ügyvédnek, Carrie-Anne Moss-nak. Eszméletlen karakter, vérbeli cápa, aki inkább úszik, minthogy elsüllyedjen.
Érdekes, hogy a női karakterek mennyire ki vannak dolgozva, a srácok (Kilgrave kivételével) inkább biodíszlet, jól jönnek, ha valakit meg kell menteni, vagy nehézséget okozni Jones-nak, de ennyi is a szerepük.
Még annyit, hogy a szuperhős képességek kevés kivételtől eltekintve nincsenek az arcunkba tolva, ami nagyon ember közelivé teszi a karaktereket. Két repülés között csak el kell menni egy üveg tejért a boltba, oda meg sétálni kell, ha nem akarod, hogy mindenki bámuljon és fényképezgessen.
Jön a második évad, a Daredevil meg majd a Megtorlóval pofozkodik. Zűrös hely ez a Pokol Konyhája, de ettől lesznek izgalmasak a hétköznapok.

The Imitation Game (2014)

Kódjátszma

Az egyetemes világtörténelemnek mindig is lesznek vakfoltjai, de évről-évre kiderül valami meg döbbentő dolog, ami felforgatja eddigi teóriánkat. Alan Turning II világháborúban betöltött szerepét a brit kormány 50 évig titkolta. De ez már maga történelem!

Anglia egyik tragikus hőséről szól eme történet, aki megváltoztatta második világháború állását. Alan Turing amellett, hogy kiváló matematikus, megfejtette a németek megfejthetetlen kódját, az enigmát. Viszont eme tettét sosem hozhatták nyilvánosságra, ezért nem is kiáltották ki hőssé, inkább mássága miatt kínozták évekig. Ugyan is ezen időszakban királyságilag támogatott volt a homofóbia.

Ez a film után Benedict Cumberbatch csuklóból eljátssza majd azokat a csodabogarakat amelyeket Selymour már sajnos nem játszhat el. Felettébb érdekes maga a történet, amellett, hogy egy rögeszmés, különc és egysíkú matematikus életéről szól a játékidő nagy része. Sajnos a mellékszereplőkre ez nem igaz, talán túlságosan is nagy teret hagynak a jutalomjátékot összehozó főszereplőnek. De ez persze nem vesz el a film nagyszerűségéből semmit.

Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.

Whiplash (2014)

A tavalyi (2015) legtöbb fórumon az évfilmjének megválasztott nem éppen bohókás zenei drámája vajon elég hangsúlyos-e ahhoz, hogy elvigye az évet?! Legalább is nálam…

Andrew (Miles Teller) nem az nyár polgár amerikai kezdő zenészt, aki megfélemlíthet a tanszék fura ura (J.K. Simmons). Véresre vert kezek és verejtékben úszó dob felszerelés is kevés ahhoz, hogy a jazztanárok atyaúristenét meghassa. Ha valaki a legjobb akar lenni, az haljon meg sikerélt és tartassa végi a ritmust!

Nehéz az élete annak aki Amerika leghíresebb zenetanszékét válassza ugródeszkává a világhírnév felé. Tök egyszerű, de még is átütő játékok és több a jazz, mint egy 50-60-as évekbeli musicalben. Életszagú frázisok, vér és verejték, avagy hogyan legyél a világ legjobb jazz dobosa. Hát ne a Hungáriba szülessél lehetőleg!

Solace (2015)

Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Cowles (Abby Cornish) ügynökök egy rázós ügyön dolgoznak. Egy sorozatgyilkos tartja rettegésben a várost és a nyomozásban nem jutnak egyről a kettőre. John Clancy (Anthony Hopkins) orvos/biológus/műkedvelő mindentudó és nem utolsósorban médium segítségét kérik az ügy felderítéséhez. Mint médium, számos ügyben segédkezett már, de a lánya halála után visszavonult.
A nyomozás során Clancy rájön, a gyilkos azért jár előttük mindig egy lépéssel, mert neki is hasonló képességei vannak.
A leírás alapján akár izgalmas is lehetne, de nem az. Megsúgom (mert amúgy is gyorsan kiderül), a gyilkos csak a halálos betegeket "menti" meg a szenvedéstől. Látja a halálukat és inkább gyorsan végez velük, még a sok kín és fájdalom előtt.
Érdekes, sőt, előnyös lett volna, ha úgy írják meg a forgatókönyvet és rendezik a filmet, hogy megkedveljük a csókát, így amikor a fináléban majd egymásnak esik a két jós, legalább lehetett volna izgulni valamelyikért. Viszont Farrell (a gyilkos) inkább tűnik egy tutyimutyi alaknak, Hopkins meg egy búskomoran néző vén trottynak. Ennek a kettőnek a szenvedése kevesebb izgalmat takar, mint a Derrick búcsú epizódja.  Igazi hétköznap késő éjszakás, fim+ kategória
Hogy egyébként jó színészeket vásárolsz össze, utána meg őket felvéve képeket illesztesz össze, nem jelenti azt, hogy filmet csináltál. Jó filmet meg pláne nem.
Ritka nagy vicc, szóval esetleg akkor nézd meg, ha Farrell, vagy Hopkins rajongó vagy és éppen nincs meg a London Boulevard, vagy a Fracture.

Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (2015)

Ébredő erő

A karácsony előtti forgatagban az ifjak és idősebbek mind átvehették régóta várt ajándékukat, hiszen a moziba kerül kedvenc űrmesén újabb epizódja. Kíváncsian vártuk jó néhány millió, rajongó társammal együtt, hogy vajon J. J. Abrams meg ugorja-e az előzmény trilógia színvonalat.

Na szóval a történet, meg próbálom spoiler mentesen:

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, egy poros koszos kisbolygón él egy árva fiú lány, aki arról álmodik, hogy egyszer nagy pilóta lehessen. Minő véletlen, hogy pont az ölébe pottyan egy csipogó droid, a belerejtett fontos információkkal, amelyre a maréknyi ellenálló kívül a gonosz birodalmiaknak elsőrendnek is fáj a foga. Persze nem egyedül vág neki a kalandnak, hogy eljuttassa a robotot és tartalmát az avatott kezeknek, ha nem rég is új cimborák is mellé csapodnak. Persze egy csomó misztikumról is fény derül, lézerkardok és jedi-energiák szegélyezik főhősnőnk útját.

Kit érdekel, hogy a történet egy az egyben az első rész koppintása vagy, hogy a tele van tisztelgéssel. A rendezők ugyanazt a koszos, fém ízű látványvilágot tárta elénk, amit 77’ óta vártunk. A sztori vonalvezetése néhol meg inog, de egy-két jó helyen eleresztett poén visszahúz a filmbe. A régiek nagyon jól hozzák a kultikus figurákat, az újak pedig pont olyan tiszták és sallang mentesek, hogy szerethessük őket.

Rangsor: 3

Mr. Holmes (2015)

Egyszer mindenki megöregszik, még a nagy Sherlock Holmes is. Eredetileg mondjuk erőszakos halált halt volna a Reichenbach vízesésnél a nagy Moriarty professzorral együtt. Mivel közfelháborodásban törti ki a fél világ (a másik fele ekkor még olvasni sem tudod, azért nem közfelháborodott), Doyle visszahozta, majd nyugdíjas koráig egyengette a nagy nyomozó életét. Amit most szépen végig is nézhetünk.
Holmes (Ian McKellen) már bőven a kilencvenedik évtizedét tapossa, egy egyedülálló nő (Laura Linney) és fia, Roger (Milo Parker) viseli gondját. Watson, Mrs. Hudson már nem élnek, az idejét a méhészkedés és az írás tölti ki. Roger hatására ugyanis meg akarja írni az utolsó esetét, ahogy az valójába történt, nem úgy, ahogy azt a jó öreg Watson látta.
Egy megoldott ügyről van szó, így a legnagyobb ellenfél a történetben ő maga, mivel alig emlékszik már a harminc évvel ezelőtt történtekre. Szinte csak annyit tud, ezután akasztotta szögre a pipáját és a sapkáját, hogy ezután csak a méheknek éljen.
Szeretek mindent, ami Holmes. Csak rossz látni illetve elképzelni, hogy megvénült, ettől keserű a szám íze.
A rendező szándéka, hogy reálisan bemutassa, milyen volt a "valódi" nyomozó, a színes történetektől eltekintve. Ez teljesült is, minden felesleges közhelytől mentesen. Nem nevettette ki a könyvbeli Holmes-t és jelentette ki, hogy az teljes hazugság volt, de nem nem is volt gond neki lekapni róla a keresztvizet, ha az kellett ahhoz, hogy a nyomozó emberibbnek tűnjön.
A színészek óriásiak, Parker sem idegesítő gyerek és ha nem is fordulatos a történet, a kellemes angol vidéki légkör és McKellen bőven elég, hogy lekösse a figyelmet.
De hogy nem nézem meg még egyszer, az biztos. Nekem Holmes ott hegedüljön a Baker street  221B-ben, Maigret felügyelő koptassa a flasztert Párizs utcáin, betérve egy lokálba, hogy felhörpintsen egy pohár calvadost, Bécsben meg Rex felügyelő lopkodja tovább Stockinger sonkás szendvicseit. Így kerek a világ.

Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi (1983)

A jedi visszatér

„I am Jedi” – Luke Skywalker

Nincs már min spórolni, gondolták az alkotók, amikor belevágtak a projekten. De ha hinni lehet a pletykáknak, Lucas csak akkor kapta meg a filmre a zsét, amikor biztosította a vezetőket, hogy lesz benne egy pár aranyos, új karakter, amit rögtön piacra lehet dobni.

Miután Han-t lefagyizták, jégkoporsója a hírhedt Jabához kerül. Ide sietnek szép sorjában a társai, hogy kiszabadítsák a csempész barátjukat. Az immár jedivé érett Luke is a segítségükre siet és elbánik egy-két hatalmas és nem annyira gonosz szörnyeteggel. De ennél nagyobb feladat is várat a frissen szabadult csapatra: a rohamos léptekben épülő halálcsillag elpusztítása. Miközben a főhőseink az Endor nevű bolygó különös lakóival szövetkezve harcolnak a gonosz birodalmiak ellen, addig Luke az tervet eszeli ki, hogy megpróbálja áttéríteni apját a jó oldalra.

A jedi visszatérrel a kör bezárult Luke Skywalker kalandjai itt véget ért. A nagy drámáké volt ebben filmben a főszerep, még a cinikus kalandor, Han Solo is beállt egykét percre a tragikák közé. Még nem tudni, hogy karácsonykor honnan fog folytatódni a történetük, de egy-két cameonál többre már tutira nem futja az egykori ácsnak. Talán az utolsó (első) három rész közül ennek a filmnek fut a cselekménye legtöbb szálon, és digitális felújításnak köszönhetően itt a leglátványosabb a csata is.

Van egy jó hírem már csak pár hónapig kell kibírnunk „cséhá” őrület nélkül, hiszen Abraham homályban burkolt folytatása nem sokára a mozikba kerül és végre lehull a lepel a féltve őrzött titkokról. (Bocs, már vetítik!)

Rangsor: No.2

The Lobster (2015)

By Bikfic Adamik-hammer

Az ember nem is tudja eldönteni, mit lát: Monty Python-szkeccset, beteg fantasztikusfilmet, tanmesét a szerelemről - aztán rá kell jönnünk, hogy valójában mind a hármat egyszerre. 

A jövőben (nem derül ki, mikor, és igazából a „jövő” itt csak idézőjelben érvényes) aki nem szerez magának párt 45 napon belül, azt állattá változtatják. Hozzá kell tenni, az illető választhat, milyen állattá. A Colin Farrell által játszott férfi (nincs neve, senkinek nincs neve, fú, hát akkor ez valami allegória lesz), akit a felesége hagyott el, például homár szeretne lenni, ha nem jön össze a biznisz a bizarr szállodában, ahová a szingliket viszik. 
Ha most mi lennénk a Hunter S. Thompson, akkor egyrészt ideírnánk Dr. Johnson idézetét: aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmából, másrészt viszont már rég fejbelőttük volna magunkat, szóval inkább maradjunk annyiban, hogy Yorgos Lanthimos filmje földhözragadt, de mégis felemelő. Színpadias. Túljátszott (megjegyezzük: színésznek direkt túljátszani talán a legnehezebb feladat: úgy kell csinálni, hogy a lóláb ki ne lógjon.) 
Azért nem sci-fi, mert örkényi groteszk, és az, amin nem tudjuk eldönteni, röhögjünk-e vagy sírjunk, mindig erősebb, mint a dolgok kihelyezése. Mert abból táplálkozik, ami minket esz. Nem hagy nyugodni. Egy szerelmes moziban a „Te mit tennél meg azért, akit szeretsz” kérdés megmarad annak, ami, itt azonban folyamatosan, jelenetenként (amiből úgy hisszük, négy nagy stáció van) változik. „Szereted te egyáltalán azt, akivel vagy? És ha szereted, akkor mi van? És mi lesz? Miért szereted? És miért szeretsz?” 
A kezünket nem tennénk rá, de tippünk bőven van arra, Yorgos Lanthimos kikkel szocializálta magát a mozivászonra: Stanley Kubrick, Terry Jones, Pedro Almodovar, Terry Gilliam, és oké, a Homár nélkülük is éppen elég erős, de velük még inkább. Erős darab, mivel sci-fi(be oltott tanmesébe oltott allegória-szerű fantáziakálvária), olykor kicsit leül, de nem ereszt el, és nézni akarod. És utána lesznek kérdéseid, haj de mennyi, például hogy Rachel Weisz még most is hogy lehet ennyire rohadtul gyönyörű.

Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back (1980)

A Birodalom visszavág

Eme mozi érkezése után megváltozott a véleménye mindenkinek a Sci-fi-tündérmeséről. Végre hangsúlyos lett a rossz oldal és csúnyán rádöbbentünk, hogy nem csak a happyend létezik. Nem kétséges, hogy a szakértők és rajongók is eme művet tartják a legtöbbre a frencsájzból.

Egy réges-régi messzi galaxisban, nem ér véget hőseink kálváriája. A feloszlani látszó társaság egy kietlen hó bolygón állomásozik, de a birodalom űrszondái elől nincs menekvés. Leila, Han és Luke sikeresen elmenekül mielőtt Vader és csapat elfoglalja a lázadok bázisát, de a barátok sorsa külön utakon folytatódik. Az ifjú Skywalker a Dagoba rendszerben keresi meg Yodát, a nagy Jedimester, a többiek pedig kénytelenek Han egyok régi cimborájához beugrani a Bespinre némi segítségért.

Az bizonyos mondat után minden egyes nézőben valami megváltozik. A szuper látványvilághoz, még hozzá vesszük azt a sötét atmoszférát, amely a dzsungelbolygón csúcsosodik ki, nem vitás az a kijelentés, hogy az egyetemes filmgyártás egyik legnagyobb mozijával van dolguk.
Megkel még említeni a film zenéjét jegyző John Williamst, aki lenyomta a Beethovent a telefoncsengőhangokért folytatott versenyben. :)
Mindent egybe véve: Galaktikus!

Rangsor: abszolút 1.