Peter Weyland megváltoztatja a világot

Crazy, Stupid, Love (2011)

Kijelentem Ryan Gosling személyében új macsó született. Hiába van Steve Carell-nek olyan szánalomra méltó feje, itt most nem ő a főszereplő.

Történet akkor kezdődik, amikor főhősünket kidobja az asszony, ő nem szól semmit csak kiugrik a kocsiból. Ezek után megpróbálja sínre tenni elcseszett életét. Segítséget is kap, az alfahím, Gosling személyében, aki egyébként nagyszerű alakítást nyújt. Megtanul csajozni, öltözködni, egyszerűen trendit faragnak belőle. Ezek után szépen lassan kiderülnek a szerelmi viszonyok. Lindhage (Kevin Bacon) a feleségbe, a feleség nem tudja kibe, fiú a dadába, dada az férjbe, az irodalom tanárnő (Marisa Tomei) szintén, itt még a szupermacsó is beleszerethet valakibe.J Talán két filmre való romantikát és közhelyes konfliktust kapunk az arcukban. Hatalmas hullámvölgyek jellemzik, voltak pillanatok, amikor azt hittem életem legjobb vígjátékát látom.

Összességében egy korrekt romantikus film, érdemes megnézni.

The Untouchables (1987)

Al Capone (Robert De Niro) és Elliot Ness (Kevin Costner) szövetségi nyomozó küzdelme dobtáras Thomson géppityuval az utcán, majd a bíróságon könyvelőkkel, adóbevallással!

Számtalan film örökítette már meg a híres maffia vezért, ez a mozi nálam az első helyen van a műfajban. Sean Connery oscart kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában. 
A zene-bona Ennio Morricone nevéhez fűződik!

Régi vágású gengszter mozi, nagyon ajánlom!

ignem

Super 8 (2011)

Ha a gyerekek nyelvén viszi valaki a vászonra szerelem, féltékenység kérdéseit, talán jobban hiszünk nekik. Már az Engedj be! is hatásosan keverte a vámpíros és a tini zsánert, ebben a filmben még összetettebb lett a dolog.

Van pár tini kölykünk, akik filmet forgatnak elég profi módon, mikor szemtanúi lesznek egy vonat katasztrófának. Később kiderül, nem szokványos rakomány volt a vonaton és a biosz tanáruknak is köze van az ügyhöz. A nyugodt kisváros hirtelen zűrzavaros hadszíntérré változik és a bajt tetézi, hogy rejtélyes módon eltűnnek a fémtárgyak. A főszereplő apja a rendőrparancsnok helyettese, ő próbál úrrá lenni a káoszon. Rendezőnk kevergeti a drámát, a romantikát és a sci-fi-t, plusz ad hozzá még egy kis akciót is nagyon ügyesen.

A színészek tök ismeretlenek, vagy sorozatokból nyergeltek át, még is jól működik a dolog. A végeredmény egy izgalmas, feszültséggel teli érzékeny akció film. J.J. Abrams meg örökre letette a névjegyét ezzel a mozival.
Ajánlom tinédzsereknek, dráma kedvelőknek, romantikusoknak, sci-fi őrülteknek, akció fanoknak.

Kill the Irishman (2011)

Nem írnek való vidék (!?)

Újabb példa arra, hogy mi magyarok képesek vagyunk a kiváló filmeket fülbántó címekkel ellátni.

Gengszterfilm

Hozzávalók:

1db főhős, tipikus nem maffiás tulajdonságokkal (erény, szívósság, becsületesség).

2 db rég elfelejtett, valamikor szebb napokat is megért színész (Christopher Walken, Val Kilmer, „a zsíros”).

Néhány db igazi karakter színész, a nagy gengszter eposzokból: Paul Sorvino (Goodfealls),Steve Schirripa (Sopranos), Mike Starr (Goodfealls).

1db tipikus „Guy Ritchie karakter” (Vinnie Jones).

Egy csipetnyi tisztelgés a zsáner nagyjai iránt.

Egy kisebb marék Guy Ritchie féle nyersség.

Egy jónagy adag ír, kelta misztikum.

Rakj még bele minél több robbantást.

Szórd meg a 70-80-as évek zenéivel, divatjával.

Gyúrd össze, tálald ízlésesen.

Nem gondolkodni, megnézni!

tás

Thor (2011)

Azt hiszem, szeretem a mitologikus filmeket, de ha ilyet látok, akkor igazán elgondolkodok.

Thort ugye mindenki ismeri, amolyan nyughatatlan isten gyerek, vagy ilyesmi. Nekiáll barátaival elpusztítani az ősi ellenséget, na nem idióta !? A balul sikerült harc után megmenti apuci és a Földre száműzi, ami ezután jött, az a  "Jöttünk láttunk…" közhelyei. Csak ezt Kenneth Branagh komolyan gondolta.

Kép sincs, mert Natalie Portman elég slampos ebben a filmben. Ne Thor haragjától, hanem az ilyen filmektől ments meg uram!

tás

Fegyverszünet karácsonyra (2005)

Ez az 1914 karácsonyán, a francia fronton játszódó történet az egyik legjobb háborús film, amit valaha készítettek. 1914 szentestéjén a francia, skót és a szembenálló német katonák ideiglenes fegyverszünetet kötöttek, majd megindult a frontbarátkozás, kölcsönös ajándékozás. A film rendezője archívumok, családi albumok, visszaemlékezések segítségével megtörtént események sorát fűzte fel egyetlen film fonalára, ami a végeredményt tekintve bámulatos teljesítmény. Nagyon végletes érzelmeket képes megmozgatni az alkotás bennünk. Összeszorul a gyomrunk, ahogy a film kezdetén a francia katonák rohamra készülnek a német vonalak ellen, várva a zárótűz végét és a sípszót. Egyesek imádkoznak, mások hánynak a félelemtől. Karácsony napján ugyanezek az emberek együtt fociznak a németekkel, és kölcsönösen meghívják egymást a saját lövészárkaikba, míg tüzérségük puhítja az „ellenséget”. Összességében egy torokszorító, ironikusan humoros történetet láthatunk, amelynek az üzenetét sajnos csak mi, „átlagemberek” fogjuk fel.
O.J.

Underworld: Awakening (2012)

Látványos? Látványos. Az amit itt a mellékelt ábra mutat....formás, bőrszerkós popsi. Így, hogy itt láthatod a film egyetlen jó részét, kíméld meg magad attól, hogy megnézed a többit.

Komolyan mondom, idő pazarlás. 

ignem

Larry Crowne (2011)

Vannak olyan színészek, akik karrierjük végeztével nagyon jó rendezővé válnak, na Tom Hanksre ez nem igaz.

Larry Crowne egy munkamániás kisember, akit nem léptetnek elő, mert nincs diplomája. Sőt, egy szép napon ki is rúgják egy nevenincs multiból. Hát mit van, mit tenni, irány vissza suliba. Na és ki ne járna olyan suliba, ahol Julia Roberts a retorika tanár? Két kiégett, megkeseredett, negyvenes szépen egymásra is talál, ahogy ez már lenni szokott. Egyetlen előnye a filmnek a mellékszereplők, Cedric the Entertainer kivallóan alakítja a bazáros szomszédot, aki csak úgy ontja a bölcsességet magából, vagy a tornatanárnő Pam Grier, aki ügyesen pátyolgatja főhősnőnk lelkét. A történet innen-onnan már ismerős lehet, az elkövető maga Hanks és Bazi nagy Vardalos, hát ez sem sikerült. Jaj és a jelmeztervezőt könyörgöm, lője fejbe valaki! Egyszerűen röhejes a festette hajú Hanks ebben a láncos szerkóban, Robertsről meg ne is beszéljünk. Meg kell még említenem a csók jelenetet, benevezném egy aranymálnára, az biztos!

Talán ha ötvenéves leszek, majd tetszenek ezek a romantikus komédiák, de még nem vagyok annyi, egyelőre.

tás

127 óra (127 hours)

A nap bekúszik a kanyonba - apa árnyéka a szélvédőre vetül. Apunap. Éltetés. A film tele van hasonló metaforákkal, a Trainspotting-junkie Danny Boyle (szokás szidni a Napfényt, de én nem fogom, mert utálom a sznobokat - tényleg, az sznobság? már utálni a sznobokat?) egybeolvaszt, 1 meg 1 az 3, mondja, s bár ez olykor-olykor, rossz kezekben nagyon fárasztó, rendezőnk nem klapancializál, mert ő: ügyes filmköltő. Ügyes, de inkább mesterember, mint géniusz - vagyis a rímek jók, a képek szépek, de egy olyan nincs közöttük, amit ne láthattunk volna mondjuk a 28 nappal később-ben.

Valljuk be: az, hogy egy adrenalinfüggő faszi 5,291666666666667 napra egy szikla alá ragad, történetnek vajmi vékony. (Még akkor is, ha a történet igaz: a kitárgyalt fickó, nevezett Aron Ralston azóta, nem vicc, mászóvasat hegesztetett a lebugylibicskázott végtag helyére hardvernek.) Csakhogy Boyle bootlegeli az életet, álmot kever a valóságra, videóklippre vágja, szétmixeli a sztorit, mint ahogy mese közben mixelünk mi is, csak jómagunk nem a tökéletes James Franco-ra húzzuk rá a következő nótát.

A 127 óra nekem köbö arról szól, hogy ha az élet meg akar tanítani valamire, akkor rúghatsz, karmolhatsz, köpheted a mérged, hogy hát nem ezt beszéltük meg, baszkikám, te élet, genya vagy, egy otromba dög, az élet, az megvonja a vállát, és juszt is megtanít. Vagy beledöglesz.

A 127 óra, az a kikerülhetetlen lélekbogáncsról mesél, ami, ha lesöpröd, szúr. A 127 óra a csillaggal jelölt apró betűs rész. Semmiképp sem elsőrandis, mert van benne brutálszekvencia - konkrétan elhányod magad a fájdalom hallatánláttán - de másodiknak, csajtesztre tökéletes.

(Tás, a Bakonyban odafigyelni; megyek a Mátrába a hétvégén, és magázni fogom az összes sziklát)

The Joneses (2009)

Eladó a családom

Miért nem látjuk többet Demi Mooret a vásznon?! Nagyon jó csaj még mindig és a filmjeiben ezt ki is használja. Erre láthatunk egy tökéletes példát!

Jó indul a történet, egy felső tízezerbeli családot látunk, ahogy próbálnak beilleszkedni az új lakóhelyükre, úgy látszik, simán megy nekik. Szépek, okosak és irigylésre méltó luxusban élnek, a néző még ekkor nem is sejti ez a munkájuk. Villogni, aztán pedig minél több menő cuccot elpasszolni, ezt teszik teljesen legálisan. Valahogy így nézhet ki majd a jövőben egy reklám, nem?! Persze jól megy a bolt, a százalékokos mutatók is kúsznak felfelé,mint a normális üzleti életben. Csak hát, ahogy ez már lenni szokott egy idő után kezd szétpotyogni szépen összerakott kirakós. Apuci (David Duchovny) többet akar Anyucitól, mint csak egy munka kapcsolat. A jó kislányuk az idősebb palikra buki, az se baj, ha házas. A macsó öcskös, pedig … ezt a poént nem lövöm le jó! J

Nem tudtam eldönteni, jó ez a mozi vagy nem. Annyira viszont érdekes, hogy egyszer mindenképpen meg lehet megnézni.

tás

Triage (2009)

Az igazság nyomában
Collin Farell két kiemelkedő filmje a Frászkarika és az Erőszakik közt bevállalt egy-két gyengébb filmet, na ebből is valami ilyesmi lett. Pedig ő aztán játszott már jó há(rt)borús filmben.

Főszereplőnk egy dörzsölt fotós, aki a barátjával a nagy sztori után indul Kurdisztánba, tudják, az utolsó küldetés, a nagy meló, ismerős, ugye?! Ahogy ez már lenni szokott megtörténik a baj egy felrobbant akna főhősünk képében. Mark végül egyedül, nagy nehezen, sebesülten hazatér és elkezd emlékezni, pedig nagyon tiltakozik ellene. Az ember azt várná, hogy visszatérjen a pokolba a barátért, amolyan Ripleysen A Bolygó neve halálban. De nem, e helyett kapunk egy ellaposodó történetet és sűrűn mutogatott közeli képekben a borostás Farrelt és az ír utcákat. Ezeket művészi behatásokat csak Christopher Lee felbukkanása törte meg és tette így nézhetővé a filmet. Sokszor elgondolkodtam, megnyomjam a kikapcsoló gombot.
Talán annak célközönségnek íródott a film, aki bírják ezt a közel-keletes, háborús drámákat, amiből most elég sokat kapunk az arcunkba, jót és rosszat egyaránt.

Isten hozott az Isten háta mögött (2008)

(Bienvenue chez les Ch'tis)

Ez a francia vígjáték az egyik kedvenc filmem. Egy vidéki postamester délre szeretne kerülni, de egy rossz húzása miatt északra helyezik, amit feleségével együtt tragédiaként él meg, rövidesen azonban rájön, hogy nem is olyan pokoli hely Nord-Pas-de-Calais. Franciaországban óriási siker volt, de nekünk nem emiatt kell megnézni, hanem mert végre egy olyan, kliséket mellőző komédia, amely a franciák öniróniáján alapul, és ennek megértéséhez nem kell franciának lenni. 
A bonyodalmakat nem halmozza fájóan egymásra, mint a hazugságspirálon alapuló vígjátékok nagy része, hanem végig egy izgalmas, kedvesen vicces feszültséget teremt. Mondanivalója számomra az alapvető emberi kapcsolatok nagyszerűsége, egymás elfogadásának, egy idegen környezetben való feloldódás nehézségeinek humorral való áthidalása. 
Nem sokszor nevettem nagyot, de végig megmaradt egy kellemesen bárgyú vigyor az arcomon. Olyan film, ami igazán kellemes kikapcsolódást nyújt a barátainkkal, de leginkább kedvesünkkel nézve. Aki teheti, játssza le felirattal, mert a komikum jó része a helyi „sötömik” akcentusából fakad, amiből egy mukkot nem értve is jó azt hallgatni. 
A bejegyzést írta: Odzsé

Babies (2010)

Négy baba, négy különböző kultúrából, de szerencsére nem csak egy maradhat:)! Szóval négy porbafingó a főszereplő egy olyan dokumentumfilmben, ahol nincs narráció, sem pedig feliratok. 

Egyszerűen jeleneteket mutatnak be az életükből, a születéstől kb. egy éves korukig (gondolom, lesz még folytatás). 
Nekem cuki és vicces és lesz, aki majd egy teljes komparatív neveléstörténeti tanulmánynak fogja fel. 
Hogy mindenkinek tetszeni fog, abban biztos vagyok (férfi társaimnak előre szólok, az első tíz perc félelmetesebb, mint a Fűrész első része)! 
Megnézni párban, gyerek vállalás előtt, közben és után, dupla randik kiváló filmje lehet még...:)

The Lincoln Lawyer (2011)

A kimondhatatlan nevű Matthew McConaughey, visszatért sikere helyszínére, újra azt az ügyvédet játssza, aki az „Ha ölni kell”-ben egyszer már bejött nekünk.

Főhősünket nem érdekli ki ártatlan és ki a bűnös, csak a zöld hasú és a hajsza. 
Mindenre tudja a megoldást, főleg ha olyan remek társak veszik körül, mint az ügyvéd-haver John Leguizamo, a magánnyomozó-barát William H. Macy és a dögös ügyész-felség (ex), Marisa Tomei. 
Tökéletes kis csapat, mindenki tudja mi a feladata egyszóval egy jól menő nagy gépezet. Egyszer csak bekerül az a bizonyos porszem is Ryan Phillippe képében, aki egy unatkozó milliomost alakít, mondhatom pokolian. 
Percek alatt átvált a film lagymatag esküdtszékes moziból igazi komoly thrillerré. Az ártatlanról kiderül, hogy bűnös meg fordítva is. 
Hullnak a barátok, veszélyben a család, ügyesen adagolva, izgalmassá, feszessé téve a filmet. Főszereplőnket pedig atyja is figyelmezteti, hogy az a lehető legrosszabb, ha ártatlant véd az emberfia.

Komolyan 2011 kellemes meglepetése a film, aki szerették a bevezetőben említett mozit, azoknak ez is tetszeni fog.

13 Assassins

"No mercy! There's no samurai code or fair play in battle! No sword? Use a stick. No stick? Use a rock. No rock? Use your fists and feet! Lose your life, but make the enemy pay!"

És most jöjjön egy igazi ínyencség azok számára, akik szeretik a japán filmeket, teletömve szamurájokkal.

A történet nem bonyolult, a sógun testvére egy vérengző szadista őrült, aki egyre nagyobb hatalomra tesz szert a császári palotában. Mivel az uralkodó rokona, a nagyurak nyíltan nem léphetnek fel ellene, így egy régivágású szamurájra bízzák a dolgot, magyarán kerítsen pár tucat embert és ölje meg a mindig nagy katonai kísérettel vonuló nagyurat. Össze is jön 13 sokat próbált kardforgató, hogy egy kis faluban útját állják és csapdába csalják a főgonoszt és csatlósait.

Ahogy Zé barátomnak megfogalmaztam: " Miután megnéztem a filmet, vagy egy hétig úgy rántottam elő a bérletem reggel a buszon, mintha szamuráj kard lenne..." a sofőrnek majd leszakadt a feje:)!

Mivel rajongója vagyok a műfajnak, nálam az évtized top 5-ben bizony benne van! Elég csak annyit mondanom, hogy a végső csata 45 perc!!!! Brrrr, de jó belegondolni!
Mellé kapunk egy kis szamuráj kultúrát, japán történelmet, megcifrázva egy pazar képi világgal és színészi teljesítménnyel.

Masterpiece, persze én elfogult vagyok!

The Fighter (2010)

A harcos

Le kell szögeznem, hogy a kedvenc sportom a boksz, minden ilyen témájú film a szívügyem.
Az ír Micky Ward életéről szól a film, akinek sokban hasonlít az élete Jim Braddockéhoz (róla is készült film Cinderella Man címmel), mindketten a pályájuk vége felé lettek kiforrott sportolók.

A film főszereplője Micky (Mark Walgberg), egy kisvárosi csendes srác, útépítőként dolgozik és amolyan felhozó emberként bokszolgat. Sajnos nem bír kilépni a bátyó (Christian Bale) árnyékából, aki egyszer „leütötte” a híres Sugar Ray Leonardot, ő a porfészek hőse. Ráadásul mama a menedzsere, aki fia karrierjét szívből építgeti, mint inkább ésszel tenné. Pocsékabbnál-pocsékabb küzdelmek után rátalál főhősünkre az igaz szerelem (Amy Adamas) és ahogy az lenni szokott, az élete is megváltozik, elindul a csúcs felé. 

Számtalan klisé miatt egy kicsit unalmasra sikeredett a film. Látszik, inkább az alakításokra mentek és rögtön a bratyó és a mama el is hozott két Oscar. Bale nem érdemtelenül, bámulatosan hozta a lúzer drogos figurát, miatta érdemes leginkább megnézni a filmet. Ami bántó volt a lelkemnek, hogy nem követik a meccsek a valóságot és a rekonstruált mérkőzéseken nem igazán tudták bemutatni, mekkora fájter volt ez a srác, ami miatt leginkább szerette őt a közönség.

Boksz rajongóknak mindenképpen ajánlom a filmet, férfi társaimnak pedig üzenem, tényleg mutatós Amy egy szál sortban.

The mehanic (2011)

A mester gyilkos

Régen láttam már ilyen jól induló akció mozit. Na mondom, ez egy intelligens lövöldözős film, csettintettem.

Adott egy bérgyilkos (Jason Statham, tudják az a pali, akinek jól áll az atléta és még verekedni is tud) igazi magányos farkas típus és vérprofi mellékesen, azaz a tökéletes gép. Még a főnökét (és barát) is hajlandó eltenni láb alól, ha elegendő bizonyíték van ellene. Ezzel azonban kap egy púpot a hátára, a halott jóbarát fiát. Itt már azért érződik miről fog szólni a történet. Ki is képezi társának a fiút, egy pár sikeres akció után viszont beindul a gőzhenger. Balul sikerült küldetés után, kiderülnek az igazságok, főhősünket jól rászedték a padavan pedig rájön, ki intézte el a papát. Innentől dobja le magáról intelligens jelzőt a mű és megy át agyatlan lövöldözős, „kapj el, ha tudsz”-ba. Végére még bepréseltek egy csattanót is.

Összességében azért jó a film, mindenképpen érdemes megnézni legalább egyszer, mert üdítő színfolt ebben a Crankes, Szállítós, Halálos irambannos világban.

tás

The American (2010)

Hallottam már a filmről korábban is, de csak sok-sok más mozi között, mellékesen. Tegnap kedvet kaptam hozzá és megnéztük.

Mr Pillangó (George Clooney), profi bérgyilkos, miután 'megoldott' egy svédországi problémát, Olaszországba megy, hogy eltűnjön egy időre. Alapszabály, amit munkáltatója is a szájába rág, hogy ne barátkozz senkivel, ha menekülsz, lehet ki kell nyírnod őket. Mr. Pillangó természetesen nem fogadja meg a tanácsot, ahogyan azt sejthetjük is. 

A történet mindenki számára ismerős lehet, ráadásul faék egyszerűségű és kiszámítható.

Nem akciófilm, de nem is 'drámázó művészfilm'.  Az előbbihez túl lassú, az utóbbihoz túl gyors és nem megy rá a mély lélektanra, nem moralizál. 

Ami nagyon tetszik és itt ismétlem önmagam (már sokadjára), nincs eleje a sztorinak, nem magyarázza meg, mi elől menekül a főhős, csak belecsöppenünk a közepébe. Látjuk amit csinál (nem sokat és azt sem gyorsan), halljuk, amit mond (nem bőbeszédű:)). Kész, ennyi! Ismerek pár embert, akik nem bírják az ilyen típusú filmeket, megőrülnek, hogy nem tudják, miért ment oda, kinek dolgozik, akkor most ki is ez az ember igazából??? 

Amitől szerintem nagyon jó film, az előbbieken kívül, hogy iszonyat jó a képi világa. A rendező állítólag fényképész, szóval ez a minimum. A látvány és Clooney megdöbbentően jó színészi játéka emeli ki a filmet a 2010-es gyenge mozis kínálatból. Modern film-noir. Szinte tökéletes.

Fracture (2007)

Anthony Hopkins ismét intelligens gyilkost alakít, de most nem eszi meg a májukat.

Ted Crawford (Hopkins) megöli a feleségét, mert annak szeretője van. A gyilkosságot nem is tagadja.
Az ügy egy fiatal, feltörekvő ügyészhez kerül (Ryan Gosling), aki éppen az állami taposóból ugrana egy nagy cég menő irodájába.
A gyilkos kihasználja az ügyész figyelmetlenségét és felmenteti magát, pont ahogy azt eltervezte. Ez viszont betesz ifjú jogászunknak, addig bizony nem mehet a jól fizető melóba, amíg ezt az ügyet le nem rendezi...és egymásnak feszül a két elme...

Nagyon jó film, egy percet sem unatkoztam rajta! Ötletes és fordulatos, Anthony Hopkins az meg csak Anthony Hopkins, na!

Megnézni sokszor, mindenkivel!