Az újkori magyar film készítés egyik legnagyobb alakja
valami olyan életérzést tett le az asztalra, hogy az már csuda.
Az első részben megismerhetjük Lalit (Rudolf Péter), aki
isten háta mögötti büféjében tengeti napjait, viszont társasága akad bőven. Hű
fegyver hordozója, Sanyi talán a legszerethetőbb karakter az egész bagázsból, a
maga aranyos világával. Az Üvegtigris a hat ember közötti barátság egyetemes szimbóluma. Hisz Gaben (Reviczky Gábor) itt kereskedik rozoga autócsodáival,
Róka (Gáspár Sándor) pedig a csencseléseinek selejt eredményeit hordja a büfé
mellé. Csoki (Csuja Imre) viszont napestig a környéken keménykedik és szórja
elmés bölcsességeit. Végül is történet nincs, vagy csak nagyon
halovány, inkább az egyes részek próbálják egymás humorát űberelni. Még is
valahogy ez katyvasz iszonyúan magával ragadja nézőt, aki szinte azonosulni
akar a kétbalkezes szereplőkkel. Végére összejön azért egy hosszú epizód, ahol
a főszereplők végső elkeseredésükben bankrablásra adják fejüket.
Ki kell mondanom, hogy Rudolf Péter, olyan filmet alkotott, ami túl fogja élni az évtizedek viharait és mindig alkalmat ad majd idézgetésre.
