Néha elgondolkodom rajta, hogy mennyire tudok még elmerülni a szennyben egy-egy film kedvéért.
Borítékolható sikerrecept alapján álmodta meg ezt a divatos tömegszerencsétlenkedést a romantikába beleőszült Marshall. Vett egy fél tucat romokom zsánert, például a tinilány elsőnek csalódik, a szerelem sosem késő, találkozunk egy év múlva ugyan itt, a rocksztár befordul, a fiatal hatalmas esélye, ünnepgyűlölőnek is van szíve, haldokló apa utolsó kívánsága, stb. Összegyúrta, szívecskésre formázta és karácsony előtt szétosztotta, a közönség meg jól megette. Egyszóval ragacsos befejezések közt bénábbnál-bénább alakítások és tömeges nyál csere. Swank egyszerűen irritá(ló), Bon Jovi nejlonabb, mint valaha és még sorolhatnám a lepukkant sztárokat és allűrjeiket. Két vén róka menti meg a filmet a süllyesztőtől, a szerethető vénlány Pfeiffer és a csökönyösen haldokló Bobby.
Az Igazából szerelem mintájára készült amerikai rémálom. Nagyfokú bátorság és kitartás kell a végignézéséhez.
