Vajon kor függvénye-e a mesékbe vetett hit!?
Még szerencse, hogy van egy olyan nagy mesemondónk, mint Terry Gilliam. Műveiben rávesz bennünket, hogy ócska cirkuszi mutatványosok tolmácsolásában előadott színdarabbal is a csodák birodalmában érezzük magunkat.
A 18. századi történetünk főszereplője nem más, mint a kalandos életű Münchausen báró. Rendkívüli történeteit egy viharos időket élő város színtársulata is műsorára tűzi. Az előadások közben török ágyúgolyók sorra robbannak be színházba, védelem erői a végüket járjak. De csoda történik ugyan is megjelenik a nézőtéren a címszereplő. A báró elmeséli, hogy ez az affér az oszmánokkal az ő személyes ügye és holdra száll, hogy megkeresse a csapata többi tagját és rendet tegyen a világban. Vele tart a színházvezető kislánya is, Sally, aki ártatlan rajongással veti bele magát a furcsábbnál-furcsább kalandokba.
Bohókás mese elevenedik meg előttünk telis-tele gillliami vízióval, misztikummal és bibliai utalásokkal. A rendezőnk stílusa csak úgy vonzza a tekintet és nézése közben nem érezzük, hogy több, mint harminc éves a kópia.
Remekbe szabott fantasy orgia a hétvégére.
