Többször elgondolkoztam már azon, hogy a faarcú háttérszínészünk, hogy kaphatott Oscart bármilyen alakításért. De gondoltam kiveszem a szekrényből és leporolom ezt a merényletet bemutató művet.
Richard Kimble (Harrison Ford) egy igazi nagyágyú a doktori szakmában, szinte hihetetlen, hogy még nem elnök. Sajnos őt is elkapja a rossz-sorozat és egy borzalmas éjszakán a feleségét meggyilkolják, ezután ki más lehetne az első számú gyanúsított, mint főhősünk maga. A kiváló kapcsolatokkal megáldott orvosunk még hisz abban, hogy az igazság mindent legyőz, de valami véletlen folytán még is egy börtönszállító buszon találja magát. A vak szerencse még is csak létezik, mert járművet sikerül a rabtársaknak kisiklatni és legurítani a hegyoldalon, hogy pont egy vonatsínre essen kócerájt. Főhősünk csodával határos módon ebből a slamasztikából is kimászik és elindul, hogy igazságot szolgáltasson. Viszont a nyakába ott lohol egy igazi FBI-os buldog Samuel Gerard (Tommy Lee Jones), aki még hírből sem ismeri a tréfát. Megkezdődik a macska-egér játék és a végkifejlet egyelőre igen bizonytalan. A kétezres évek elején még szupersztár státuszban lévő Fordot imádta kamera, egy-egy intelligensebb akció film szerepét, mint ha csak rá öntötték volna. A film antikarakterének a kiválasztás már nehezebb dió volt, de megérte a balta mosolyú Jones szinte lubickolt a szerepében. Pörgős akció és újra és újra töltődő üldözések váltják egymást, miközben a kirakós játék szépen összeáll. Folytatás is készült hozzá, ami éppen súrolta a nézhető kategóriát. (Bocsánat Snipes rajongóktól!)
Vérbeli zsáner mozi, ami nem cicázik a figyelmeddel, bele szorít a fotelba és el nem enged onnan a film végéig.
