Ez a film arról szól, mikor Hoffmann Rózsa egy indonéz cipőgyárban rövid, de nevelő célzatú purparlét folytat az ott éhbérkedő gyerekekkel, és a ki-kivillanó kerisek ellenére sem érzékeli a helyzet komolyságát. Vagy majdnem: az Eden Lake még negyed ennyire sem vicces. Ez a mozi karcol, aztán pofán rúg, majd, csak a móka kedvéért beletapos a töködbe.Durván kapaszkodik az európai horror: ami a spanyol REC-ben a migránsokkal szembeni leplezetlen utálat, az itt a fékét vesztett kölöki energia, a céltalanságból fakadó, zsigeri gonoszság. A fiatal pár pokoljárásához már rég nem kell a Jason Voorhees, meg a redves túlvilág – az idillből percek alatt lesz véres-belezős tiniterror, mészárszékbe futó erdei fogócska. A gyehenna itt lakik a szomszédban, mert apa a pedagógia helyett inkább sörözni ment a Nyárfába.
Az Eden Lake-ben az a legijesztőbb, hogy nem cicózik. Olyan keményen darabol, mint tette azt anno Eli Roth a Hostelben – csak míg az nem volt egyéb, mint öncélú faszmarkolgatás, ez brutálkemény szociográfia. James Watkins rendező – mostanság forgatott Fazekas Harolddal gótikus kísértetes rémmozit egyébként – olyan elegánsan varrja a mindennapokba borzalmat, hogy arra nincsen jelző, de megnyugvás sincs, és pontok se: az Eden Lake az erőszakfilmek Requiem egy álomért-ja.
Mire sikerült magyarítani a frappáns Eden Lake-et? GYILKOS KILÁTÁSOK.
Köszönjük szépen. Te pöcs fordító, te.
