Lassan tényleg igaz lesz „a rossz filmeket néző” jelző reám. Most is olyat választottam, amit porba, sárba tiportak a kritikusok. Biztos mazochista vagyok, csak eddig nem tudtam róla. A régóta mély hullámvölgyben lévő magyar filmgyártást ez a mozi sem fogja kihúzni a kátyuból.
Érdekes dolog kamaradrámát csinálni egy krimiből még külföldön is, pláne itthon. Egy lelakott lakásban játszódik a történet (az operatőrnek is van még mit tanulni), szinte csak két színésszel. Akik a maguk nemében, hozzák az elvárt szintet, Kern játéka néhol modoros, máskor Kardos Doktortoros, ha pedig behunynám szemem, biztos Woody Allent hallanám. Dobó Katának egy kicsit nehezebb a dolga, hisz annyi köze a drámához, mint medvének a mackósajthoz. Voltak jó pillanatai, de a film nagy részében nem hittem el, hogy egy drogos, alkoholista, ribanc. Gondolom a rendező inkább improvizálásra helyezte a hangsúlyt, mint hogy a forgatókönyvre támaszkodott volna, ahol ez nem működöt ott egy két vizuális effekttel próbálták feldobni a művet, sikertelenül. Egyetlen nagy pillanata a filmnek, amikor a három szereplő ül egy üveg asztalnál, kezükben fegyver, amolyan Tarantinósan akarták megoldani, na ez valamennyire sikerült is.
Mazochisták, mindenevők, magyar film örültek, ez a ti filmetek. A befejezést szülés előtt álló kismamáknak nem ajánlom.
