Side Effects (2013)

Sodergergh megint egy kényes témával döngeti a kapukat.

Emily (Rooney Mara) egyszerű lánynak tűnik, hitves ura távollétében is fen tartotta az otthon melegét. A frissen szabadult Martin (bamba Tatum) a régi üzelmeit akarja folytatni főhősnőnk legnagyobb bánatára. Ezek után nem csoda, hogy depresszió eluralkodik rajta és jóképű Johnatan (JudeLaw) rendelőjének kanapéján találja magát. Kezdődhet a kísérletezés a gyógyszerekkel, aminek nem várt mellék hatásai lesznek. Kedvenc rendezőm már megint beletenyerel a lecsóba, ismert gyógyszergyártókról próbálkozik némi lepel lerántással. Thrilleri effektusokkal operál, de közben nagy hangsúlyt fektet a drámai hatásokra is. Mara tökéletesen azonosul a szereppel, de a bájgúnár Tatum elég rosszul passzol hozzá.

Érdekes film, de nem estem tőle hasra.

The Mortal Instruments: City of Bones (2013)


Nem láttam egy trailer-t sem, cikk és kritika sem tűnt fel sehol. Aztán amikor megnéztem, derült ki, hogy ez is egy túlhirrigelt tini film 9-17 éves, valamint a 40+ hölgyeknek és emós fiúcskáknak, akik Twillight-mentes időszakban sírni akarnak egy béna, de nagyon heroikus sztorin. 
Ja, a túlhirrigelést arra értettem, hogy egy könyv alapján készült (állítólag sorozat, uh rettegjünk) és Nyugaton ez már az új őrület. 
Csak gratulálni tudok. 
Ennél még az Éhezők viadala tinifilm is színvonalasabb.
Az egyéb negatív jelzőt, amit írtam (amikor belőttem a film célcsoportját), az már a filmnézés következménye.
Kislányból szuper boszi válik, közben szerelmes is lesz. Szép bőrcuccos lányok és bőrcuccos emós fiúk egyikévé válik és meg kell akadályoznia, hogy valami gonosz visszatérjen a Földre...valahonnan. De ki nem sz*rja le! 
Kb fél órát bírtam, utána tekergetni kezdtem, a végét már nem értem meg. Iszonyat. Ha csak nem vagy Alkonyat vagy Éhezők viadala fan, óvakodj tőle. Idegesítően ostoba film.

Sorozatok 2013-ból II.




Under the Dome 

Stephen King horror nagymester története alapján készült sorozat, pár alig ismert epizódszínésszel a főszerepben. 
Bivalybasznád városára hirtelen egy bazi nagy, átlátszó félgömb borul, se ki, se be a kis koszfészekből. Vannak itt hatalommániás politikusok, idióták, őrültek, közemberek, rejtélyes idegenek (úgy értem, nem helyi arcok), akik vezényszóra egymásnak esnek. 
Azt hiszem, nálam 3 részt ért meg, már ekkor kezdett megmutatkozni, hogy a Búra alatt a Barátok közt amerikai, búra alatt játszódó változata. Sokkal többet ki lehet ebből a sztoriból hozni. Sokkal. 
King pedig, attól függetlenül, hogy jó könyveket ír (inkább írt), a filmekhez nem ért, ugyanis ez "végre tetszik neki", az összes valamire való regényfeldolgozás közül pont ez. Tényleg voltak szarok, de mondjuk a Ragyogás óriási klasszikus, de neki az sem tetszett, sőt, fel volt háborodva. Gyökér.


Luther

Óriási, megahiperszuper kedvenc Angliából. Baromi nagy meglepetés volt a kellemes fajtából. Erősítenek az angolok, nem is akárhogy. Úgy vannak vele, ha már nincs annyi pénzük, mint a nagy amerikai stúdióknak, olyan túlmajmolt sztárjaik sem, látványban is jobban kellene erőlködniük, inkább csinálnak egy rövid, baromi jó színészekkel telepakolt, erős történettel feltuningolt sorozatot. Ahol nincs megállás a lejtőn lefelé. 
DCI Luther nyomozó folyamatos zuhanását láthatjuk (jobbára, de nem kizárólag lelki és erkölcsi értelemben) ügyről-ügyre. Eléri a mélypontot. Többször is. És mindig azt hiszed, ennél már nem lehet lejjebb, már nem lehet rosszabb.
Sötét és tényleg kiborító (a néző számára is) ügyek megoldásával próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. Van fő szála is a történetnek, nem süpped bele az egy ügy-egy rész unalmába. 
A famme fatale Alice (Ruth Wilson) a kacsaszájú sorozatgyilkos, akivel Luther semmilyen értelemben nem boldogul. Nem szép a csaj, de olyan érzéki és félelmetes, hogy az már vonzó.
Ráadásul abszolút fogyasztható a sorozatokat kevésbé kedvelőknek is. Hiszen csak 3 évad, azon belül is 14 rész.
DCI Luther (Idris Elba) a legjobb.


Whitechapel

Angolosan tálalt nyomozós sorozat, részeken átívelő, egyátalán nem egyszerű és könnyen emészthető gyilkossági ügyekkel. 
A Luther nyomdokain haladva inkább a depresszív és sötét vonulatú sorozatokhoz tartozik. 
Az elején még ügyetlenkedő, neurotikus felügyelő, DI Cahndler (Rupert Penry-Jones from Spooks) lassan beilleszkedik a csapatba és igazi vezetővé válik, miközben Whitechapel vérfüdővé válik minden részben.
Évadonként ez is csak 3-4 részes, de úgy vannak vele, ez legalább legyen tuti.
Csak ajánlani tudom.




Supernatural

Egyszer, az első évad vége felé abbahagytam, untam az egy sablon szörny/rész felállást. Utána gondolom a film és sorozat uborkaszezon miatt újrakezdtem és sokkal jobb lett. 
Persze a készítők tudták, hogy én már ne nézem és gyorsan léptek, hogy a 2.évad izgalmasabb legyen. 
A 3-5 évad baromi jó, minden benne volt, hogy a képernyő elé ragasszon. Izgalmas volt, csomószor vicces és jó karakterek voltak benne. Persze jött a többi évad is és beleestek abban a tipikus hibába, hogy már nem tudták hová fokozni a feszültséget. Nem volt már nagyobb főellenség. 
A sátánt helyre rakták, az angyalokat is visszapofozták a mennybe. Ki legyen még? -teszik fel a kérdést a producerek. A sorozatot zabálják, ki is találtak valamit. Legyen a keresztény hitvilágon kívüli gonosz, még amikor isten kezdő volt, nem csak embereket teremtett ám, hanem másokat is...ők meg nem szeretik az embert, mert isten már csak velük foglalkozik.
Na ne b*ssz. És elkezdődött újra az egy szörny/rész nyirbálás. Valahol a 6 és 7 évadnál hagytam abba. Addig viszont jó volt. Úgy-ahogy.


Ripper Street

Korabeli angolos-nyomozós sorozat. Viktória-korabeli, hogy pontos legyek. Vicces, kockás öltönyök, nagyítóval rohangáló nyomozók. A Hasfelmetsző utáni időszakban játszódik a történet, ahol minden gyilkosságra és rossz dologra azt gondolják, talán ez is Jack műve volt. 
Ez sem az a vidám hangulatú matiné. A főszereplő Matthew Macfayden (ugyancsak a Spooks-ból).
Pár rész után azt mondom, tetszik, majd látjuk.

On the Waterfront (1954)

Kazan és Brando neve garancia egy igazi dráma katarzishoz.

Terry (Brando) egy dokkmunkás a rakparton, a szakszervezetis bátyja révén kiváltságokban is részesül. Kicsit együgyű céltalan srác, akit még az sem érdekli, hogy legjobb barátját meggyilkolják. Egy nap arra kérik, szimatolgasson a helyi atya által életre keltett elégedetlenségi gyűlésen. Itt ismerkedik meg Eddivel a halott fiú húgával, aki rabul ejti a morconatróger szívét. Így nyitva fel Terry szemét mekkora a korrupt és igazságtalan világban is él. Ebben az időben a közönség imádta a tragikus sorsú hétköznapi hősöket, akiket Brando elementáris erővel keltett éltre. Kazan mesterien rendezte a naturális gengszterfilmeket, ebben a műben is érzékelhető egy szervezet felépítése és szerepvállalása. A New Yorki kikötő életetnek és a tárgyalóterem feszültségének bemutatása az egekbe emelte a rendezőt. Ezen kívül jó érzéke volt a kezeltetetlen aktorrokhoz, dolgozott: Deannal, Beattyvel és három közös filmet forgatott Marloval.

Kicsit vontatott és nehezen emészthető, de még is van ereje a színészi játékoknak, ami manapság már szinte kiveszett a szélesvásznú mozikból.

2 Guns (2013)


Buddy-cop mozi, a Halálos fegyver 2013-as (de jóval gyengébb) változata.
A zsarukat (beépített ügynök DEA ügynök és egy katonai hírszerző) felültetik a főnökeik, ezért kénytelenek egyedül boldogulni Papi Greco drogbáróval, egy szemét CIA ügynökkel és bandájával. Na meg az áruló munkatársakkal. Így megy ez Új-Mexikóban. 
Pop-corn lövöldözős akció és azt kell mondjam, minden kilsé ellenére ez egy nem rossz film. Kevés ilyen normális zsarus-haveros film jön mostanában (úgy értem, ami nem ZS kategória), szóval egyszer nézhető. Washington szinte minden szerepben megállja a helyét (és minden szerepben kalapban dzsasztázik') és Wahlberg sem annyira idegesítő, mint szokott. 
Nézhető.

2 kaliber (2013) on IMDb

The Kings of Summer (2013)


A Nyár királyai a nyár király filmjeként van tálalva. Ilyen-olyan díjak és jelölések akarják bizonyítani, hogy Hollywood-ban nem csak unalmas közhelyek és remake "újdonságok" születnek.
Ez a mozi nem sok mindenről szól, de arról a kevésről legalább szépen mesél. Gyönyörű képek és jó zene mellett láthatjuk a srácokat, akik megszöknek otthonról, mert elegük van a szülőkből. Egy saját "házat" építenek az erdőben és eldöntik, ők hozzák majd a szabályokat. 
A három srác, illetve a két srác és a Biaggio (Moses Arias) nevű valami:)  remekül el van, minden érdekes és mesés, a kaja  kereséssel van egy kis gond, de mindig megoldják valahogy. 
Természetesen, amint elmúlik az újdonság varázsa, úgy néz ki, az idill és a barátság is eltűnik, amint egy szőke lányka is megjelenik. Átkozott szerelem.
A gyerekszínészek átkozottul jók, Joe (Nick Robinson) és Patrick (Gabriel Basso) úgy illenek össze, mint borsó meg a héja...ez a film nem egy szokásos történet arról, hogy utáljuk a felnőtteket, mert házimunkát kell csinálnom, meg sose figyelnek rám, stb. Ez egy 95 perces életérzés.
Hogy a nyár királya lenne a filmek között, kétlem (talán csak azért, mert nem volt igazán ellenfele), de tetszett, az biztos.





A nyár királyai (2013) on IMDb

The Breakfast Club (1985)

A film alaphelyzete: végy egy maroknyi serdülő, egymásra nem hasonlító karaktert, rakd be be egy zárt térbe és nézd meg mi sül ki belőle. Ismerős?

Büntetésből öt fiatal vergődik a suli könyvtárában, méregetve egymást. Először közutálatuk tárgyát, a tanárukat kezdik el idegesíteni, majd ezen túllépve egy jót marakodnak egymással. Az okos, a szép, a jó (Emilio Estevez), a vagány (Judd Nelson) és a dilis között egy idő után kialakul a megértés halvány csirája, miután felszínre kerülnek a háttérben megbúvó körülmények. A reggeli összejövetel alatt egymásra (magára) találás nagy kérdése: vajon megmarad ez a kötelék holnapra.

A kor nagy bátorsága volt, hogy az eddig csak horror vagy vígjátékok tini hőseit áthelyezni egy lepellerántó társadalmi drámába. Az úttörő mű után számtalan sikeres és sikertelen alkotás (pl Sex, hazugság videó) foglakozott még a fiatalok egy beteg világról alkotott gondolataival. Lassan már külön szekciót lehetne nyitni a tékák polcain ennek a stílusnak. Tehát ne csüggedjünk, ha ránk tör az „ezt már mintha láttam volna” érzés a film nézése közben.
Egy igazi nagy monológ a serdülőket foglalkoztató problémákról. Ami szerintem, így 30 éve se vesztett aktualitásából.

The Breakfast Club (1985) on IMDb