Jumanji (1995)

Robin Willams rengeteg közhelyes vígjátékkal próbálkozott fennmaradni a 90-es években, ez talán az egyik legjobban sikerült film a tarsolyából.

A nyápic Alant (még nem Williams) mindenki utálja a suliban, mart apucinak cipőgyára van. Iskolatársai mindennap jól helybenhagyják, persze ha nem bújik el előlük. Az egyik ilyen bújócska során akad rá egy régi társasjátékra, ami felkelti főhősünk érdeklődését. Alan egyetlen barátjával, Sarahval kezd neki a játéknak, a tábla kinyitása után beszippantja a játék a fiút. Csak 30 évvel később kerül elő a már felnőtt Allan (már Williams), amikor Peter és Judy (még nem kalácsképű Kristen Dunst) újra elkezdi a játékot. A társaság kiegészülve a felnőtt Sarahval egy igazi fergeteges kaland lavinát indít el játékukkal, amire kisvárosuk nem igazán van felkészülve. Ötletes történet, szédületes kivitelezés, főleg az, ahogy rászabadul a dzsungel a városra. Viszont egy idő után unalmassá válik a gyengére sikerült animáció dömping (Mondjuk a film majd húsz évvel ezelőtti) és a néző már nagyon várja mi is lesz a film vége. A mozi többször egy abszurd vicc határán egyensúlyoz, ezért a néző sokszor felteszi magában kérdést, hogy: "most mi van?"

Gyerekmesének túl fantasztikus, fantasztikusnak meg túl gyerekes.

Tás

X-Men: First Class (2011)

Képregényfilm jöhet minden mennyiségben! Az X-Men filmeket jónak tartom, de nem kirívóan. Tipikusan az a kategória, mikor megy a tv-ben, megnézem, pedig láttam már párszor. Nos, ez az X még nagyobb és jobb X lett. Sokkal jobb, mint az elődei (khm...utódai, hogy figyeljünk a kronológiai sorrendre is). Pedig a történet nem egyedi (ismét megmentik a világot, vagyis ők most elsőre, de nem utoljára). 

Az egyik ok, amiért nagyon jó szerintem, az a színész gárda, ezen belül is Michael Fassbender éééés Kevin Bacon. Egyszerűen remek.

A másik, ezt mostanság tudtam meg, a filmet Matthew Vaughn rendezte...aki rendezte a Kick-Ass, Layer Cake filmeket, valamint producere volt pl: Harry Brown, Blöff, A Ravasz, az Agy....jó lesz figyelni a srácra!

Ezt meg nézzétek meg, haverokkal, vagy egyedül, chips és sör/bor mehet mellé.

Anna Karenina (2012)

Valahogy a realizmussal úgy vagyok, mint Petőfi a Kárpátokkal: ”tán kedvellek…” (imdb)

A szentpétervári bársony ruhaköltemények varázsában él Anna (Keira Knightley), módos tisztviselő férjével (Jude Law) igazi főúri pompában. Egy fagyos téli napon Moszkvába siet fivére házasságát megmenteni. Ha már ott jár, belekóstol egy kicsit a fővárosi bálok barokk világában, ahol mély benyomás tesz rá az ifjú Vronsky gróf. Főhősnőnknek dönteni kell a biztos hitvesi ágy és a mindent felolvasztó vágy között. Lehet találgatni vajon melyik érzés győzedelmeskedik majd.

Joe Wright nem egyszer bizonyítottat, hogy ronggyá koptatott romantikus könyveknek is tud új értelmet adni a vásznon. Szédületes misztikus táncok, pergő fényes kelmék, színpadiasan változó díszletek, piperkőcök és léhák, "oh jöjj Oroszország".

Kosztümös körökben megállja a helyét, de nem világrengető darab. Megnézheted például azért is, ha nincs kedved elolvasni a vaskos kötetet.

Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013)

Jancsi és Juliska, miután feltüzelték a mézeskalács ház boszorkányát, fejvadászatra adják a fejüket. Híres boszorkányvadászok lesznek, amerre járnak, gyúlnak a máglyák, égnek a gonosz némberek.

Talán még az ötlet elmenne, de a kivitelezés már problémás. 

Azt olvastam a filmről, hogy azért "jó" (vagyis nem annyira szar), mert nem akarja magát komolyan venni. Hát nem is lehet, ha sorozatlövő nyílpuskával, inzulin injekcióval, meg elektrosokkal randalíroznak főhőseink az erdőben. 

Basszus, lehet, hogy Jeremy Renner jó színész, de olvasni nem tud, mert ha igen, úgy kivágta volna a rendezőt és a forgatókönyvet az ablakon, hogy ihajj! Gemma Arterton sem hiába szerepel a filmben, jól áll neki a dögös, mélyen dekoltált bőrszerkó és a szuper nyílpuska. Ennyi. A hitvány a legmegfelelőbb jelző rá, azt hiszem.

Hysteria (2011)

Bele se kukkantottam az előzetesbe, de már tudom is, hogy Hugh és Maggie egymásba szeret és Everett meg valamiféle csodabogarat (esetleg meleget) fog játszani ebben a műben.

Mortimer (Dancy) elkötelezett híve a modern gyógyászatnak, tehetségét Dalrymple család a nőgyógyászati rendelőjében kamatoztatja is. Az 1880-as években unatkozó gazdag asszonyok hisztéria nevű betegségét gyógyítja remek kézügyességek. E közben szemet vet a ház ifjabbik leányára, akivel megfoghatja a jó nevű praxist is az isten lába mellé. A szemtelen, de jó lelkű fekete bárány Dalrymple lány (Gyllenhaal) viszont jobban felkelti főhősünk figyelmét. Ha még nem jöttek rá, akkor ez a film a vibrátor feltalálásáról szól. Amit csak a kínos és feszengő fogalom tesz mulatságossá, közben az egész mozi elúszik a giccs és középszerűség homályában.

Kosztümösben láttunk már ennél szellemesebbet is és látni is fogunk még Kenneth Branagh él és rendez.

tás

Dark City (1998)

Egy elfeledett sci-fi csemege, sokan azt mondják, erről koppintották a Mátrixot. Az alapötlet talán hasonló, de a körítés azért különbözik, hogy mennyire, azt mindenki döntse el maga (pl a Mátrixnak több pénz jutott). 

Nekem nagyon bejön, azon túl, hogy komolyabb kérdéseket "mi teszi az embert emberré" kérdéseket boncolgatnak a filmben, még izgalmas és látványos. 

Tetszik a hideg, sötét város látványa, kicsit noir beütése van (Jeunet-szerű, ha ez mond valamit). 

A szereplőkre sem lehet panasz. Talán kicsit már bénának tűnhet a megvalósítás így, 15 év távlatából, de bátran vágjatok neki!

A Very Long Engagement (2004)

Hosszú jegyesség

2004-ben ismét összeállt az Amélie sztárgárdája egy hosszúra nyúló második világháborús történetre.

A világháború kellős közepén a bátor francia katonák között akadt néhány jómadár, aki öncsonkítással akart haza jutni, mondjuk a jegyeséhez. Ezeket az árulókat a Bingó táborba küldik, ahol majd döntenek a sorsukról. Manech is köztük van, akit szerelme, Mathilde (AudreyTautou) vár haza nagyon. Viszont az évek múlnak, a fiú mégse tért haza, ezért az ifjú hölgy nyomozást indít, hogy kiderítse mi is történhetett akkor ott, a lövészárokban.
Jeunet filmje mesés képi világot tár elénk, ábrázolása korhű és szinte már a dokumentum határait súrolja. A karakterei egytől-egyig aprólékosan ki vannak dolgozva, mint ha valami mesebeli lények lennének.

Én felvettem a különleges háborús filmek rangsorában, amit mindenképpen érdemes megnézni